Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)

Ifj. Gyergyádesz László: „A festő érzi a tragédiát…” Részleges leltár Kecskeméten a magyar zsidó építészetről és képzőművészetről - A „mózes vallásúak” és zsinagógáik Kecskeméten

A kecskeméti főtér a zsinagógával és a Cifrapalotával (1905-1909 körül, képeslap, „K. J. Bp.” kiadása) The main square of Kecskemét with the synagogue and the Cifrapalota (around 1905-1909, postcard, publication of 'K. J. Bp.’)

újabb részlet került a lap jobb felső sarkába, alul pedig ezzel kapcsolatban a következőt olvashatjuk: „17-én az újabb rengés következtében már teljesen félredőlt, talán már le is dől.” Ezt igazolja a másnap megjelent Kecskeméti Újság is, mely alapján tudjuk, hogy a kupola a „reggel 7 óra 10 perces újabb földrengéskor óriási ropogással, porfelhő kíséretében rádőlt a toronyra. A megron- csolódott gömb felszakította a tartó gerendázatát, és belesüppedt a torony jobb sarkába. Az életveszélyessé vált területet a rendőrség lezárta.”9 A földrengés utáni helyreállítást a zsinagógaspecialista (korábban 12 éven át Lechner Ödön és Pártos Gyula irodájában is dolgozó) Baumhorn Lipót tervei alapján végezték el 1913-1914-ben. Ekkor került a nyolcszögű torony tetejére a korábbi hagyma- helyett a lótuszbimbó alakú kupola (a fiatornyocskák kialakítását és azok kisebb kupoláit is ehhez igazítva). Emellett a női bejáratokat áthelyezték a főhomlokzat két oldalára (részint a korábbi íves lezárású, nagyméretű ablakok helyén), illetve történt egy a Rákóczi út felőli, annak a vonalához igazodó kiegészítés is a hitközségi irodák számára.

A II. világháborúban szinte teljesen elpusztult a kecskeméti zsidóság. (1944) „Május végén az összes zsidókat Gettóba zárták, hová csak néhány bútor darabot és ruhát vihettek magukkal,

de ott is csak néhány napig voltak, mert az ösz- szes környékbeli zsidókkal a városi téglagyárba internálták és innen szállították ki őket Németországba. Ez a sok ártatlan könny és vér bosszúért kiállt az égre, - vajon kik fognak ezért fizetni?”10 A Budai úti izraelita temetőben található, az eredetileg szertartási teremnek épült (Bulay Emil, 1914) emlékcsarnokban 1222 nevet véstek fel a márványfalakra (1431 elszállított zsidó lakosból csak 209-en tértek vissza), az alattuk lévő kisméretű kriptán pedig a következő felirat olvasható: „E sírban nyugszik Auschwitzban 1944. június

28. és 30. éjjelén elpusztított szeretteink maroknyi hamva, melyet 1948. augusztus 23-i kegyeletes zarándoklásunkkor hoztunk vissza. Eltemettük a széttépett tóratekercsekkel együtt 1949. június 12-én”. 2004. november 12. óta a holokausztra emlékeztet a nagyzsinagóga Rákóczi út felőli oldalán elhelyezett emléktábla is.

„A kétségbeejtően kevés hazatért kecskeméti zsidó kénytelen volt lemondani zsinagógájuk további használatáról, mert a hitüket gyakorlók közül néhányan maradtak, mert a németek meg- szentségtelenítették az épületet, mert még az állagmegóvásra sem volt pénzük. Ezért ajánlották föl a már-már életveszélyes zsinagógát megvételre, kulturális hasznosításra Kecskemét város tanácsának. Az egyességet Kecskemét város ta-