Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)
Magyar zsidó festészet a kecskeméti múzeum gyűjteményében. I. Nemes Marcell adománya és a Kecskeméti Művésztelep
kövéres cigánylány és más önfeláldozó modelleknek, a később divatba hozott bő terjedelmű kedélymúzsák is életre kelhettek.”71 Kecskemét városközpontja, a főtér és környéke számos kép témája volt a művésztelep első korszakában (1909-1919). Ezek közül is az egyik legnépszerűbb, legjellegzetesebb motívum a Barátok temploma előtti íves barokk falhoz támaszkodó Kálvária volt (egyes képeken a piaccal együtt). Iványi maga is megfestette 1912 telén, legalább 5 változatban.72 Közülük a Kofák a hóbuckák között (15. kép) a legismertebb, legletisztultabb, amelyen festőnk egyrészt leegyszerűsítette a kompozíciót (elhagyta a hóesés, illetve a kopasz fák előtéri ábrázolását), másrészt pedig minden egyes képi motívumot (köztük a kékes-lila és rózsaszín „árnyékokat” mutató hóbuckákat) formai redukcióval társítva, sötét kontúrokkal körülhatárolt tiszta, dekoratív színfolttá alakította át. Ugyanebben az évben, de egy kissé távolabbról, a Városháza főbejáratához közeli nézőpontból örökítette meg a Kálváriát tágabb környezetével együtt, a telepen mindössze 4 hónapot töltő Kéve tag, Bálint Rezső (1885-1945). Az alkotásról így írt a korabeli hírlapíró: „Különösen Kecskemét tájképeit nézte nagy szeretettel a közönség. A meleg és hangulatos képek a helyi bőrszívűeket is közelebb hozták a művészethez. Hát Kecskemétről is lehet ilyen szépet festeni? Kérdés ragyogott ki a szemekből. Különösen sikerült a «Barátok temploma és környéke» című tájkép, amelyet a város a múzeuma számára meg fog vásárolni. Vétek is volna kiengedni.”73 A pasztell vedután (24. kép) a jobb oldalon a II. világháborúban helyrehozhatatlan károkat szenvedett I. katolikus bérház (1894, Zaboretzky Ferenc) látható eredeti állapotában, míg a bal oldalon a Szent Miklós plébániatemplom mellett, az egykori temetői falkerítés íves vonalát követő földszintes üzletsort. Kecskemét vallási türelmének egyik sajátos elemeként a katolikus bazársort 1841-től kezdve zsidó kereskedők bérelték, egészen addig, míg az 1973/1974-es ásatások után a romkert kialakításával összefüggésben le nem bontották. Perl rótt Csaba Vilmos (1880-1955) Kálváriája (17. kép) az alkotó és egyben a kecskeméti kolónia egyik főműve74, mely jól láthatóan nem az eredeti látvány naturalista vagy impresszionista leképezése, hanem annak szintetizáló stílusban (fauve színek, cézanne-i forma- és szerkezetképzés, kubista75 elemek, Gauguin bevallott inspirációja76) megfogalmazott stilizált átértelmezése. Különösen jellemző az a mozzanat, ahogyan Per- Irott az egyes látványhű elemeket képépítő egységekként kezelve egy közös motívummá rakja öszsze, felhalmozva őket a szorosan egybekapcsolt elő- és középtér egy viszonylag szűk sávjába. Mindazonáltal a színek dominanciájának köszönhetően a festmény elsősorban dekoratív hatást kelt, és „akár az expresszionizmus előfutáraként is értékelhető”77 Perlrott a „vadak hercegének”, Henri Matisse-nak a tanítványa volt Párizsban. Ennek ellenére a Nemes-adomány 1910 körüli órás csendélete (16. kép) inkább Cézanne hatásáról (pl. gyümölcsök, gyűrött drapéria, a háttér foltos felrakása) tanúskodik, sőt elképzelhető, hogy Perlrott láthatta is a francia mester Fekete órás csendéletét, hiszen az akkortájt Kohner Adolf tulajdonában volt.781919 karácsonyán házasságot kötött a Kecskeméti Művésztelepen megismert fiatal, pályakezdő Gráber Margittal (1895-1993), akinek számos tanulmányrajzát őrizzük az 1916— 1919 közötti időszakból (23. és 53. oldal), sőt ő rajzolta meg végül Nemes kecskeméti díszpolgári oklevelét is. Az 1920-as évek elején, a németországi emigrációjuk alatt Perlrott más kortársaihoz (pl. Karl Schmidt-Rottluff) hasonlóan - reflektálva az első világháború borzalmaira, az átélt emberi szenvedésekre - a grafikai műfajok és a vallásos ikonográfia felé fordult. „Krisztus-rajzok és pieták, a litográfiába lehelt aszketikus szentfejek és tömbökbe komponált színes tusrajzok, amelyekből szinte árad a német kismesterek, a Grünewaldok és az ulmi fafaragók nagy, megrendült vallásossága. (...) Grafikus lapjainak démoni erejük van: kőtömböket és lelkiséget, anyagot és szellemet tudnak egymásra halmozni.”79 Különösen jelentősek a Berlinben 1921-1922-ben készült, Krisztus életét, azon belül is a szenvedéstörténetet feldolgozó, (kubo)expresszionista jegyeket hordozó litográfiái (37. és 54. oldal). Bár a Nemes Marcell-adományhoz fűződő éves műtárgyvásárlás alkalmából például Perlrott Kecskeméti részletét80 is megvásárolta, a „városi múzeum és könyvtár bizottság" 1913. novemberi ülésén úgy döntött, hogy bizonyos városrészleteket, melyek eltűnése vagy megváltozása várható, megfestet: „1. a vásártér; 2. a szolnoki kapu, 3. az építendő postapalota telke; 4. a görög temető; 5. a siketnémák telke.” A feladatra, pontosabban az első három pontban jelölt képtémák megfestésére Kmetty Jánost, Erős Andort (1889-1915) és Szabó Antalt szemelték ki.81 Közülük - az I. világháborúban elhunyt - Erős végül az egykori „napkeleti szent eklézsiának vallását követő helybeli görög ajkú lakosok”82 temetőjét festette meg (22. kép), méghozzá a „megrendelést” követően igen rövid időn belül, melyet talán éppen ezért, a festmény jobb alsó sarkában jelzett is (1913. XI. 29.). 26
