Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Wolf Mária: Régészeti adatok a muhi csata történetéhez
Régészeti adatok a muhi csata történetéhez forrás több részletét is. Ugyancsak ő mutatott rá arra a tényre, hogy Spalatói Tamás a tatárjárás után igen komoly konfliktusba keveredett városa ügyében IV. Bélával. Nem kedvelte a magyarokat és elfogultsága írásából ki is tűnik.52 A róluk alkotott rossz véleményét azonban Batu szájába adta.53 Egyes vélekedések szerint Spalatói Tamás ismerhette Rogerius 1244 körül készült munkáját, mivel 1249-től éppen Rogerius volt Spalato érseke. Talán ezért gondolták néhányan, hogy Tamás műve kevésbé megbízható Rogeriusénal. Veszprémy László szerint azonban erre semmi okuk sincs.54 A kutatók nagy többsége ez utóbbi vélekedéssel ért egyet. Spalatói Tamás beszámolója alapján rekonstruálta az eseményeket, mivel úgy vélte, különösen értékes híradásokkal gazdagítja ismereteinket, a csata ábrázolása pedig az ő leírásában szakszerűbb és használhatóbb, mint Rogeriuséban.55 Kétségtelen, hogy Rogerius valamivel alaposabb ismeretekkel rendelkezett a környékről. S ha a csatában nem is vett részt, a tatárjárás több eseményéről valóban szemtanúként számolhatott be. Szerinte a magyarok a Sajóhoz értek, egy hídon átkeltek rajta, itt megálltak, majd tábort vertek. A Sajóról pedig, a földrajzi helyzetnek megfelelően azt írja, hogy Egertől nem messze ömlik a Tiszába. Tehát mindkét szerző azt állítja, hogy a magyar tábor a Sajó keleti, bal partján helyezkedett el. Ezzel szemben valamennyi, a témával foglalkozó kutató a Sajó jobb partjára lokalizálta a tábort, több esetben, annyira nyugatra, hogy az alapján inkább nevezhetnénk a csatát 52 Borosy András részletesen ismertette a témával foglalkozó kutatók álláspontját, ezen belül külön figyelmet szentelt annak, hogy a szerzők közül ki fogadta el és ki nem Spalatói Tamás magyarokról írt lesújtó véleményét. Vö.: BOROSY 2003. 53 Teljesen valószínűtlen részlet pl. az, amelyben Batu magyarokkal kapcsolatos véleményét idézi. Természetesen Spalatói Tamás nem hallhatta, hogy Batu mit mondott a csata, előtt. A csatatér közelében pedig hiába keresünk olyan dombot, amelyen Spalatói szerint Batu állt, és ahonnan beláthatott a magyar táborba. Ezt a részletet helyszíni ismeretei alapján már Olcsváry is kétségbe vonta. Vö.: OLCSVÁRY 1902, 505., 1. j. Igen kevéssé életszerű az a leírása is, miszerint a magyar tábor még a híd elfoglalása után sem a harcra készült, hanem inkább piperészkedett. B. SZABÓ 2007, 128-129., 136. 54 VESZPRÉMY 2003, 385-386. 55 KRISTÓ 2003, 375. skk.; VESZPRÉMY 2003, 386.; NÉ- GYES1 2003, 395., 7. j.; KOVÁCS S. 2007, 16. Hejő mentinek, mint a kortársak szavaival élve, Sajó mentinek.56 Ez azonban, már csak forráskritikai szempontból is aggályos. Ha ugyanis feltétel nélkül elfogadjuk Spalatói Tamásnak a csata eseményeire vonatkozó leírását, akkor tudomásul kell vennünk a csata helyszínével kapcsolatos megjegyzését is. De legalábbis, érvekkel alátámasztva, alaposan meg kellene indokolni, hogy Spalatói müvéből miért pont ezt az egy részt nem tarthatjuk hitelesnek. Úgy tűnik azonban, a kutatók átsiklanak Spalatóinak a csata helyszínére vonatkozó utalásain és kizárólag az általa leírt eseményekre koncentrálnak. A helyszínnel kapcsolatos újabb adatok Az ilyenfajta értelmezésnek azonban a logikai megfontolások mellett, történeti és régészeti adataink is ellentmondanak. A Hejő mente sűrűn lakott vidék volt a 18. század közepén. Bába, Csécs, Muhi, Papi, Sza- lonta mind Árpád-korban oklevéllel említett település volt.57 A mai Hejőkeresztúr területére pedig, szintén oklevelekben említett határjárásaik alapján 3 települést: Bódot, Noszkadot és Keresztúrt lokalizálhatunk.58 Ehhez járul még, hogy a Hejő a 19. század végéig igen mocsaras volt, medreit gyakran váltogatta.59 Oklevelek is említik a Hejőkeresztúrtól délre elterülő „Bába réve”, „Bábaörvénye” nevű igencsak terjedelmes mocsarat,60 amely részben még ma is létezik. Egyes szakaszain a Sajó is mocsaras, a kora tavaszi időben pedig minden bizonnyal áradmányos lehetett.61 Nem kétséges, hogy sem a lakott területek, sem az árterek, sem pedig a mocsár nem volt alkalmas táborverésre. Hogy Hejőkeresztúr nem tartozott a magyar tábor, illetve a csata területéhez, azt az itt előkerült objektumok és leletek is igazolják. A feltárt házak, kemencék, árkok, gabonásvermek, kút azt bizonyítják, hogy ez egy élő település volt, amelyet a felvonuló hadseregek, esetleg csak a csata hírére hagytak el lakói. Tűz56 OLCSVÁRY 1902, 510., melléklet; BREIT 1930, 12. sz. melléklet; KRISTÓ 1986, 122., 7. kép; VESZPRÉMY 2003, 390-391.; NÉGYESI 2003, 399.; B. SZABÓ 2007, 125.; KOVÁCS S 2007, 17-18. 57 GYÖRFFY 1987, 753., 766., 791., 799., 804. 58 GYÖRFFY 1987, 759., 793., 781. 59 FRISNYÁK 2000, 11., 2. ábra. E tényt már Olcsváry is megemlítette. Vö.: OLCSVÁRY 1902, 506-507. 60 GYÖRFFY 1963, 753., 759. 61 FRISNYÁK 2000, 15., 4. ábra. 73
