Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Wolf Mária: Régészeti adatok a muhi csata történetéhez
Wolf Mária kitett. A penge mindkét oldalán, a felső kétharmadban 0,3- 0,4 cm mélységű, 0,8-1,2 cm szélességű vájat (vércsatoma) található, melynek hossza: 69 cm. A keresztvas egyenes, téglalap átmetszetű, megnyúlt. Hossza: 20 cm, legnagyobb vastagsága: 2,3 cm, szélessége: 2 cm. Jelenleg a pengéhez képest ferde, aszimmetrikus. A penge előlapjának jobb oldalán 9 cm, bal oldalán 8 cm hosszú. Markolata téglalap átmetszetű, a gomb felé elkeskenyedik, hossza 11 cm, legnagyobb szélessége: 3,8 cm, vastagsága: 2,1 cm. A markolatgomb mandula, vagy csónak, más vélekedések szerint rombusz alakú, 7,3x4,3 cm, vastagsága: 4,1 cm. A penge közepe táján megmaradt a függesztő veret, illetve a fa hüvely némi maradványa is. A keresztvas és a penge találkozási pontjánál egy 2,2x3 cm-es kúp alakú, vasból készült rátét látszik. A fegyver súlya 1,78 kg. (4. kép 1.) E nagyméretű fegyver nem teszi lehetővé az igazán kifinomult vívótechnikát, inkább sújtásra, mint szúrásra alkalmas. Akkor is súlyos sérülést okozhatott azonban, ha éle nem törte át a vértezetet. A penge és a markolatgomb alapján a szakirodalom egységesen 13. századra, ezen belül is inkább 1200 és 1250 közé keltezi ezt a típust.8 Kardunk közeli párhuzamainak tekinthetjük a Nemzeti Múzeum gyűjteményének egy darabját, melyet a Fogaras megyei lupsai erdőben találtak,9 illetve egy további, ismeretlen lelőhelyű Nemzeti Múzeumi példányt,10 a szlovákiai My- javán11 előkerült darabot, valamint a fogarasföldi Dézsán hegységben lelt kardot (Dejan jus. Bra$ov, Románia),12 a kóródi (Coroi, Románia),13 a Bátca Doam- nei,14 a sellenberki (§elimbár, Románia),15 miklósvári (Miclo?oara, Románia)16 és kézdiszászfalusi (Säsäu§i, Románia)17 példányokat. Szintén párhuzamnak tekinthetünk egy Passau környéki,18 egy Seehausen-i,19 8 KALMÁR 1971, 60-61.; RUTTKAY 1976, 258.; KOVÁCS 1986, 263.; OAKESHOTT 1997, 91., 94.; PINTER 1999, 95.; ALEKSIC 2006, 374.; ALEKSIC 2007, 42. 9 NAGY 1896, 354., III. tábla 5. 10 NAGY 1896, 356., III. tábla 4. 11 RUTTKAY 1976, 257-258., Abb. 24. 6. 12 PINTER 1999, 133., pl. 39. a; BORDI 2008, 242. 13 PINTER 1999, 131-132., pl. 39. b; BORDI 2008, 242. 14 A Bátca Doamnei-i példány egy IV. Béla pénzzel és más fegyverekkel együtt látott napvilágot. PINTER 1999, 95., 132, pl. 39^10. 15 PINTER 1999, pl.38. c; ALEKSIC 2007, 43. 16 BORDI 2008, 241., 2. tábla 17 BORDI 2008, 242., 3. tábla 18 ALEKSIC 2006, 376., pl. VII. 19 ALEKSIÓ 2006, 375., pl. VI. 1. valamint egy közelebbről nem ismert lelőhelyű, németországi példányt,20 továbbá egy mecklenburgi,21 és az előzőekhez hasonló jellegzetességeket mutató, ismeretlen lelőhelyről a glagow-i múzeumba22 került darabot is. De ilyen alakú markolatgomb tűnik fel a naumburgi katedrális híres szobrain, pl. Dietrich és Hermann őrgróf kezében,23 valamint a Növi Pazar melletti Sopoéani monostor 1260 körül keletkezett, a Keresztrefeszítést ábrázoló freskóján24 is. A kardtípus kialakulási helyét a szakirodalom különféleképpen ítéli meg. A. Ruttkay Kárpát-medencei eredetűnek tartotta. Nagy Géza,25 Kalmár János26 és Kovács László27 úgy vélekedett, hogy Erdélyben alakult ki ez a fegyverfajta. Mind Nagy Géza, mind Kalmár János szerint, a német lovagrend tagjai vitték magukkal a típus egyes példányait a Barcaságból Németországba. Marko Aleksié viszont éppen fordított irányban képzeli el a folyamatot. Véleménye szerint ez a kardtípus a német lovagrenddel került Erdélybe. A németországi példányok alapján feltételezte, hogy a kardok gyártási helye dél-német területeken, közelebbről Passauban lehetett, ahol a 13. században végig kimutatható egy jóminőségü fegyvereket gyártó műhely. A típus egyes darabjait azonban valóban erdélyi gyártmánynak tartotta.28 Egy további munkájában azonban a Német Lovagrend szerepének jóval kisebb jelentőséget tulajdonított. A kardtípus megjelenését a szászok erdélyi betelepedésével hozta ösz- szefüggésbe.29 Feltételezte, hogy Nagyszebenben és Brassóban már a 13. században is dolgoztak kardkovácsok, noha írásos források csak a 15. században említik őket. Ezt, véleménye szerint a tatárjárás során elrejtett sellenberki kardlelet is igazolja. Mindazonáltal valószínűnek tartotta, hogy a típus kialakulási helye a Német-Római Birodalom volt.30 20 ALEKSIC 2006, 375., pl. VI. 2. 21 ALEKSIÓ 2007, 42. 22 ALEKSIÓ 2007, 42. 23 http://www.brandenburgl260.de/naumburgerdom.html. Letöltés ideje: 2012. 12. 03. 15:50. 24 ALEKSIÓ 2007, 41-42., Fig. 12. 25 NAGY 1896, 356-357. 26 KALMÁR 1971,61. 27 KOVÁCS 1986, 263. 28 ALEKSIC 2006, 373-375. 29 A sopoéani-i monostor freskója szintén, a véleménye szerint Erdélyből Szerbiába betelepedő szász bányászokkal állhat kapcsolatban. ALEKSIC 2007, 43. 30 ALEKSlt 2007, 243-244. 70
