Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Ravasz István: A Nagy Háború kitörésének körülményei, illetve elkerülhető volt-e a XX. századi világháború?
Ravasz István alezredes A Nagy Háború kitörésének körülményei, illetve elkerülhető volt-e a XX. századi világháború? A XIX-XX. század fordulóját már a nagyhatalmak egymásnak feszülése határozta meg, bár a felszínen még tartottak a „boldog békeidők”. A szarajevói merénylet nyomán, 1914 júliusában mindenki háborút akart. A németek úgy vélték, nyugati és keleti ellenfeleik még nem készültek fel a világméretű mérkőzésre, s időt arra nem szabad hagyni nekik. Az angolok és a franciák sem akartak több időt hagyni a német háborús készülődésre, ráadásul a franciákat fűtötte az 1870- 1871-es porosz-francia háborúban elszenvedett vereség miatti revans vágya, továbbá a „gloire” és a „grandeur” visszaszerzésének lehetősége is. A cári udvarban úgy gondolták, itt az idő északitengeri, balkáni és kis-ázsiai törekvéseik valóra váltására, a nyugati nagyhatalmak háborújának „mellékvizein" szétzúzhatják a török, s térdre kényszeríthetik az osztrák-magyar birodalmat. E „tortán” csupán habot jelentettek a szerb, a román és az olasz nemzeti törekvések. A Monarchia hadüzenete kiváltotta a koalíciós mechanizmusok működését, kitört a világháború, amely lezárta az addigi, az európai nagyhatalmak erőegyensúlyán és Európa elsőségén alapuló világrendet. A SZÖVETSÉGI RENDSZEREK: A KÖZPONTI HATALMAK A korabeli szóhasználatban Középponti Hatalmak (Mittelmächte) nem volt hivatalos megnevezés, de az Antant ellenfeleit földrajzi elhelyezkedésük alapján világszerte így nevezték. A Balkánon terjeszkedni kívánó Oroszország elleni érdekszövetségből fejlődött ki. A cári birodalom Ázsiában fegyverrel érvényesítette akaratát, nyugati határain (úgy-ahogy) alkalmazkodott az erőegyensúly szabályaihoz, de balkáni befolyását a XIX. században több alkalommal erővel kísérelte meg kiterjeszteni. Törekvéseit (is) ellensúlyozta az 1878-as berlini kongresszus, az 1879. október 7-i német-osztrák-magyar Kettősszövetség, s az Olaszország csatlakozásával 1882. május 20- án parafáit Hármasszövetség. A Központi Hatalmakat a háború idején a Kettősszövetséghez csatlakozott Törökországgal és Bulgáriával négy állam alkotta. Olaszország a háború kitörésekor kinyilvánította fegyveres semlegességét. Az 1898. november 9-én meghirdetett aktív német keleti politikát mint a Tengerszorosokra (Boszporusz, Dardanellák) irányuló orosz, illetve a Földközi-tengeri terjeszkedést célzó olasz törekvések lehetséges ellensúlyát a török Porta elfogadta. 1909. február 6-án az isztambuli szerződésben elismerte Bosznia-Hercegovina annexióját, a 7
