Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Stencinger Norbert: „Istenem, erősíts meg a nehéz órákban.” Katonák lelki életének gondozása a Nagy Háborúban
egy lélekemelő prédikáció után mindnyájunkra-”17 - írta József főherceg, a Doberdo-fennsíkot védő temesvári VII. hadtest parancsnoka, a háború után megjelent visszaemlékezésében. Generalabsolutio általános feloldozást jelent az elkövetett bűnök alól, amelyet a katolikus vallás kánonjai alapján csak rendkívüli helyzetben egyszerre több hívőnek adhattak és adnak fel az atyák. Ez nem helyettesítette teljes egészében a gyónást, de feloldozást jelentett egy, a harcmezőn bekövetkezett halál esetében. Amennyiben a katona visszatért a harcból, akkor a bűnbocsánathoz meg kellett gyónni bűneit.18 Nagyon fontos volt az ünnepek megélése a katonák lelki élete, hitük megtartása, erősítése szempontjából. Az előkészületekben a tábori lelkészeknek fontos feladatuk volt. Az alakulat parancsnokával egyeztetve ők dolgozták ki a lelki felkészülés menetrendjét és magának az ünnepnek a megtartását. Karácsonyhoz közeledve a bakák tartalékban eltöltött szabadidejükben betlehemes előadásokra készültek, és ajándékokat készítettek baj társaiknak, szeretteiknek. Ahogy közeledett az ünnep, a várakozás egyre fokozódott. Igyekezett a tisztikar és a legénység lelkileg is felkészülni a Megváltó eljövetelére. Mindenkinek biztosítottak lehetőséget a szentgyónásra és szentmisehallgatásra. Ezt a tábori lelkészek pontos és körültekintő időbeosztásával sikerült elérni. A gyertyagyújtást, ha lehetett, betlehemes játékkal tették emlékezetessé a katonák: „Amint alkonyodon, kivonult a dandár a kófódte mezőre. Ott magasztos díszletek között várt a legénységre a betlehemi játék, melynek rendezéséhez nagyobb buzgósággalfogtam, mint Reinhardt az ő cirkuszi látványosságaihoz. Messze elhagyott temetőkben elbújtatott kürtösök fájták a nyitányt. Aztán magasan az égbe nyúlva kigyulladt a betlehemi csillag és kétszáz elrejtőzött magyar baka a domb túlsó oldaláról elénekelt két betlehemi éneket. Mihelyt az ének elhallgatott, működni kezdtek a tábori fényszórók és megvilágítottak egy betlehemi istállót, amely eddig a sötétségben rejtőzött. Az istállóban ott volt Mária a kis Jézussal és a három királyok ott térdepeltek előtte. A katonazenekar pedig rázendített egy oratóriumra. Ennek végeztével kialudtak a reflektorok, helyettük a látóhatáron óriási rőzsekévék gyulladtak ki és vörösfényükben ott állott egy nagy feszület sziluettje.”''* - írta egy visszaemlékező a napilap hasábjain. Arról, hogy az ünnepen ajándék is legyen, az otthonról érkezett csomagok gondoskodtak. A feladók mindent elkövettek, hogy a távolban szolgálatot teljesítő szerettük ne szenvedjen hiányt semmiben, még akkor sem, ha ők a hátországban nélkülöztek. De a hadvezetőség sem feledkezett meg harcoló fiairól. Minden tiszt és honvéd apró ajándékot kapott, amelynek beszerzése és annak fedezetének kigazdálkodása az ezredek élelmezési tisztjének a feladata volt. A cigarettatárcáknak, pipadohánynak a legénység nagyon örült, míg a tisztek nemes borokat, pezsgőt kaptak ajándékba. Az ünnepi alkalmat igyekeztek különleges „menázsival” is emlékezetessé tenni. Előfordult, hogy a napi menü mellett ez „csak” mákos bobajkát jelentett, de akadt olyan alakulat is, ahol a rendes étkezésen kívül hideg sült, sonka, szalonna, sajt, feketekávé, rum, szivar vagy akár egy kulacs bor is járt mindenkinek. Természetesen, ahogy a háború húzódott, egyre szegényesebb lett a kínálat. Az ünnepi vacsora elköltése után, ha a harci helyzet megengedte, a katonák beszélgetéssel, levélírással töltötték szabadidejüket. Ezt a parancsnokságok igyekezetek nekik biztosítani a karácsonyi ünnepek alatt: 24-én délután, továbbá 25-én és 26-án a tiszteknek és legénységnek teljes pihenést engedélyeztek. József főherceg 1928, II. kötet 436. o. Stencinger Norbert 2011 63-76. o. Az Est 1916/362. szám 61
