Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Sz. Wilhelm Gábor: „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” – Az 1241. évi pusztítás nyomai Szank határában
Sz. Wilhelm Gábor Mivel ezen a szakaszon volt a legmélyebb a gépi rongálás, ezért valószínűsíthető több objektum teljes megsemmisítése is. Már az épület falának tisztítása során két ezüstpénz is előkerült, ezért a második naptól Bácskái István műszeres kutató fémkereső segítségével folyamatosan vizsgálta a lelőhelyet. Az épület betöltésének kitermelt földjét a nyomvonal mellé deponálták, és sikerült lehatárolni azt a területet, ahová a betöltés került. Ezt kézi munkával többször átmozgattuk, közben szisztematikusan fémkeresővel átnéztük. Problémát jelentett, hogy az objektum szelvényből kilógó, in situ része a nyomvonal mellé fektetett gázcső mellé esett. A megrendelő OTF Zrt. engedélyével végül rábonthattunk az épületre, mely „szerencsés” módon 1 métert nyúlt a szelvényfal alá, így sikerült a teljes épen maradt részt feltárni. A megelőző feltárás 2010. március 1-17. között zajlott. Ezt követően került sor a vezeték fektetésére, és a még nyitott vezeték mellett összehangolt kutatással, több fémkereső műszert használva átvizsgáltuk a teljes lelőhely területét, valamint az objektum közvetlen környékét is, mely az ott fekvő vascső miatt előzőleg nem volt alkalmas. A munkálatok komoly eredményekkel bővítették ismereteinket, számos újabb fémleleteket találtunk.4 Ehhez kapcsolódóan a feltárás környezetében található szántókat is bejártuk, és próbáltuk minél pontosabban lehatárolni a felszíni nyomok alapján a lelőhely kiterjedését. Közepes mennyiségű leletanyagot gyűjtve ez a D-i felében sikerült, de sajnos az E-i rész nem volt alkalmas a topográfiai munkálatokra. Az előkerült anyagról néhány kisebb ismertetés és jelentés megjelent már az elmúlt években,5 de jelen írás az első részletesebb bemutatása a kiemelkedő lelet-együttesnek. Tanulmányomban elsőként az előkerült jelenséget ismertetem, melyet a leletanyagok leírása követ. Itt főként a kiemelkedőbb fém tárgyakat mutatom be, a kerámiaanyag és a vaseszközök egy ré4 A kutatómunka egy széles körű összefogás keretében valósult meg, melynek élére Lassányi Gábor állt. Alapos szervezőmunkájának köszönhetően a BTM, az ELTE, a JPTE, a KJM és a KÖSZ munkatársai eredtek a lelőhely titkainak nyomába. Ezúton is fogadja minden kutatásban résztvevő tiszteletteljes köszönetemet! 5 SZ. WILHELM 2010a; SZ. WILHELM 2010b; FORCZEK - SZ. WILHELM - ROSTA 2013; SZ. WILHELM 2013. sze itt nem kerül részletes felsorolásra. Ezt követően a közvetlen mikrórégió hasonló korú éremleleteiről adok egy vázlatos ismertetést, melyet az előkerült leletanyag rövid értékelése követ. Ebben a szakaszban néhány egység kifejtésébe nem bocsátkoznék mélyebben (pl. a párták rekonstruálása, regionális kutatások), mivel az anyag átfogóbb ismertetése egy későbbi tanulmány tárgyát képezi. A lelőhely és az objektum leírása Szánk község a Duna-Tisza közének szívében, a Kiskunság közepén található, Kecskeméttől 41 km-re D-re. (1. kép 1.) Természetföldrajzilag a Homokhátság része a terület, mely jellegzetes homokbuckás, a felszíne futóhomok. Maga a lelőhely Szánktól keletre, az ún. Félegyházi-út mellett helyezkedik el. A középkor folyamán a térség egyik jelentősebb útja haladt itt keresztül, Félegyházát Halassal összekötve, érintve Szankszállást és Harkaszállást is.6 Ennek az útnak a régészeti nyomok alapján, az ismert lelőhelyeket figyelembe véve valószínűleg az Árpád-korban is volt előzménye. Ennek az útnak az egyik állomása lehetett a Szank-Haladás Tsz II. lelőhelyen található település is. A lelőhely kiterjedését csak a felszíni nyomok alapján lehetett meghatározni, melynek ismeretében elmondható, hogy egy átlagos kiteijedésű korabeli falu lehetett a területen, de ennek pontosításához további feltárások szükségesek. A fent említett út mentén, lelőhelyünktől Nyugatra, a Kápolna-dülő területén egy Árpád-kori plébánia- templom található, mellette egy, a lelőhelyünkön lévőhöz hasonló településsel. A régészeti kutatások eredményei alapján valószínűleg a 13. században kettős körárokkal lett körülvéve, hasonlóan a közeli csengelei, félegyházi és tázlári templomokhoz, melyek a tatárjárás során megsemmisültek.7 Érdekes adalék, hogy a Szank-Kápolna-dűlőben végzett fém- keresős vizsgálatok során több friesachi dénár és az éremleletekből ismer brakteáta típus került elő. Ezek szórtan helyezkedtek el az erősen szántott és erodált területen, akár egy teljesen roncsolt éremlelet darabjai lehettek. 6 ROSTA 2010, 137. 7 FORCZEK - SZ. WILHELM - ROSTA 2013, 56-60. 82
