Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hakan Aydemir: Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez
Hakan Aydemir szavaival helyettesítik. A fent idézett kunsági kiszámolok (3-7. változat) jó példák erre. Ha azonban az eredeti vagy az eredetihez közel álló változatot nem ismerjük, akkor kevés esélyünk van egy kiszámoló vers megfejtéshez és/vagy rekonstruálásához. így van ez a kunsági kiszámoló versike esetében is. Egészen 1976-ig hiába próbálkozott a fenti kunsági kiszámoló versvariánsok megfejtésével. Csak azután sikerült neki megfejtenie és rekonstruálnia a kunsági kiszámoló versikét, amikor 1976-1977-es Alma Ata-i tanulmányútjai során szinte ugyanazokat a sorokat tartalmazó két mondókára bukkant.9 (3—4. táblázat) Mándoky ezen kazak mondókák közül az 1. változatból a bilew-e 1 kezdődő sort a 2. változatban a birim-e 1 kezdődő sorral kombinálva sikeresen rekonstruálta a kunsági kiszámoló versike első 9 sorát. (5. táblázat) Ráadás volt, hogy Mándoky rátalált egy Hőge István karcagi lakos által közölt karacsáji mondókára, amelynek segítségével nemcsak megerősítette a bilew (1. sor), egew (2. sor), besik (5. sor) és asi'k (6. sor) alakok rekonstrukcióit, de a 8. sorban levő senek ’favilla’ szót is sikerült rekonstruálnia.10 Itt természetesen egy sor fontos kérdés vetődik fel a fenti rekonstrukcióval és magával a kunsági kiszámoló versikével kapcsolatban. Az első kérdés az, hogy valóban kun-kipcsak szarma- zású-e a fenti kiszámoló versike? Erre biztonsággal igennel válaszolhatunk, ugyanis az első és a második sorban levő bilew ’fenykő’ és egew ’reszelő’ tipikusan kipcsak szavak és a szóvégi -ew világosan kipcsak eredetre utal, mint ahogy ezt Mándoky is megállapította.11 A kun-kipcsak eredethez tehát nem fér kétség. A második kérdés az, hogy hány alapvariánsa volt a fenti kiszámoló versikének a Kunságban? Erre a kutatásjelenlegi fázisában igen nehéz pontosan válaszolni, ehhez meg kell vizsgálni a Mándoky által nem közölt többi változatot is. A fenti kunsági változatok közül azonban kettő, az 1. és 3. változat, a befejező sorait 9 MÁNDOKY 1993, 81-82., 84-85. 10 A karacsájok között 40 évet eltöltött Hőge István általt közölt mondóka szövege a következő: 1. birden bileii, 2. ekiden egeü, 3. Hődén Hegül, 4. törtden törjgek, 5. besden besik, 6. altidan asik, 1. jetiden kasik, 8. segizden senek, 9. toguzdan tokmak, 10. ondan oymak, 11. buzdan tay- mak, 12. abbéi bilim, 13. ciksin tilirj (MÁNDOKY 1993, 86). Hőge István szövegének hitelességét egy mahacska- lai nyelvész is hitelesítette (ld. MÁNDOKY 1993, 88). 11 MÁNDOKY 1993, 82. tekintve biztosan eltérőek lehettek. Ezt azért gondolom, mert míg a legjobban megőrződött kunmadarasi változat (1) a szenesig ’te menj ki’ (< sen cik ’ua.’) sorral fejeződik be, addig a karcagi változat (3) befejező során a kazán tebén (< ? kazan tüb+i+n ’az üst fenekét’) szókapcsolatot látjuk. Hasonló szókapcsolatot látunk szóösszetétel formájában kazantu'pte ’üst/ katlan fenekében’ (< kazan tüp+te)-ként12 a Mándoky által gyűjtött dobrudzsai tatár kiszámoló vers 11. sorában is. Mándoky a könyvében erről nem nyilatkozik ugyan, de itt a dobrudzsai tatár alak támogatja, illetve megerősíti azt, hogy a dobrudzsai tatár kazantu p (< kazan tüp) és a karcagi kazán teb vagy kazán tebé (< kazan tüb+i) egy és ugyanaz az szószerkezet, amelyeknek ’üst/katlan feneke’ a jelentése. A szószerkezet mindkét szava, vagyis a kazán is és a tu 'b~ teb is kimutatható a 14. századi Codex Cumanicusból; Id. CCI kazan ’Kes- seE/üst; katlan’, CCI, CCG tüp, tüb ’Grund, Boden; Fundament//fenék, alap’. A karcagi változatban (3) a kazán tebén szerkezetet vagy egy jelöletlen birtokos szószerkezetből, tehát ’üst/katlan feneke’ jelentésű kazan tüp-bői, vagy pedig egy jelölt birtokos szószerkezetből, tehát ’üstnek/katlannak a feneke’ jelentésű kazan tüpi-bői könnyen magyarázhatjuk. Mindkét elemzés egyaránt lehetséges, de a karcagi változat kazán tebén szószerkezetében a tebén szóvégi -n-je miatt, amely itt török tárgyragnak tűnik, sokkal valószínűbbnek tartom a kazan tüpi értelmezést. Ennél többet egyelőre nem lehet erről mondani. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a kunsági kiszámoló versikének legalább két kun nyelvű változata lehetett, amelyek eltérő módon fejeződtek be. A későbbiekben esetleg a most még nem ismert többi változat vizsgálatával e kérdésben újabb információkhoz lehet jutni. A harmadik kérdés az, hogy a Mándoky által nem rekonstruált 10-14. sorok rekonstruálására egyáltalán van-e lehetőség? Válaszom erre egyelőre csak részben van, ugyanis a 10-11. sorokat egyelőre nem, de az utolsó három sort, vagyis a 12—14. sorokat analógiák alapján biztosan lehet rekonstruálni. Ami ezeket illeti, Mándoky annak idején analógiák híján jobbnak látta, ha nem rekonstruálja őket. A törökországi analógiák alapján azonban ezen sorok kétséget kizáróan rekonstruálhatók. A törökországi gyermekirodalomból ismert következő kiszámoló versike 5—6. sora teljesen meg12 Itt a +te a török lokativusi (helyhatározói) esetrag. 442
