Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Zsidai Zsuzsanna–Langó Péter: Kunok és alánok Ibn al-Athir munkájában
Kunok és alánok Ibn al-Athir munkájában ken zajló politikai eseményeknek.22 Kiemelkedő a krónika azért is, mert Ibn al-Athir kortársai közül először nyújt széles kitekintést nyugat és kelet felé, és a nem az iszlám uralma alatt álló területekről is ír, továbbá ő az, aki elsőként figyelt fel a mongol támadások veszélyére. Történetírói szemléletét jól mutatja, hogy kritikával illette elődeit, amiért a különböző múltbeli eseményeket nem összefüggően beszélték el, és nem írtak a tőlük távolabbra eső vidékek históriájáról.23 Ebben a korszakban vált divatossá a korábbi krónikák folytatása (dhavD. Ibn al-Athír az ezen munkák között mutatkozó űrt próbálta egy összefüggő krónikával kitölteni.24 A krónika utolsó, H 584—628/1188-1231 közötti időszakot felölelő részének mintegy fele a mai Szíria, Irak és a Diazlra25 történetét úja le, míg az egyiptomi és a nyugati vidékekre kiterjedő híradások csak néhány tucat oldalt kaptak; az iszlám keleti peremterületeivel azonban nagyobb terjedelemben foglalkozik a szerző.26 Az Al-Kümil fi’l-ta'rikh forrásértéke már a kortárs történetírók számára is egyértelmű volt. Jól példázza ezt Djaläl al-DTn szultán életrajzírója, al-NasäwI (+H 647/1249-1250), aki müvében méltatja Ibn al-Athír széles látókörét, s kiemeli, hogy a munka a korábbi szerzőket meghaladó részletességgel foglalkozott Perzsia történetével.27 Abü’l-Fidä’ pedig a H 628/1231 - es év eseményeinek kapcsán említi, hogy Ibn al-Athir krónikája ennél az évnél ér véget, s hogy saját történeti munkájának jó része ennek alapján készült. Tzz al-DTn b. Shaddäd is sok helyütt támaszkodik az Al- Kümil fi’l-ta 'rikh c. műre, illetve folytatja azt.28 A munka keletkezésének időpontja és körülményei kérdésesek. Az Al-ta rikh al-bähir című krónika arab kiadásának szerkesztője, 'Abd al-Kädir Tolaymat fel- tételezése szerint Ibn al-Athir az Al-Kümil fi’l-ta rikh egy részét a hidzsra szerinti 6. század (12. sz.) végén írta meg, amelyet al-Mustaksü fi’l-ta rikhnak („A történelemben való vizsgálódás”) nevezett el.29 D. S. 22 Példának okáért említhetjük Moszul második, Salah al- Dln által vezetett ostromát is 1185-ben. 23 ROSENTHAL 1968, 146-147. 24 RICHARDS 1982, 84. 25 Itt a Diazlra Eszak-Mezopotámiát jelöli (Irak és a Sawád területe). 26 RICHARDS 1982, 84-85. 27 Ibid. 83.; al-NasäwI, Sirat, 2-3. 28 CAHEN 1990, 230. 29 Egy 15. századi arab történetíró, al-ShakäwI ugyanis Ibn al-Athlrnak tulajdonit egy ilyen című, Moszul Richards, aki elkészítette a krónika keresztes korszakra vonatkozó részeinek angol nyelvű kritikai kiadását, sokat foglalkozott az Al-Kümil fi’l-ta rikh keletkezésének datálásával és lehetséges forrásaival is. Elképzelhetőnek tartja, hogy ‘Abd al-Kädir Tolaymat feltételezése helytálló, és úgy gondolja, hogy ebben az esetben Ibn al-Athir félretette egy időre az al-Mustaksü c. müvet, és ezután írta meg a fentebb említett Al-ta rikh al-bü- hir című krónikáját (H 609-615/1213-1218), majd H 620/1223-ban visszatért az Al-Kümil fi’l-ta rikh javításához és folytatásához. Lehetséges, hogy Ibn al-Athir H 625/1228-ban újra javította a mű H 620/1223-ig terjedő részeit, és ezzel párhuzamosan folytatta az írást egészen H 628/1231-ig, amikor váratlanul véget ér a munka. A krónika nagy része az eseményeket annalisztikus rendben beszéli el, azonban e gyakorlat H 614/1217-1218 és H 620/1223 között megszakad. Ekkor szinte teljesen jelentéktelenné válik az év szerinti tagolás, ami különösen igaz a mongol támadások összefüggő leírására,30 amint azt az általunk vizsgált szövegrészletben is látni fogjuk. A gondosan szerkesztett, jelentős vállalkozás nagy hiányossága az, hogy a szerző csak elvétve utal forrásaira.31 Az Ibn al-Athir által használt források két nagy csoportba sorolhatók: az írott és a szóbeli kútfők csoportjába. Az írásos emlékek egy részét a korábbi történetírók munkái, másik részét pedig a hivatali iratok teszik ki. Az előbbi kategóriába tartozik a 12. század utolsó harmadának eseményeire fontos forrásként Ibn al-DiawzI (+1200) személye, vagy Imád al-DTn al-Is- fahänl Bark al-Shümi c. müve, illetve a keleti területekkel kapcsolatban Ibn Funduk al-Bayhakl Ta rikh-i Bayhak c. munkája. Ibn al-AthTr forgatta 'Uthäma ibn Munkidh memoáiját, illetve legalább két khwárezmi történeti művet is. O volt az első arab történetíró, aki bizonyíthatóan használta a nyugati muszlim forrásokat.32 Minden bizonnyal ismerte korának hivatali dokumentumait, többek között a bagdadi, moszuli, és talán a damaszkuszi archívumokat is.33 történetével foglalkozó befejezetlen krónikát. RICHARDS 1982, 79. 30 Ibid. 82-83. 31 HILMY-AHMAD 1962, 84. 32 Abd al- ‘AzTz ibn Shaddäd vagy Ahmad b. Muhammad al- RäzT munkáit bizonyosan ismerte, lásd: CAHEN 1990,227. 33 Ibid. 230. H. A. R. Gibb tanulmánya jó áttekintést nyújt az Ibn al-Athir által használt források általános használatára és kritikájára. GIBB 1935. 423
