Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Ravasz István: A Nagy Háború kitörésének körülményei, illetve elkerülhető volt-e a XX. századi világháború?
elleni támadásra és sürgette az osztrák-magyar haderő Oroszország elleni teljes mozgósítását, hogy az tarthassa a keleti frontot, ameddig a győztes német hadsereget Franciaországból át nem csoportosítják keletre. A németek felkészültsége a háborúra 2-3 évvel előrébb tartott, mint a franciáké és az oroszoké. Tisza István gróf június 30-án Bécsben kifejezte a magyar királynak a magyar kormány részvétét. A kihallgatás után tárgyalt gróf Leopold Berchtold közös külügyminiszterrel és báró Burián Istvánnal, a király személye körüli miniszterrel. 1914. július l-jén memorandumot juttatott el I. Ferenc Józsefhez a kialakult helyzettel kapcsolatos álláspontjáról. Végzetes hibának minősítette, ha a Monarchia a merényletet használná fel Szerbia felelősségre vonására. Megítélése szerint Szerbia bűnrészességére nincs elegendő bizonyíték, s a diplomáciai helyzet sem kedvező, hiszen Románia mint szövetséges elveszett, sőt nem zárható ki egy román támadás Erdély ellen, ha a Monarchia haderejét leköti a szerb és az ennek nyomán várható orosz háború. Július 5-6-án a közös Külügyminisztérium kabinetfőnöke, gróf Alexander Hoyos Berlinbe utazott, a Monarchia Szerbia elleni fegyveres fellépéséhez szükséges német támogatás elérésére. Magával vitte a Monarchia álláspontját összefoglaló memorandumot, valamint I. Ferenc József személyes levelét. A kabinetfőnököt és Szőgyény-Marich László berlini osztrák-magyar nagykövetet a császár és Arthur Zimmermann helyettes külügyi államtitkár fogadta. Hoyos azzal tért haza, hogy II. Vilmos döntése értelmében Németország támogatja a Monarchia Szerbia elleni fellépését, s kívánatosnak tartja, hogy az gyorsan véget érjen. Berlin - a közkeletű felfogás szerint - „biankó csekket” adott Bécsnek. Berchtold július 7-ére összehívta a közös minisztertanácsot. Előzőleg Hoyos tájékoztatta berlini útjáról Tiszát, gróf Kari Stürgkh osztrák miniszterelnököt és Heinrich Leonhard Tschirschky-Bögendorff bécsi német nagykövetet. Az ülésen elnöklő közös külügyminiszter kifejtette: tisztázni kell, hogy nem jött-e el az ideje Szerbia végleges ártalmatlanná tételének. Alapvetőnek ítélte, hogy Németország már megígérte segítségét, amely ugyan háborút jelenthet Oroszországgal, ám csak így állítható meg az orosz térnyerés a Balkánon. Jelezte, hogy a Szerbia elleni háború esetén számít Románia és Olaszország rekompenzációs igényeire. Tisza hibának tartott egy diplomáciailag előkészítetlen katonai akciót és sajnálatosnak nevezte, hogy Hoyos ilyen értelemben tárgyalt Berlinben, hiszen e lépés rossz színben tüntetné fel a Monarchiát és - Bulgárián kívül - szembe állítaná minden balkáni állammal. Csak abban az esetben tartotta elfogadhatónak a katonai fellépést, ha előbb diplomáciai úton követeléseket juttatnak el Belgrádhoz. Tisza háború esetén sem fogadta el szerb területek annektálását, s nem tartotta megengedhetőnek, hogy Németország döntsön a szerb háború kérdéséről. Felhívta a figyelmet a Monarchia ellen Romániában folyó izgatásra, s arra, hogy Románia és Szerbia ellensúlyozására Bulgárián kívül az Oszmán Birodalmat is közelíteni kell a Hármasszövetséghez. A közös minisztertanácson két határozatot fogadtak el: a válságot gyorsan rendezni kell, illetve csak a Monarchia feltételeinek belgrádi elutasítása esetén történjék meg a mozgósítás. Stürgkh ezt megtoldotta azzal, hogy feltétlenül szükséges a szerb Karadjordjevic-dinasztia elmozdítása. A háború elkerülését képviselő álláspontjával a magyar miniszterelnök egyedül maradván, július 8-án újabb memorandumot juttatott el I. Ferenc Józsefhez. Kifejtette, hogy a Szerbia elleni katonai akcióra kedvezőtlenek a diplomáciai feltételek. Háború esetén - hiába Szerbia az elsődleges célpont - a főerőkkel az orosz hadszíntéren kell döntő győzelmet aratni, majd az ott felszabaduló erőket a szerb és a román határon addig védekező csapatrészek megerősítésére átcsoportosítani. Jelezte, hogy a román hadsereggel mint ellenséggel kell számolni. Szerbiának egy szigorú, de teljesíthető jegyzék elküldését javasolta, s csak ennek elutasítása esetén tartotta 13
