Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Ravasz István: A Nagy Háború kitörésének körülményei, illetve elkerülhető volt-e a XX. századi világháború?
szövetségese, Szerbia presztízsvesztesége legyen. Ez a szemlélet volt tapasztalható az orosz minisztertanács július 24-i döntésében és Szerbiának küldött buzdító táviratban is; a francia vezetés pedig a német haderő lekötése érdekében támogatta a július 29-én kiadott részleges orosz mozgósítási parancsot. A Brit Birodalom politikai vezetése kísérletet tett a konfliktus lokalizálására. A kontinentális erőegyensúlyt (balance of power) megtartani akarván, 1914 nyarán nem akart háborút. Érzékelve a francia és az orosz katonai felkészülést, úgy vélte, néhány éven belül helyreáll az erőegyensúly a Központi Hatalmakkal, s a két tömb mellett harmadikként megőrizheti nagyhatalmi vezető státusát. Sir Edward Grey brit külügyminiszter e koncepció jegyében tett kísérletet az általános európai háború megelőzésére. Július 8-án tárgyalt a londoni orosz követtel, hogy Oroszországon keresztül gyakoroljon nyomást Szerbiára: engedjen a Monarchia követeléseinek. 9-én a német követet fogadta, hogy Németországon keresztül tompíthassa a Monarchia fellépését. Egyidejűleg szerette volna, ha Oroszország kifejezi: nincs támadó szándéka Németország ellen. Első közvetítési kísérletének kudarca után Grey szerette volna közvetlen tárgyalására bírni a Monarchiát és Oroszországot. Szergej Szazonov orosz külügyminiszter azonban Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia együttes fellépését szorgalmazta Bécsben, ám ezt London nem vállalta fel, mivel még nem akarta feladni félig-meddig semleges pozícióját, így a második kísérlet is kudarcot vallott. A Szerbiának átadott osztrák-magyar jegyzék után Grey kísérletet tett, hogy négy hatalom (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország) közvetítsen Szentpétervár és Bécs között. Július 24-én ezt közölte a három hatalom londoni követével. 26-án utasította a párizsi, berlini és római brit követet, kérjenek felhatalmazást, hogy ő maga azonnal megkezdhesse a közvetítő tárgyalásokat, s a négy kormány jelentse ki: a tárgyalások ideje alatt nem tesznek katonai lépéseket. A bécsi, szentpétervári és belgrádi brit követet arra utasította, hogy tájékoztassa a konfliktusban közvetlenül érdekelt hatalmakat a négyhatalmi közvetítési szándékról. Theobald von Bethmann-Hollweg német kancellár 28-án továbbította Bécsbe Grey javaslatát, ám mire az megérkezett, megtörtént a hadüzenet. Az osztrák-magyar közös külügyminiszter csak ezután fogadta a bécsi brit követet. 29-én a Monarchia hivatalosan is elutasította a közvetítési kísérletet. A brit vezetés ennek ellenére ismét próbálkozott. A közvetlen osztrák-magyar és orosz tárgyalásokat ugyanis Berlin és Bécs is kívánta, hogy elérjék Oroszország távolmaradását a háborútól. Szentpétervár és Párizs az osztrák-magyar katonai lépések leállításához kötötte a tárgyalásokat, ám erre a Monarchia nem volt hajlandó. Ezek után Grey 29-én azt javasolta a londoni német követnek, hogy ha Belgrád elfoglalása után az osztrák-magyar hadsereg megáll, s a Monarchia a tárgyalóasztalhoz ül, a négyhatalmi közvetítés még létrejöhet. Hozzátette: orosz és osztrák-magyar háború esetén Nagy-Britannia semleges marad, ám ha Németország és Franciaország bekapcsolódik, teljesíti szövetségi kötelezettségeit. Németország a „Halt in Belgrad’Tehetőségét komolyan vette, s 30-ára virradóra javasolta is Bécsnek ennek megfontolását. A július 31-i osztrák-magyar közös minisztertanács a javaslat elfogadását két feltételhez kötötte: a szerbiai hadjárat folytatása és az orosz mozgósítás leállítása. A brit közvetítési kísérlet elbukott. Az alapját képező politikai koncepciót a belga semlegesség német megsértése végleg levette a napirendről, Nagy-Britannia is hadviselő féllé vált. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának. Július 30-án II. Miklós orosz cár általános mozgósítást rendelt el a Monarchia ellen, amelyre válaszul Németország augusztus 1-jén elrendelte a teljes mozgósítást és hadüzenetet küldött 15
