Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Zsidai Zsuzsanna–Langó Péter: Kunok és alánok Ibn al-Athir munkájában

Zsidai Zsuzsanna - Langó Péter Kunok és alánok Ibn al-Athlr munkájában

Az előzmények eseményrendje

A 13. század elején Dzsingisz uralma alatt kialakult mongol egység újrarajzolta a korabeli Közép-Ázsia politikai határait. Az ekkor megszülető Nagy Mongol Birodalom Hvárezm elfoglalását követően először fordult Ny felé. A Dzsebe nojon és Szübötej bagatur vezette két tümennyi mongol haderő a 7500 kilométeres „lovaskaland” - ami Gibbon szavaival élve olyan volt: „ amit korábban soha senki sem próbált véghezvinni és ezt követően soha meg nem ismétlődött ”1 - során eljutott a „kipcsakpusztákig”.2 E hadjárat alkalmával a 30 ezer fős hadsereg feladata minden bizonnyal nem a Kaukázus és a sztyeppe elfoglalása volt, hanem a zsákmányszerzés és az erőviszonyok feltérképezése, a már ekkor tervbe vett, de későbbre halasztott újabb hódítások előkészítése.3

A mongol erők 1221-ben megverték az ellenük vonuló örmény-grúz csapatokat,4 majd ezt követően 1222-ben a Sarváni-hágón átkelve bevonultak a Kaukázus hegyei közé. Később Dzsingisz seregei feldúlták a kunok szállásterületét, kifosztották a Volga menti Szakszin városát, s betörtek a Krím félszigetre is. A kunok a Dnyeper vidékére szorultak vissza. Kötöny kán apósának, Merész Misztyiszláv halicsi fejedelemnek a közvetítésével szövetségre lépett az orosz fejedelmekkel.5 A kun diplomácia azonban nemcsak a szomszédos orosz területek megnyerését tartotta fontosnak, hanem a távolabbi szövetségesek után is kutatott. így például Köncsek kán fia valószínűleg a mongolok elleni szövetségkötés céljából ment Bagdadba egy követség élén.6 Az orosz fejedelmek, látva a veszélyt, felvonultak a mongolok ellen. A döntő csatára az Azovi-tenger mellékén, a Kalka folyónál került sor 1223. május 31- én. Az orosz hadak fegyelmezetlenek voltak, s soraikat

1 Gibbon szavait idézi: BOYLE 1968, 311.

2 B. SZABÓ 2007, 18. A két hadvezér Dzsingisz Kán hadseregén belül betöltött szerepére: MCDANIEL 2005, 30, 55-60.

3 TOLOCKO 1999, 164.; B. SZABÓ 2007, 24., 84.; SEL- MECZI2011, 84. A hadsereg létszámára vonatkozóan lásd még: MCDANIEL 2005, 58-59.

4 MCDANIEL 2005, 88-91.

5 KOVÁCS 2012, 151-156.; POLGÁR 1996.

6 GYÖRFFY 1990, 264.

felbontva rárohantak a mongolokra, így a katonailag jóval képzettebb, fegyelemhez szokott mongol sereg viszonylag könnyen legyőzte az oroszokat. A csatában több orosz fejedelem halt meg, többek közt a jász feleséget választó Misztyiszláv Szvjatoszlav csemyigovi fejedelem is.7 Kötönynek - habár a kunokat is súlyos veszteségek érték - azonban sikerül kivonnia csapatait mielőtt azokat is felszámolták volna a mongolok.8 Jelen dolgozat a közismert történeti események hátterét kívánja részletesebben megvizsgálni, az egyik kútfő tükrében. Az alább bemutatandó Ibn al-Athlr korabeli krónikás arról tudósított, hogy a jászok és a kunok szövetségre léptek egymással. A muszlim szerző által írtakat először Györffy György emelte ki, még 1953-ban megjelent tanulmányában.9 A krónikás - aki jól ismerte e terület történéseit és a művében részletesen ismertette is az e vidéken zajló eseményeket10 - az 1223-as események elbeszélésekor írt a mongol támadásról és annak hatásairól a Kaukázus és a steppe népeire vonatkozóan. A szövegrészt a kunok kapcsán, először még a

20. század első felében Berlinben oktató neves orientalista Joseph Marquart elemezte,11 majd az ő eredményeire építve a magyar kutatók közül Györffy György foglalkozott részletesebben ezzel. Később a tatárjárás történeti forrásait áttekintő kötetben megjelentek részletek is a krónikából.12 A vizsgált szövegrész értelmezését alapvetően meghatározták a korábbi kutatások: a svéd orientalista Carl Tomberg által 1871-ben készített kiadás, valamint a berlini Joseph Marquart német nyelvű fordítása és a forrással kapcsolatos magyarázatai.

E krónikának újabban modem szövegkiadásai is megjelentek, miközben az egykori írójuk műveltségi hátterét és tágabb környezetét is részletesen feldolgozta az orientalista kutatás.13 * Dolgozatunkban ezért az ismert

7 FENNELL 1980; GOLYZENKOV 1994; B. SZABÓ 2007, 22-24.; SELMECZI 2011, 82-84.

8 PÁLÓCZI HORVÁTH 1988, 38.; SELMECZI 1992, 164.

9 GYÖRFFY 1953, 249.; idem 1990, 275.

10 PEACOCK 2005.

11 MARQUART 1914, 141-147. Josef Maquart munkásságára vonatkozóan áttekintő jelleggel: MINORSKY- ROSS 1930; SCHAEDER 1930.

12 KATONA 1987.

13 RICHARDS 1982; idem 2002, 1-10. A testvérére vonatkozóan: CAHEN 1952.

421