Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Wolf Mária: Régészeti adatok a muhi csata történetéhez
Régészeti adatok a muhi csata történetéhez ezzel a mennyiséggel számoltak.74 A parasztszekerek mérete funkció szerint, de vidékenként is elkülönült. Általánosságban azonban a hosszuk 8-10 sukk, azaz 256-320 cm között mozgott.75 Ha tehát elfogadjuk a szekértábor létét, a tábort pedig 3 km2-nyinek vesz- szük, ennek körülkerítésére 3 méteres szekér hosszal számolva több mint 2 300, 4 méteressel 1 750 szekeret, ezek vontatására pedig 7 000-9 000 állatot kell számolnunk. Igen nagy mennyiségű emberről, állatról, málháról, felszerelésről kellett tehát gondoskodni, amelyre a településtörténeti, és régészeti adatok alapján csak a Hejőkeresztúr-Muhi vonaltól keletre, talán valóban a Sajó keleti, bal partján nyílhatott lehetőség. Összefoglalás Visszatérve a Hejőkeresztúrban lelt fegyverzetre, felmerül a kérdés, hogyan kerülhetett egy ilyen pompás fegyverzet egy falusi házba? Úgy vélem, a Sajó menti csatából menekülők hozták magukkal. Összességében szemlélve az előkerült leletanyagot megállapíthatjuk, hogy egy falusi település, a leletanyag alapján nagy valószínűséggel a korabeli átlagot meghaladó anyagi kultúrája keveredett a csatából menekülők hagyatékával.76 Nem kétséges, hogy a 32. házban lelt kard, de különösen a páncél a korszak legújabb, legmodernebb és nyilván igen drága fegyverzete lehetett. Csak olyasvalaki viselhette, akinek anyagi ereje, társadalmi helyzete és nem utolsó sorban nyugat-európai kapcsolatai ezt megengedték. Tulajdonosát tehát a főurak között, illetve a király közvetlen környezetében kell keresnünk. Mind a hazai, mind a külföldi források kiemelik, hogy a Sajó menti csatában igen sok egyházi személy, a két érsek, több püspök elesett.77 Spalatói Tamás leírása szerint a keresztes lovagok szintén mindannyian életüket veszítették a harcban.78 Fegyverzetük a tatárok zsákmánya lett. Hasonló sorsra jutottak a világi előkelők is, akikről azonban az egyháziaknál jóval kevesebbet tudunk. Forrásaink a király alkancellárját említik, akit a tatárok lefejeztek, illetve 74 SZŰCS 1984,21-22. 75 PALÁDI-KOVÁCS 1973,42. 76 Ezt a lehetőséget már Laszlovszky József is felvetette. Vő.: LASZLOVSZKY 2003, 456. , 77 KATONA 1981, 199-200. 78 SPALATÓI 1981, 176. a csatába késve érkező somogyi ispánt, aki azonban a saját és a pécsi püspök csapatával együtt átverekedte magát a tatárokon.79 Fegyvereiket nyilván magukkal vitték. Rogerius szerint a király és kísérete anélkül, hogy felismerték volna, kitört a táborból és utat talált az erdő felé.80 Ennek azonban ellentmondanak azok a tatárjárás után keletkezett oklevelek, amelyekben a király elmondta, hogy a tatárok felismerték és üldözték őt, személyesen is kézi tusába keveredett velük, hűséges hívei pedig eközben tettek szolgálatot neki.81 A király tehát nem vehette le a páncélját és tehette le a kardját, hiszen menekülés közben szüksége volt rájuk. A fentebb ismertetett fegyverek egy házban kerültek elő. A kard teljesen ép, és a megtalálási körülményeiből következtethetően a páncél is az volt, amikor valaki levette, és letette a házban. Nem arról van tehát szó, hogy mint eltört lomot eldobták, hogy könnyebb legyen a menekülés. Valószínűbb, hogy egy sebesült előkelőt vittek be emberei egy elhagyott házba, hogy ott megszabadítsák értékes, ámde súlyos, és az adott helyzetben számára hasznavehetetlen fegyvereitől, a sebét ellássák. A ház maga legalább egy iramodásnyi- ra, nyugatra, az ország belseje felé kellett, hogy legyen a csata helyszínétől, ahol már meg mertek állni egy sebesülttel, és nem lehetett a főút mentén, ahol a tatárok üldözték a menekülőket. Közismert, hogy a király öccse, Kálmán herceg kapott súlyos sebet a csatában, amelybe később bele is halt.82 Rogerius szerint „a sereg egy másik oldalán eredt útnak, és éjjel-nappal, váltott lovakon, megeresztett gyeplővel sietett a már említett Pest felé, a dunai révhez, nem is az országúton, ahol a magyar nemzet botorkált, hanem úttalan utakon.”83 Az okleveles adatok és határjárások szerint az országos főút Pestről Szihalmon át Csabára vitt. Ebből Olaszegyháza táján elágazott egy nagy út, amely Sza- lontán át vezetett Muhi felé. Innen át lehetett kelni Zemplénbe, vagy Ónodon és Alsózsolcán át Abaúj79 ROGERIUS 1981, 131-133. 80 ROGERIUS 1981, 130. 81 IV. Béla Donnak és Barnabásnak, Rugács fiainak; IV. Béla Ivánka fia András mesternek; IV. Béla Ákos-nembé- li Emye főlovászmestemek. KATONA 1981. 319., 344., 339. 82 SPALATÓI 1981, 176.; ROGERIUS 1981, 130. 83 ROGERIUS 1981, 130. 75
