Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Zsidai Zsuzsanna–Langó Péter: Kunok és alánok Ibn al-Athir munkájában
ZsiDAi Zsuzsanna - Langó Péter Abban az időben, amikor Ibn al-AthTr azAl-Kämilfi’l- ta rlkh című krónikáját írta, a sarnä' (hallomás) még számottevő forrásnak számított. A szerző az atabégek történetében (al-Bähir) említi, hogy ismeretei jó részét hallomásból, különösen apja révén szerezte.34 A távolabbi, kevésbé ismert területek múltbeli eseményeiről sokszor kereskedők, követek vagy utazók beszámolóiból szerezhette információit.35 A szövegrészlet és forrásai Az alábbi részlet fordítása Ibn al-AthTr al-Kämil fi’l- ta rlkh c. krónikájának Umar ' Abd al-Saläm TadmurT által szerkesztett, 1999-ben, a Dar al-Kitäb al- ArabT kiadónál, Bejrútban kiadott 11. kötetéből készült. A szövegrészlet magyarra való átültetéskor az eredeti mellett figyelembe vettem a J. Marquart német,36 illetve D. S. Richards angol37 fordításait.38 Szövegünk adatainak eredetéről sajnos nem sok információval rendelkezünk. D. S. Richards ugyan részletesen foglalkozott a mű lehetséges forrásaival, de ezen szövegrész kapcsán ő sem említ konkrét hivatkozásokat. Véleménye szerint az Al-Kämil fi’l- ta rlkh kései részeinek - melyek közé a most elemzett részlet is tartozik - háttere kérdéses, mivel a korábbi részekhez felhasznált művek szerzői ebben az időszakban már nem éltek.39 A keleti területek eseményeivel kapcsolatban külön kérdésként merül fel, hogy használt-e Ibn al-AthTr perzsa kútfőket, illetve hogy tudott-e egyáltalán perzsául. Erről már saját korában is megoszlottak a vélemények. Ibn al-AthTr kortársa, a fentebb említett al-NasäwT szerint nem lehet kizár34 HILMY-AHMAD 1962, 83. 35 Ibid.; CAHEN 1990, 227. 36 BANG-MARQUART, Osttürkische Dialektstudien. Berlin, 1914. 141-147. 37 D. S. RICHARDS, The Chronicle of Ibn al-Athir III, 222-224. Richards a Dar Sädir féle kiadást használta egy kézirattal kiegészítve (Ms. Pococke 346). Előbbinek is a Thomberg-féle kiadás (1851-76, 14 Vols., Leiden) volt az alapja. The Chronicle of Ibn al-Athir I, 6-8. 38 A szövegrészletet az 1987-ben kiadott A tatárjárás emlékezete c. könyvben is megtalálhatjuk, mely a Marquart féle német fordítás nyomán készült. KATONA 1987, 73-77. 39 Richards véleménye szerint erre az időszakra vonatkozó forrásként leginkább kevésbé ismert helyi történetírók jöhetnek szóba, de ezek felkutatása rendkívül nehéz kutatómunka, amely eredményeinek bizonyítása kétséges kimenetelű lehet. The Chronicle of Ibn al-Athir III, 1—2. ni, hogy Ibn al-Athlr ismert perzsa szerzőket. Ezt az események olyan átfogó bemutatása indokolhatja, amelyhez a szóbeli források nem elegendőek. Nézetét támogatja az a tény is, hogy Ibn al-AthTr a perzsa helyneveket néhol átfordítja arabra, tehát legalább olvasás szintjén ismerhette a nyelvet. Cl. Cahen azonban úgy gondolja, hogy Ibn al-AthTr nem tudott perzsául. D. S. Richards nem foglal határozottan állást, ugyanakkor Cl. Cahen állítását nem tartja elegendően megalapozottnak. A szerző az Al-Kämil fi’l-ta rlkh megírásához biztosan felhasznált egy-két hvárezmi híradást és feljegyzést, illetve egy rayy-i kereskedő levelét, aki a mongolokkal együtt utazott Tebrízbe, és onnan írt moszuli barátainak a mongol veszélyről.40 Alább megfigyelhetjük, hogy többször is feltűnik a hallomásra ( samäj utaló kifejezések használata - például a mongolok elől menekülő orosz kereskedők történetének leírásánál, akik szintén hírt adtak a mongol hadjáratokat követő eseményekről. Az alánok elnevezésének problematikája az arab forrásokban Az arab forrásokban a különböző népekre, nemzetségekre, törzsekre, (nép)csoportokra használt elnevezések fordítása sokszor problematikus. Ezen túlmenően számos esetben vita tárgyát képezi az is, hogy kiket rejthetnek valójában ezek a különböző csoportjelölő kifejezések — gondoljunk itt például a „türk” népek esetére.41 Nem egyszerűbb a helyzet az alánokra vonatkozó leírásoknál sem. Az alánokat az arab források legtöbbször al-Län vagy al-Äs nevekkel jelölik. A kutatók többségének véleménye szerint az oszétok őse lehetett valószínűleg az al-Äs nevű csoport, de olyan elképzelés is létezik, miszerint ők az al-Länok ugyanahhoz a népcsoporthoz tartozó törzsek elnevezései lehettek.42 Marquart feltételezése szerint a mongol uralom óta terjedt el az al-Äs élvezés.43 Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a korábbi szerzők (10—13. 40 RICHARDS 1982, 88-89.; CAHEN 1990, 227. 41 A kérdésről összefoglalóan lásd: ZSIDAI 2013. 42 BARTHOLD-MINORSKY 1960,354.; al-BTrünT TahdTd c. munkájának bevezetőjében említi mindkét elnevezést. al-BTrünT, TahdTd, 47. Az alánok emlitésére és a kutatások összefoglalására bővebben lásd: ALEMANY 2000, 253. A különböző névalakok interpretációjára vonatkozóan: ZUCKERMANN 2000, 551-552. Idem. 2005, 65-84. 43 MARQUART 1903, 164. 424
