Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Zsidai Zsuzsanna–Langó Péter: Kunok és alánok Ibn al-Athir munkájában
Kunok és alánok Ibn al-Athir munkájában táné, így [az] ebből [a törött hajóból] is sok dolgot elvett. A többi hajó megérkezett épségben, és azok, akik azokkal utaztak, hírt adtak erről az eseményről. Annak az említése, hogy a tatárok visszatértek uralkodójukhoz az oroszok és a kipcsakok földjéről Miután a tatárok azt tették az oroszokkal, amit említettünk, és kifosztották földjeiket, visszafordultak onnan, és a bolgárok felé indultak a 620. év végén [1223]. A bolgárok népe miután hallott a közeledésükről, számos helyen lesbe állt, aztán [a tatárok] ellen vonult, és addig harcolt velük, amig azok elhaladtak a lesben állók helyei mellett. Akkor hátba támadták őket, így azok középen maradtak; és minden oldalról kardélre hányták őket. Nagy részüket megölték, csak nagyon kevesen menekültek meg közülük. Úgy beszélik, hogy körülbelül 4000 férfi volt.63 [A tatárok] ezután SaksTn felé indultak, visszatérve uralkodójukhoz, Djinkiz Khánhoz, és a kipcsakok földje kiürült, így aki megmenekült [ti. a kipcsakok közül], az visszatért országába. A tatárok [országukba való] benyomulásától kezdve az út el volt vágva,64 így nem érkezett tőlük sem rókabunda, sem szürke mókus és hód, sem pedig más olyan dolog, amelyet ezekről a vidékekről hoztak. Miután [a tatárok] elhagyták ezt [a vidéket], és visszatértek országukba, az út megnyílt, és a javakat úgy hozták, ahogyan azelőtt [is]. Ezek a hírek, amelyeket említettünk, a „nyugati” tatárok [történetének] összefüggő elbeszélése azért, hogy [a későbbiekben] ne szakítsuk félbe [azt]. Összegzés Ibn al-Athir forrásértékéről Ibn al-Athir „A teljes történelem” c. krónikája nagy jelentőséggel bír a korszakra vonatkozó forrásértéke miatt, és azért, mert a későbbi muszlim történetírásra is alapvető befolyást gyakorolt.65 Bár a munka forrásait nem ismerjük minden esetben, így például a mongol támadásokról szóló hírek eredetéről is csak találgatni 63 kXla „mondják”. Richards ezt úgy értelmezi, mint egy másik híradást ugyanerről az eseményről. 64 Azaz megszűnt a kereskedelem. 65 Ahogy fentebb már szó volt róla, többek között Abü’l- Fidä’ és Ibn Kathtr is említik, hogy munkájuk jó része Ibn al-Athir Kamii c. művén alapszik, de mellettük használta a művet Ibn Wäsil, Ibn al-'Adlm, Abü Shäma. al-Yünlnl, illetve al-Nuwayn is. lehet, mégis fontos a mű, hiszen a szerző a kortársak közül elsőként fordítja figyelmét kelet felé: ő ismeri fel a mongol veszélyt, ami a későbbi évtizedekben ténylegesen nagy hatást gyakorolt az iszlám uralma alá tartozó területek és a keresztes államok sorsának alakulására. Az általunk lefordított passzusok olyan információkat tartalmaznak, amelyek nem szerepelnek ilyen részletességgel a kortárs arab nyelvű krónikákban.66 Végeredményben elmondható, hogy noha kontrolladatok hiányában némi óvatossággal, kritikával is kell kezelnünk a szöveget, az megkerülhetetlen kútfő marad a további kutatás számára. Következmények és változások Szübötej és Dzsebe hadseregét végül tehát a volgai bolgároknak és a keleti magyaroknak sikerült legyőzni, ahogy arról Ibn al-Athir munkája is tudósít. A vereséget követően a felderítő hadsereg visszaszorult a belső-ázsiai területekre és ezzel vége lett az első nyugati mongol hadjáratnak.67 A mongol csapatok elvonulása után viszonylag hamar beforrtak a támadás okozta sebek: az életben maradt lakosság visszatért földjeire és a kereskedelmi kapcsolatok is helyreálltak - mint arról beszámolt Ibn al-Afi hír krónikája is.68 A területet 1235-1236-ban érintő magyar domonkosok útjáról készült Richardus-féle jelentés is ezt az állapotot tálja elénk.69 A mongol támadás hatására azonban átalakult a Kaukázus,70 a steppe és Kelet-Európa szövetségi rendszere.71 E folyamat egyik része volt a meggyengült kun 66 A későbbiekben érdemes volna a kortárs al-Nasaw! (+1249/50) krónikájában a kipcsakokra vonatkozó szöveghelyet megvizsgálni. 67 ALSEN 1983, 11.; BALOGH 2001. 68 KUZNYECOV 1992,331. 69 SRH II, 538. A kérdés szakirodalmát újabban összefoglalta: GUZMAN 1996, 54-55. 70 A Kaukázus kapcsán elég talán csak Dialál al-DIn grúziai hadjáratának okaira, valamit következményeire, illetve a Rusudan királynő szövetségeseként harcba szálló őszét/ alán és kun haderőre utalni. Vö.: BOYLE 1968, 327-328. 71 PEACOCK 2006, 137.; KOVÁCS 2012, 262. Kovács Szilvia az eseménysor elemzése során azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az orientációváltozással párhuzamosan, azzal ellentétes tendenciák is megfigyelhetőek voltak, mint fogalmaz: „Figyelemre méltó, hogy sem a kunok, sem a Rusz nem voltak tudatában a keletről érkező fenyegetésnek, vagy nem tulajdonítottak neki jelentőséget”. Ibidem 156. 427
