Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Sallay Gergely Pál: Első világháborús osztrák–magyar katonai jelvények és kitüntetések kecskeméti szemszögből
vezetését, látta, bogy csak elszánt előretöréssel mentheti meg századát az ellenséges tüzérség pusztításától. Saját elhatározásából tehát példás vitézségével magával rántotta századát és — bár érzékeny veszteségek árán — betört az oroszok főállásába. Elért sikere megkönnyítette a többi század előrehaladását, ami az ellenséges állások teljes elfoglalását eredményezte. A hős zászlós súlyos sebesüléssel hagyta el eredményes hőstettének színhelyét.”13 „Kovács Pál (cs. és kir. 38. gyalogezred) Sok vér folyt el a Russ-Moldowitza és Watra közt emelkedő magaslatokon, míg a 38. közös gyalogezred erélyes támadása ki nem ragadta az oroszok kezéből a fontos magaslati állásokat. 1917. augusztus első napján indult meg a támadás, melyet az ezred egyik rohamszázada vezetett be. A rohamszázad az orosz állások egyik gyengén tartott hézagát választotta betörési helyül, melyen át sikerült is az ellenség háta mögé kerülnie. Erélyes hátbatámadással elfoglalta néhány száz méter szélességben az oroszok állasát, de a szomszédos vonalrészeken továbbra is heves ellenállást fejtettek ki a harcokban kiváló cserkeszek. Ádáz kézitusára került a sor, mely közben a rohamszázad parancsnoka és még egy tisztje hősi halált haltak. A legénység — látva a szörnyű pusztítást, mit soraikban a példátlan bátorsággal verekedő cserkeszek okoztak — elvesztette harci egyensúlyát és először szórványosan, később pedig tömegesen elhagyta a küzdelem színhelyét. Csak Kovács Pál szakaszvezető maradt helyén néhány emberével s folytatta továbbra is a harcot. Elsáncolta magát az elfoglalt állásban és mindaddig ellenállt a cserkeszek túlsúlyának, míg támadásra induló ezrede harcba nem bocsátkozott s végképen ki nem űzte az oroszokat állásukból.’™ „Mázsa János (cs. és kir. 38. gyalogezred) 1917. augusztus 12-én Bukovinában, a Magurától keletre húzódó orosz állások ellen intézett támadás alkalmával a 38. közös gyalogezred III. zászlóaljának 9. és 10. századára hárult a legnehezebb feladat. Az ellenséges vonalak legerősebb és legveszélyesebb része ellen indult rohamra a két század, melynek egyike az ádáz küzdelmekben elveszítette összes tisztjeit. A vezetők nélkül maradt legénység már-már csüggedni kezdett, amikor Mázsa János tiszthelyettes vette át századának vezetését. Lelkes fellépésével új erőt öntött legényeibe s százada élén küzdve, bátor magatartásával veszteségek árán is tovább vitte embereit. Lendületes rohammal kivetette az oroszokat állásukból, hol két gyalogsági ágyút és egy gépfegyvert zsákmányolt. Az ellenség azonban nem nyugodott belefontos pozíciójának elvesztésébe. Erőszakos ellentámadással nyolc ízben is megkísérelte elvesztett állásainak visszaszerzését, de Mázsa tiszthelyettes emberfeletti erővel és hősiességgel 48 órán át védte meg erős küzdelmek árán kivívott sikerét. Tizenhárom halottja és tizenhét sebesültje volt már századának midőn teljesen kimerültén, friss csapatok váltották fel és léptek hősi örökébe.’™ „Fejér István (m. kir. 29. honvéd gyalogezred) Emlékét csodálattal őrzik baj társai. Azok közé tartozott, akik tüneményes bátorságukkal arany betűkkel vésték be nevüket a halhatatlanok névsorába. Legendás alakja a dicsőség varázsával hatott bajtársaira, akik ezer halál között is vakon követték. Mindig az elsők között harcolt s példásan vitéz magatartása mindenkor döntő befolyással volt bajtársaira és a harcok sorsára. Csapatának, 23 ARANYKÖNYV 1921 124. o. 24 ARANYKÖNYV 1921 131. o. 25 ARANYKÖNYV 1921 133. o. 26
