Gyergyádesz László, ifj.: Kecskemét és a magyar zsidó képzőművészet a 20. század első felében (Kecskemét, 2014)
Magyar zsidó építészek és a századfordulós-szecessziós építészet Kecskeméten
Pirogránit tetődíszek a Cifrapalotán / Pyrogranite finíals on the Cifrapalota (1903) el is döntötték. Wlassics (Gyula vallás- és) köz- oktatásügyi miniszter a parlament (1902.) április 17-iki ülésén a következőket mondotta ebben az ügyben: »Felhívtam az építészeti osztály vezetőjét, és azt mondtam neki, hogy a szecessziós stílust nem szeretem, és mivel igen gyakran a magyar stílus neve alatt a szecessziós stílussal találkozunk, az én ízlésemnek ezen szecessziós stílus nem felel meg, mert nekem is van jogom bizonyos ízléssel birni. (...) Reám pedig sok építkezés azt a benyomást teszi, hogy a kik magyar stílusban akarnak dolgozni, bizonyos tekintetben szecessziós stílusban dolgoznak; hogy tehát ilyen szecessziós irányú stílus a vezetésemre bízott tárca körében a jövőre ne igen legyen lehetséges, iparkodni fogok ezt megakadályozni, de az igazi magyar stílust ez alatt nem értem.«”23 A konzervatív körök, a kultúra hivatalos képviselői elsősorban Lechnert támadták ily módon a nemzetiet- lenség vádjával, akit szándékosan akadályozták abban is, hogy építészeti megbízásokhoz jusson. A mester tanítványai, követői révén azonban a lechneri formanyelv hatása, igaz változatos módon és színvonalon, de így is jelentős mértékben tért hódított a magyar építészeten belül az első világháború kitörése előtti bő egy évtizedben. S amit utólagosan Kecskemét szerencséjének is tarthatunk, az az, hogy az irányzat hivatalos elutasítása miatt, annak képviselői Budapest helyett túlnyomórészt a vidéki városokban kaptak jelentősebb szerepet, feladatokat. Hamarosan viszont őket is támadni kezdték, többek között származási alapon. „A 90-es évek vége felé Lechner(er) Ödön nagy építésztanárunk, elkezdte a »magyar építési stílus« kultiválását. Fogékony tanítványai felfejlesztették mai formatökélyéig. A modern, fiatal építészeink jórésze zsidó, vagy volt-zsidó; s így 1908-ban Lechner Jenő építész a mérnök-épí- tészegyletben komoly hangon a modern magyar stílust: zsidós-nak bélyegezte, így lett meg a zsidókérdés a magyar építőművészetben, ahol éppoly megvetéssel beszélnek a zsidóépítészek - zsidóstílusáról, mint a Szent István-akadémián a szociológiai tudományok magyar íróinak zsidó karakteréről, vagy a zsidó színművészek, költők, vagy a zsidó fertőző zsidó tempójáról, nem szólva a zeneköltők zsidózásáról.’’24 Bár a kecskeméti épület stílusában jelen van a nemzetközi (bécsi) szecesszió is, amiben talán Márkus szobrászi hajlamai25 is szerepet kaphattak, a legtöbb megoldás azonban a Lechner-isko- la jellemzőit mutatja, így például a kortárs által is kiemelt hullámzó vonalú attikának mint a felvidéki pártázatos reneszánsz jellegzetes elemének tudatos felhasználása. Különösen jól látható ez a Cifrapalota külső díszítésén, a vakolatarchitektú14
