Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Rózsa Zoltán–Sümegi Pál: Amiért 70 falu népének vére folyt II. – A peregi árokrendszer központi elemének környezetrégészeti vizsgálatai

Rózsa Zoltán - Sümegi Pál Amiért 70 falu népének vére folyt II. A peregi árokrendszer központi elemének kömyezetrégészeti vizsgálatai Bevezetés A Maros-Körös közének középpontjától, Orosházától D-re eső területek fő vízfolyása a Száraz-ér, a Maros fattyúága. Nyomvonala a mai Tótkomlós, Békéssám- son magasságáig szabályos, jellemzően határozott természetes parti gátak közé szorított. A hordalékkúp területén a folyó partján már az őskortól kezdve fontos régészeti csomópontokat ismerünk. Az egyik legfon­tosabb ezek közül a végegyházi Zsibrik-domb, ahol a bronzkori földvár mellett többek között a középkori Pereg mezőváros temploma is előkerült.1 Egy korábbi munkában azt próbáltuk bizonyitani, hogy itt, a Száraz-ér mellett található középkori Pereg terü­letére lokalizálható a Rogerius által említett vérmező is, ahol 70 falu népe veszett oda 1241 tavaszán. Dol­gozatunkban igyekeztünk a kérdést tágabb kitekintés­ben szemlélni, összeszedni azokat az adatokat, melyek együttese az ostrom helyét erre a területre helyezi és nem máshová.2 Elméletünk summázata a következő. (1. kép) Valami­kor a 12. század második felére kiépült egy rendszer, amely elsődlegesen az erdélyi só szállítását bonyolí­totta. A Maroson leúsztatott sót az Egresi monostorral szemben lévő Sajtinál induló mesterséges csatornán szállíthatták tovább, amely a mai Battonya térségében érte el a Száraz-eret egy közbeiktatott zsilip segítségé­vel, melynek működését nagy valószínűség szerint a ciszterek ellenőrizték. A Száraz-ér vízi útjain akadály­talanul lehetett eljuttatni az árut Peregig, amely évszá­zados csomópontként kötötte össze szárazföldi útjaival 1 A Szántó Kovács Múzeum régészeti projektjének egyik fontos elemeként 2003-ban sor került Bálint Alajos ása­tásának hitelesítésre, 2004-ben a település objektumainak ásatására, majd 2007-ben a késő bronzkori földvár átvágá­sára, 2008-ban egy részletének magnetométeres felméré­sére. 2 Pereg helyét ide, erre a területre helyezi a történeti szak- irodalom, megengedve a mai Mezőhegyestől délre, délke­letre fekvő Belső-, Külsőpereg, vagy már a mai Románia területére eső Kispereg (Peregu Mic) és (Nagy-) Németpe­reg (Peregu Maré) vidékére való lokalizálásának lehetősé­gét is (GYÖRFFY 1987, 867.; BLAZOVICH 1985, 40.; TATÁRJÁRÁS 2003, 156., 117. lj.). Marosvár-Csanádvárt, a Szentes-böldi révet és a Körö­sök vidékét egymással. A műholdfelvételeken kiválóan látszik egy hatalmas, hosszanti csatorna - azaz vízi út amely éppen Peregtől indul a Körösök irányába. Ebből az árokból, illetve ebbe az árokba további árkok csat­lakoznak, melyek egy háromszögletű területet fognak közre, az ostrom feltételezett helyét. (2. kép)3 Ennek az elméletnek leggyengébb láncszeme éppen az itt lévő árokrendszer volt, hiszen semmilyen megbíz­ható információval sem rendelkeztünk elemeinek korát illetően. A földrajzi környezet, az általuk körülölelt te­rületjellege és mérete, a rendszer egésze alapján ugyan nem volt kétséges korszakolásuk, mégis fontosnak tartottuk további adatok megszerzését bizonyságunk megerősitésére: 2013 őszén az árokrendszer központi elemének átvágását kíséreltük meg.4 A munkához a területen lévő napraforgó aratásának csúszása miatt csak késő ősszel tudtunk hozzálátni. Miután az eredmények kiértékelésére több időt kellett hagynunk, így az ásatásra egy szűk hetünk maradt.5 A birtokunkban lévő Corona, amerikai kémműhold szel­vényének felhasználásával kijelöltünk egy 100 méter hosszú és fél méter széles kutatóárkot úgy, hogy annak közepe a feltételezett árok középtengelyébe essen.6 * * A rendkívül kemény, homogén betöltésü árokra — ponto­sabban annak indítására - azonban nem ezen a terüle­ten, hanem a középtengelytől 17,3 méterre nyugatra ta­láltunk rá. Ezt az árkot összesen 2 méter hosszan ástuk meg, mely szakaszon az alja közel vízszintesnek mutat­kozott, keleti széle meredeken emelkedett. Mélységét a mai felszíntől 2,1 méternek mértük. A rendelkezésünk­re álló idő rövidsége miatt az ásatást Ny-i irányba nem folytattuk, aminek sajnálatos következménye, hogy az 3 Bővebben kifejtve: RÓZSA 2013. 4 A peregi árokrendszer fő eleme egy ÉK-DNy-i irányú széles árok, amely megközelíti a Száraz-eret, majd a Zsib- rik-dombot is magába foglaló későbronzkori földvár sán­cárkán keresztül, nagyjából É-D-i irányban folytatja útját, ekkor már a Száraz-ér mesterséges parti gátjaként. 5 A feltárásokat a Nemzeti Kulturális Alapprogram támo­gatta. Az elszámolás határideje 2013. december 31. volt. 6 Az ásatást kézi munkaerővel végeztük, amit a pályázati célokban foglaltaknak megfelelően a Kaszaper Kht. bizto­sított a számunkra. 271

Next

/
Oldalképek
Tartalom