Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)

Magyar zsidó festészet a kecskeméti múzeum gyűjteményében. I. Nemes Marcell adománya és a Kecskeméti Művésztelep

Frecskay Endre és gróf Zichy István; a Nyolcaktól Márffy Ödön s Kernstok Károly. Az irányzatokhoz, iskolákhoz kevésbé besorolható festők közül pedig megtalálhatjuk Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József és Vaszary János műveit is.

Nemes Marcell adományában - a fentieken túl - természetesen a magyar zsidó festészet jeles képviselőinek munkáit is megtaláljuk, melyek a teljes gyűjteménynek pont az egynegyedét teszik ki. Közülük először lássuk röviden a kevésbé ismert, de közvetlen az első vonal mögött számon tartott alkotókat. Közéjük tartozik például Basch Gyula (1851-1928) és fia Basch Andor (1885- 1944) is. Az apa elsősorban arcképfestő volt, s e téren szerzett gyakorlata leolvasható Krisztusfejéről (2. kép) is. A magát kereszténynek tartó, tragikus sorsú fia (a németek magyarországi megszállása után öngyilkos lett) itt látható korai csendélete (3. kép) még közvetlen azután készült, hogy befejezte párizsi tanulmányait a Julian Akadémián (1904-1909). Jól láthatóan rá is hatással volt Cézanne, aki „festési kísérletek céljából festett rálátásos csendéletképeket is: fehérrel terített asztal, rajta gyümölcstartó, almával, körtével, más edények, mindez fölülről nézve. Európa-szerte sokszor utánozták, nálunk például... Basch A.” írta a korszak nagy tekintélyű művészettörténésze, Lyka Károly.36 Bruck Miksa (1863-1920) „azonfelül hogy festő, igazgató is. Nem valami jól jövedelmező banknál, hanem egy oly intézménynél, amely feladatául tűzte ki, hogy minél több vevőt, pénzt juttasson a magyar piktoroknak. Ez az intézmény: a Hazai Művásárlók Egyesülete.”37 A művészeti közéletben való aktív tevékenysége mellett (többek között választmányi tagja volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, illetve alapító- és igazgatósági tagja a Nemzeti Szalonnak) Bruck Miksát elsősorban enteriőr-festőként tartották számon, de naturalista tájképei (5. kép) is széles körben ismertek voltak. Bruck utolsóként említett tisztsége olyan szempontból is érdekes, hogy Nemes Marcell a Nemzeti Szalon 1904 és 1911 között megrendezett kiállításain több mint negyven képet vásárolt.38 Lehetséges például, hogy az 1906-ban vásárolt Pulykatanulmány Magyar Mannheimer Gusztávtól (1859-1937) azonos a Kecskemétnek adományozott, és Pulyka (4. kép) címen beleltározásra került alkotással. A számos díjat nyert alkotót gyakran jellemzik úgy, mint aki a Műcsarnok és a modernek között ingadozott. Bálint Aladár például így írt róla a Nyugatban: „Mannheimer impresszionista lenne, de lelke

Fényes Adolf: A zsidók megverik Amalek seregét / Adolf Fényes: The Jews Defeating Amalek’s Army (1915)

19