Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hakan Aydemir: Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez
Hakan Aydemir Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez A magyarországi kun-kipcsak nyelvemlékek tanulmányozásában és azok problémáinak megoldásában nagyon jelentős eredményeket ért el Mándoky Kongur István. Azonban egyes fontosabb részletkérdésekben javításokkal, kiigazításokkal és újabb adatok közlésével a magyarországi kun nyelvemlékek kutatását az ő nyomdokain haladva tovább vihetjük. így a jelen tanulmányban Mándoky által „kunsági kiszámoló mondóká”-nak, illetve „kunsági kiszámolóvers”-nek nevezett kun szövegemlék egyik alapvariánsa kerül vizsgálat alá (ld. alább az (1). sz. példát). Mándoky annak idején azért is foglalkozott ezen kiszámoló versike szövegével, mert „ ...a sok kunnak vélt szövegemlék és azok számtalan variánsa között ez a versike engedelmeskedett leghamarabb a megfejtésnek... A magyarországi kun nyelvemlékek kutatása - mint Mándoky írja - „ ...nem csupán általános turkológiái és magyar nyelvészeti, hanem török és magyar művelődéstörténeti szempontból is jelentős"} így van ez kétségtelenül az itt vizsgált kunsági kiszámolóvers és annak törökségi háttere esetében is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kiszámolóvers-beli üzük (~ űzik) ’a kerek nemezházat középső részén borító nemeztakaró’, senek ’favilla’ és a torsuk (~ torsik) ’kimiz tárolására való bőrtömlő’ szavak.3 Ez a három szó a legrégebbi török nyelvemlékekből és szótárakból nem mutatható ki ugyan, de mint Mándoky is megállapítja, e szavak első előfordulása éppen a kunsági kiszámoló versike.4 Tehát török szókészlettani szempontból is igen fontos a kiszámoló versike legapróbb részletekig menő vizsgálata. Azonban mielőtt belemennénk a kiszámoló címben szereplő bírem, íkem, öcsém stb. alakjainak jelentéstani és alaktani vizsgálatába, előtte tekintsük át röviden a kunsági kiszámolóvers különböző variánsait és azok problémáját. A kunsági kiszámoló vers - mint Mándoky írja — „ az írásos forrásokban a kun miatyánknál jóval később 1 Ld. MÁNDOKY 1993,72. 2 MÁNDOKY 1993, 15. 3 Ezek a szavak az első (1) számú variánsban üszők, szen- neg és torcog-ként fordulnak elő. 4 Ld. MÁNDOKY 1993,91. bukkan fel, ezidőszerint legalábbis nem tudunk korábbi előfordulásáról, mint a XIX. század 40-es évei. Ebből az időből két variánsa is van ”.5 Azonban egyik variánsnál sem lehet pontos keltezést találni. Az első variáns egy karcagi szűcsmester mustrakönyvében található, ahová az 1841 utáni, de az 1848-as márciusi eseményeket tárgyaló rész előtt jegyezte fel a szűcsmester. A másik legkorábbi szövegvariánst pedig Kunmadarason valamikor 1844 folyamán egy közhasznú feljegyzéseket tartalmazó kéziratos könybe jegyezték fel.6 Több régi feljegyzésű szövegvariánsról egyelőre nem tudunk. Azonban ez a két variáns Mándoky könyvében nincs közölve. Mint annak idején Mándoky, én is csak remélni tudom, hogy a múzeumok régi kéziratos könyveiből, feljegyzésekből még előkerülnek ilyen szövegvariánsok. Vannak azonban olyan szövegvariánsok is, amelyeket a 20. század első és második felében gyűjtöttek össze kunsági iskolák különböző szakkörei. Mándoky ezek közül azokat, amelyek legkevésbé romlottak és az általa eredetinek vélt kun kiszámoló versikéhez hang- tanilag legközelebb állnak, kiválasztotta és ezekből hetet tüzetesen meg is vizsgált.7 (1-2. táblázat) Mint alább majd látni fogjuk, a legjobban megőrződött és az eredeti kun változathoz legközelebb álló az 1. változat. Mándoky közlése szerint ezeken kívül vannak még olyan variánsok is, amelyek .....a fentieknél sokkal több értelmes magyar szót, egész értelmes sorokat tartalmaznak, és csak halványan emlékeztetnek az eredeti kun szöveg hangalakjára ”.8 Itt nyilván azokról a változatokról van szó, amelyek — a bennük levő kun szavak meg nem értése miatt - az idők során szájról szájra járva és közben folyamatosan változva, teljesen magyarossá alakultak át. Ez természetes is, szinte törvényszerűnek mondható, hogy a kiszámoló versikék gyakran saját utat járnak és azok idegen eredetű, vagy meg nem értett szavait idővel az aktuális nyelv értelmes, vagy értelmetlen, de hasonló hangzású 5 MÁNDOKY 1993,72. 6 MÁNDOKY 1993,72-73. 7 Ld. MÁNDOKY 1993, 74-78. A 7. variánst maga Mándoky gyűjötte Karcagon. 8 MÁNDOKY 1993, 78. 441
