Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)
Magyar zsidó festészet a kecskeméti múzeum gyűjteményében. I. Nemes Marcell adománya és a Kecskeméti Művésztelep
tásra nem került tervet is készítettek 1912-1914 táján (pl. Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület internátusa, Siketnéma Intézet, Kada Elek síremléke, Szent Erzsébetről elnevezett római katolikus leánynevelő intézet és internátus). Magyar zsidó festészet a kecskeméti múzeum gyűjteményében I. Nemes Marcell adománya és a Kecskeméti Művésztelep Bár a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteménye (korábbi elnevezései: Kecskeméti Galéria, Kecskeméti Képtár) csak 1983 őszén költözhetett állandó otthonába, az előbbiekben bemutatott Cifrapalotába, maga a gyűjtemény immáron több mint száz éves. A kollekció első komoly műtárgyegyüttese a 20. század első évtizedeinek leghíresebb, legjelentősebb, nemzetközileg is jegyzett magyarországi műgyűjtőjének, mecénásának köszönhető. Nemes Marcell (1866-1930) Klein Mózesként látta meg a napvilágot Jankováczon (1904-től Jánoshalma, ma Bács-Kiskun megye), apja, Klein Adolf a helyi izraelita felekezet kántora volt. Fiatalon költözött Budapestre, ahol többek között szén- és faáru-nagykereskedőként, bánya- és erdővállalkozóként, majd telekspekulánsként komoly vagyonra tett szert. Nemes műgyűjtői tevékenysége 1904-1905 táján kezdődött, melyet gyakran bank-hitelből, kölcsönből (állítólag Herzog Mór Llpót az üzlettársa is volt) finanszírozott.30 Gyűj- temé-nye hamar olyan jelentőssé vált, hogy már 1909-ben és 1910/1911-ben kiállításon mutatták be a budapesti Szépművészeti Múzeumban (melyet többször is adományban részesített), sőt az utóbbin már a híres El Greco-festmények közül is találkozhatott néhánnyal (pl. Bűnbánó Magdolna; Krisztus az Olajfák hegyén) a nagyközönség. „A műgyűjtés, illetve a tágabb értelemben vett műpártolás, mint státuskompenzációs eszköz és mint a nemzettel való kulturális azonosulás látványos kifejeződése, jelentős szerepet játszott a magyarországi zsidóság 19. század végi-20. század eleji asszimilációjában. Nemes Marcell - aki Ernst Lajoshoz vagy más kortárs zsidó származású műbaráthoz hasonlóan, vágyott a (címekben is kifejezett) társadalmi megbecsülésre - gyűjteményének létrehozásával, illetve fejlesztésével párhuzamosan, élete végéig komoly műpártolói tevékenységet folytatott.”31 Ennek keretében történhetett meg, hogy az 1910. június 15-én, „Jánoshalmi” előnéwel nemesi címet elnyert marchand-amateur a következő év során két lépésben, összesen 80 képet ajándékozott a Kecskemét városának. 1911. május 20-án kelt levelében először 79 képet adományoz, hogy „azok a majdan Kecskemét városa által emelendő városi múzeumban” kerüljenek elhelyezésre.32 Két nappal később Domenico Tintoretto Keresztelés című nagy oltárképét is az adományhoz csatolja, hogy azt a .Nagytemplom egyik oltárán helyezzék el. (A II. világháború alatt nyoma veszett.) A képtáralapítást Nemes szándékai szerint a művészeti életnek, a népneve-lésnek a fővároson kívüli minél szélesebb körben való elterjedését szolgálta: „e decentralisátió megvalósításának első lépése vidéki múzeumok alapítása kell, hogy legyen, melyek (...) a vidéki kultúr gócpontokon a bennük felhalmozandó műtermékek révén állandó irányítói és fejlesztői lehetnek a közízlésnek”.33 Kecskemét város th. bizottsága 1911. május 31-én tartott rendes havi közgyűlésén a felajánlást elfogadták és egyhangú határozattal Nemes Marcellt Kecskemét díszpolgárává választották.34 Az 1898-ban alapított kecskeméti múzeumnak eleinte éppen a képzőművészeti gyűjteménye fejlődött a legkevésbé, így valóban meghatározó jelentőségű volt Nemes cselekedete az intézmény történetében. Az adomány mindössze két külföldi alkotást tartalmazott, Domenico Tintoretto említett oltárképe mellett, a cseh barokk festő, Jan Ku- petzky - mára már szintén elveszett - Lovas-tanulmányát. A 19. század magyarországi festészetét többek között Marastoni Jakab, Molnár József, Lotz Károly, Székely Bertalan és Munkácsy Mihály művei képviselik. Nemes azonban a kortárs magyar művészet nagy támogatójaként, elsősorban század eleji mesterek festményeit ajándékozta Kecskemétnek. „Tanulságos a meglehetősen heterogén kollekció összetétele: a modern magyar festészet nagy nevei mellett találkozunk fiatal feltörekvő alkotókkal, de kommersz, sőt giccsfestők alkotásaival egyaránt. (...) ...Nemes kezdetben a modernek mellett a divatos festők műveit is folyamatosan gyűjtötte, és a kecskeméti adományban a progresszív művészek »kemény magját« ezek a könnyebb fajsúlyú alkotók vet-ték körül.”35 Szinte minden jelentős korabeli iskola, csoportosulás képviseltetve van: a nagybányaiak közül Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Mikola András és Thorma János; a szolnoki művésztelep részéről Lechner János Ödön és Zombory Lajos; a gödöllőiektől 18
