Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Katona Csaba: „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba.” Naplók és emlékiratok mint a „Nagy Háború” forrásai
Katona Csaba „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba”1 Naplók és emlékiratok mint a Nagy Háború forrásai A 2014-ben az épp centenáriumához érkező első világháború nemzetközi szinten is fokozott figyelmet kap mind a közvélemény szemében, mind pedig a történeti kutatásban (e két tényező természetesen kölcsönhatásban is áll egymással). Ennek ismeretében nem meglepő a tény, hogy felerősödött az érdeklődés az ún. hivatalos források mellett a magániratok iránt is. Azaz: olyan dokumentumok is kerültek a figyelem homlokterébe, amelyeket eredendően magánemberek vetettek papírra. A jelenség illusztrálására egy nagyon jellemzőnek mondható példát citálnék: ez a http://www.europeanal914-1918.eu címen elérhető honlap. Ennek szerkesztői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a századik évforduló keltette figyelmet kiaknázva a lehető legtöbb olyan forrást gyűjtsék össze digitális formába, amely kötődik a Nagy Háborúhoz. Ezek között magániratok is akadnak bőséges számban, ami aligha csodálnivaló: az első világháború mint az első, totális, modern háború szinte minden résztvevő ország minden családját érintette, beleértve nem „csak” a fronton szolgálókat, de a hátországot, így a honlap révén újabb lehetőség nyílt a magánkézen megmaradt történeti emlékek közkinccsé tételére. Hiába telt el ugyanis immár száz év, nincs még megírva a Nagy Háború története. Ez az állítás számos aspektusból megállja a helyét, most itt csak egyre utalnék: ahány ember, annyi háború, „alulnézetből” annyiféle érzés, történet, megélés, nézőpont. A történetírás korábbi, szinte egyeduralkodó fő csapásirányai, vagyis a politika-, esemény- és hadtörténet fontosságát nem vitatva, rá kell tehát mutatni az árnyaltabb megközelítés fontosságára is, aminek keretében nagyobb érdeklődést tanúsíthatunk mindazok iránt, akik e korszak igazi főszereplői voltak. E késedelemnek részben - hiszen a magánforrásokat valamilyen szintű érdeklődés mindig övezte - az oka az, a már említett tényező, hogy ezek közül számos máig magánkézen van, és csak most kerülnek a történészek látóterébe. Épp ideje, hogy értéküket fokozottan megbecsüljük, tartalmukat pedig lehetőség szerint elérhetővé tegyük. Fontosságukra utalva mintegy mottóként 1 Az idézet Bőle Kornél: Utaim című kéziratából származik (lásd alább). 29
