Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Sz. Wilhelm Gábor: „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették” – Az 1241. évi pusztítás nyomai Szank határában
Sz. Wilhelm Gábor „Akiket nem akartak karddal elpusztítani, tűzben elégették”1 Az 1241. évi pusztítás nyomai Szánk határában Bevezetés 2009 decemberének első hetében, a Városföld és Drávaszerdahely között a DN 800-as földgáz szállítóvezeték (ún. Horvát tranzit vezeték) építésének kivitelezése közben sajnálatos eset történt. A régészeti feladatellátásra szerződött Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) munkatársaként a megfigyelést végző Sultis László a napi terepi munkáját lezárva délután egyeztetett a gépi munkálatokat végző alvállalkozóval, hogy a Szánk településtől K-re húzódó szakaszon, másnap reggel, folyamatos jelenléte mellett folytathatják a vezeték nyomvonalának humuszolását. A megbeszéltek ellenére estébe nyúlóan tovább dolgozva, egy kisebb szakaszon elvégezték a gépi földeltávolítást. Másnap a helyszínre érkezvén Sultis László a munkaterületet végignézve régészeti jelenséget észlelt, és leállítatta a munkálatokat, illetve jegyzőkönyvet vett fel a lelőhelyrongálásról.2 A lemélyített nyomvonalnak közvetlenül a Szánkót Jászszentlászló- val összekötő müút melletti szakaszán, a szelvényfalban, emberi csontokat figyelt meg, mellettük néhány Árpád-kori kerámiatöredéket gyűjtött. Ezek alapján jelentésében egy kis Árpád-kori temetőrészletet feltételezett a helyszínen. A területen kb. 100-120 cm mélységben szedték el a felső humuszréteget és az altalaj egy részét. A lelőhely a Szank-Haladás Tsz II. (HT-113) elnevezést kapta. A projekt előkészítő munkálataihoz kapcsolódó terepbejárások során nem észleltek a felszíni nyomok alapján lelőhelyet a KÖSZ munkatársai a területen. Emellett még egy sajnálatos tévedés is negatívan befolyásolta a helyszín sorsát. A korábbról ismert Szank-Haladás Tsz lelőhelyet a hatósági lokalizálása során közel 1 km-rel Ny-ra azonosították. Itt valóban volt a Tsz-nek egy épülete, de a korabeli szemtanúk 1 ROGERIUS 2003, 138. 2 2009 augusztusában indultak meg a nyomvonalon a megelőző feltárások, 36 lelőhelyen. A tényleges kivitelezés decemberben kezdődött meg, melynek során csak a tárgyévben 18 építés közbeni lelőhely került elő. Ezek közül mindössze egy helyszínen, a most tárgyalt szanki lelőhelyen történt kisebb rongálás, de ezzel sikerült a honi régészetnek komoly veszteséget okozni. megerősítették, hogy az éremkincs előkerülésének tényleges helyszíne a gazdaságnak egy másik telephelyén található, az előkerült Árpád-kori településsel szemközt elhelyezkedő Tsz épületek kialakításához kapcsolható. Ennek ismeretében valószínűleg megelőző feltárás lett volna előírva a hatóság által lelőhelyünk nyomvonallal érintett szakaszán... A lelőhely előkerülését követően a tél beállta miatt pár hónapig szünetelt a munka, majd 2010. március 1 -jén megkezdődött megelőző feltárásunk a területen. A kiérkezésünk után szomorúan konstatáltuk, hogy a téli fagy az amúgy is sérült felületet még tovább erodálta. A munkálatok első fázisa a nyitott nyomvonal letisztításával zajlott. Az 1 500 m2 felületű, 300 méter hosszú, átlagban 5 méter széles nyomvonal humuszolása sem volt egységes, így egyes szakaszokon még gépi munkát is igénybe kellett venni. Ezek nyomán 12 objektum foltja bontakozott ki, melyből 11a szelvényben került elő, míg egyet a rongálás miatt már csak a szelvényfalban lehetett megfigyelni. Leletanyagot viszont csak az objektum tartalmazott, ami már az első szemrevételezés nyomán, a szelvényfal erodálódott metszetéből leomlott föld alkotta kis kupac átvizsgálásából egyértelművé vált. Az objektum falának tisztítása után egy félig földbe mélyített épület hamus, kormos betöltése rajzolódott ki, melyben rendszertelen helyzetben nagy mennyiségű emberi csont és pár kerámiatöredék volt látható. A gondosan elkészített metszetben egy geológiai rétegződést is meg tudtunk figyelni. A felső, szántott termőréteg alatt kb. 40-50 cm vastag sárga homok következett. Ez egy korábbi, kötöttebb szerkezetű barna talajréteget fedett, majd alatta bukkant elő az agyagosabb altalaj.3 * * Az épület gyakorlatilag ebbe a sárga homokba mélyedt le, aljának kialakítása teljesen lekövette az eltemetett talajréteg szintjét, a padlóját is a kötöttebb szerkezet tetején alakították ki. 3 A csengele-fecskési középkori lelőhely feltárásán is hasonló jelenséget tapasztaltak. A természettudományos megfigyelések szerint a szarmata kor intenzív szarvasmarha-tartását és nagymérvű erdőirtást követő elsivatago- sodás után indul meg egy jelentős futóhomok képződés a területen (HORVÁTH 2001, 229). 81
