Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Wolf Mária: Régészeti adatok a muhi csata történetéhez
Wolf Mária vésznek, gyújtogatásnak nem bukkantunk nyomára, a falu tehát, miután lakói elhagyták, természetes úton pusztulhatott el, maga alá temetve egy korszak és egy rendkívüli történelmi esemény számos emlékét. Erre utal az objektumokban és a szubhumuszban lelt igen gazdag leletanyag is, amelyet ha a lelőhely a csatatér területén feküdt volna, feltétlenül összegyűjtenek. Hasonló eredményeket hozott Muhi Árpád-kori település és középkori mezőváros régészeti feltárása is. Itt két hevenyészve eltemetett harcoson kívül más lelet, vagy objektum nem köthető a csatához.62 Pusztulási réteget, égésnyomokat itt sem leltek. Nagyon valószínű tehát, hogy a magyar tábor és a csata helyét az eddigi elképzelésekkel szemben a Hejőkeresz- túr-Muhi vonaltól keletre kell keresnünk. Bizonyos, hogy a csata helyszíne szoros összefüggésben áll a magyar és a tatár sereg létszámával. A kutatók e létszámot a legkülönfélébb módon ítélik meg, csak abban értenek egyet, hogy a kortársak híradásai túlzóak lehettek. Kristó Gyula 60 000-re becsülte a Sajó menti csatában résztvevő tatár hadsereg létszámát. A magyar sereg szerinte ennél jóval kisebb volt.63 Szintén hatvanezer főre becsüli a tatár sereget Sinor Dénes, IV. Béla hadát pedig 65 000 főnyinek véli.64 Ennél jóval kisebb léptékűnek tartja a csatát több kutató is, a tatárok seregét 20-25 000-re, a magyarokét 15-25 000-re téve.65 Mindannyian megjegyzik azonban, hogy a korszakban ez a létszám óriási haderőnek számított. Négyesi Lajos 20-25 000 főnyi magyar lovasságot tételezett fel. Zrínyi számításaira alapozva, ezek elhelyezését mintegy 2,5 km2-nyi táborban látta reálisnak.66 Magam azonban úgy vélem, hogy a táborban mások is kellett, hogy legyenek. Feltétlenül számolnunk kell bizonyos kiszolgáló személyzettel, kocsisokkal, lovászokkal, szakácsokkal, apródokkal, a király és a főurak személye körüli szolgálattevőkkel. Ezek további két-három ezerrel még növelték a létszámot, következésképpen a tábor méretét is. Az emberek mellett bizonyos, hogy voltak tartalék lovak 62 PUSZTAI 2011. 63 KRISTÓ 2003, 377. 64 SINOR 2003, 322. 65 CSORBA 1981, 58.; VESZPRÉMI 2003, 387.; NÉGYESI 2003, 402.; KOVÁCS S. 2007, 17.; B. SZABÓ 2007, 126. 66 NÉGYESI 2003, 402. is a táborban. Ezt támasztják alá a tatárjárás után kelt privilégiumok, amelyek előírják, hogy a városok lakosainak 15 mansionként egy páncélinggel, lándzsával, íjjal és két lóval felszerelt vitézt kell kiállítaniuk.67 De a tartaléklovakról más oklevelek is említést tesznek.68 Gyanítható tehát, hogy a 20-25 000 harcoshoz, 30-40 000 ló tartozhatott azokon a jószágokon felül, amelyek a málhás szekereket húzták. Ezek alapján legalább három km2-es táborral kell számolnunk. Ha pedig Kristó, vagy Sinor seregekkel kapcsolatos vélekedését fogadjuk el, e terület háromszorosát kell vennünk. Ez utóbbi azonban a csata helyszíneként rekonstruált területhez mérten túlságosan nagy. Veszp- rémy László a csata szóba jöhető területét 27 km2- ben jelölte meg.69 Valójában azonban a Hejőszalonta, Hejőkeresztúr, Muhi, Nagycsécs által körülzárt, szabálytalan négyszög alakú terület, ahová a legtöbb kutató lokalizálja a magyar tábor és a csata területét, alig több mint 11 km.2 így, hát már csak a helyszínt szemlélve is valószínűbbnek tűnik a kisebb 20-25 000 fős sereg feltételezése. Még ez is igen nagy tábort feltételez, különösen, ha elfogadjuk, hogy szekérkordont vontak köré. Ismeretes, hogy a szekértáborról csak Spalatói Tamás tett említést. A kutatók egy része kétségbe vonta a szekértábor létét,70 más része azonban elfogadta azt.71 Legutóbb B. Szabó János érvelt meggyőzően a szekértáborok 13. századi ismerete és használata mellett.72 Nem feladatom itt a szekértábor létének bizonyítása vagy cáfolata. A következőket szeretném azonban megjegyezni. írásos forrásainkból kitűnik, hogy a korszakban többféle szekeret használtak. Ezek méretéről nincs pontos adatunk.73 A 13. századi vámtarifák és limitációk alapján a négy ökrös szekér látszik átlagosnak. Nem ritka azonban, hogy további két ökröt, vagy egy lovat is befogtak e szekerek elé. A súly pedig, amelyet ezekre a szekerekre halmoztak kb. 12-13 mázsa lehetett. A hagyományos parasztszekereken, figyelembe véve a rossz földutakat is, egészen a közelmúltig 67 KRISTÓ 1986,210. 68 KOVÁCS 1986,267-268. 69 VESZPRÉMY 2003, 389. 70 ZICHY 1934, 44—45,; CSORBA 1981, 59-60. 71 VESZPRÉMY 2003, 390. 72 B. SZABÓ 2007, 133-136. 73 DOMANOVSZKY 1917. 74
