Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Katona Csaba: „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba.” Naplók és emlékiratok mint a „Nagy Háború” forrásai
templomban, ahova Szombathelyről helyezték át. 1914 tavaszán épp országos adománygyűjtő útjára indult. Bőle a hitét mélyen megélő, de a szolgálatát nem a fronton teljesítő hívő emberként írta meg emlékeit a háborúról. Világosan kitapintható annak döbbeneté, amikor - sokakkal egyetemben - felismeri 1915-ben, hogy az egy évvel korábban kirobbant öldöklés nem a villámháborús terveknek megfelelően fog véget érni: „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba. Mind kevesebb lett a remény, hogy hamar vége lesz. Sőt, rémület szállta meg hazánkat, amikor a tengely- orosz az osztrák-magyar hadseregre vetette magát, hogy a szorongatott franciáktól elvonja a német haderőt. Az osztrák-magyar hadvezetőség Hötzendorfi Konrád zseniális vezérkari főnökével az élen felfogta a borzalmas orosz hadat, de végül is bekanyarodott az orosz támadások sora már hazánkba, Máramaros felé is.” Bőle Kornél a pesti rendházban. Rózsafúzér királynéja rendház, 1926 (Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény Levéltára) Érezhető azonban, hogy a háborús propaganda, a XIX. századi felfogásból táplálkozó, igazságos/hősies háborúba vetett hit meggyökerezett lelkében, kellő elfogultsággal nevezi zseniálisnak Franz Conrad von Hötzendorfot (1852-1925) és borzalmasnak az orosz sereget. Ez a meggyőződés szenved aztán részlegesen csorbát a tényleges szenvedéseket látva: „Bethesda, Gondviselés, Műcsarnok Kórház, Postások kórháza, Zsidó kórház beteg katonái, vak katonák lelki ellátása... Mind-mind ránk szakadt ezekben az időkben. De sok szenvedést, fagyási sebeket, mennyi sok jajt és kínt láttam ezekben az időkben.” A háborús idők nyers valósága köszönt vissza számára akkor is, amikor Ozdra indulván megtapasztalta, milyen gyanakvással járt a háborús készültség: „Kifelé is küldtek. Ózdra [...] küldött főnököm a nagyböjt folyamán. Bánréven keresztül vitt az utam. Azokban a hetekben, március elején voltak a [...] harcok Przemysl váráért. [...] A vashegyes lándzsafélék, amiket a vár körüli árkokban helyezték el a mieink, éppen itt Ózdon is készültek. A csendőrség tehát duplán őrködött azon, ki fordul meg itt. Ezért, amikor erre ismeretlen szerzetesi ruhámban az állomáson sétáltam, az ügyeletes szuronyos csendőr egyszer csak igazolásra szólít fel. Könnyen igazoltam magam, a meghívó pap levelét felé mutatva.” E tapasztalások azonban nem változtatták meg azon nézetét, amely szerint a háborúban jó és rossz csatázott, hiszen évtizedekkel később fogalmazott úgy például, hogy az oroszok eltiporták Galíciát. A visszaemlékezés néhány egészen jelentéktelen, szinte közönségesnek ható részletet is 41
