Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Gyergyádesz László ifj.: „Így! Most már lőhetnek… Köszönöm!” – Mednyánszky László, az I. világháborúban Mednyánszky hadifestői munkássága a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményében
Mednyánszky László: Fogolytábor (Appel), 1914-1918, szén, pasztell, papír, 45x62 cm, KKJM Képzőművészeti Gyűjteménye, Ltsz.: 84.70. a dolog, mert nagyobb csoportokban járunk, s egy a természet előtt elkészítendő rajzra alig jut 10-12 percP így jött létre 1915 végén az ún. hadifestők intézménye, amely hamarosan már nemcsak az idősebb és frontszolgálatra alkalmadan művészeket, hanem egyre nagyobb számú hadköteles alkotót is magába foglalt. A hadifestők meglehetősen kedvező helyzetben voltak, s a hivatalnoki státuszért, igazolványért „cserében” mindössze annyi volt a kötelességük, hogy a fronton készített alkotásaik egy részét át kellett adniuk a Képgyűjtő-állomásnak (Bildersammelstelle), a bécsi Hadtörténeti Múzeumnak (korábban Heeresmuseum), vagy a császári és királyi Hadilevéltárnak (Kriegsarchiv). A hadifestők együttes tevékenységét több szerző, kutató is joggal egy jól szervezett művésztelephez hasonlította. A Kunstgruppe tagjai között általánosan elterjedt módszer volt, hogy a kedvezőtlen viszonyok, s azzal szorosan összefüggő mobilitás miatt, a háború által érintett helyszíneken csupán kisméretű műveket, vázlatokat készítettek a kötelező katonaportrék mellett, majd az erre a célra kapott időszakokban nyugodt, műtermi környezetben zárták le az alkotási folyamatot. Hozzájuk hasonlóan Mednyánszky, aki számára ez nem volt újdonság, hiszen a békeidőkben is a külső helyszíneken csak vázlatokat, egyfajta emlékeztetőket készített, a frontrajzolások szüneteiben bécsi és budapesti műtermeiben dolgozta fel harctéri élményeit és mutatta be nagy korabeli háborús kiállításokon. Az első alkalomra 1915 őszén a bécsi Künstlerhausban a Kriegsbilderausstellung des k. u. k. Kriegspressequartiers címmel megrendezett 9 9 MALONYAY Dezső 1915 10. o. 113
