Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kovács Szilvia: A Kalka menti csata (1223) és a kunok
Kovács Szilvia A Kalka menti csata (1223) és a kunok A kunok all. század második fele és a 13. század eleje közötti időszakban a délorosz steppe urai voltak. Ennek a helyzetnek azonban egy 1206-ban felemelkedő hatalom hamarosan véget vetett. A 13. század legelején a különböző mongol törzsek még önállóan legeltették állatállományukat, a század utolsó harmadára pedig seregeik már a világtörténelem legnagyobb birodalmát hozták létre. Számos hadjáratuk közül az 1219 1220-as, a Horezmi Birodalom ellen vezetett végén a mongol sereg egy része két tehetséges hadvezér, Dzsebe és Szübeetej-baatur vezetésével a Kaukázuson keresztül elérte Kelet-Európát is. Ennek a hadjáratnak, amelyet a szakirodalomban az 1236-ban kezdődő mongol támadás' felderítéseként is értelmeznek, egyik állomása volt a Kalka folyó melletti csata, melynek során a kunok és az őket támogató rusz seregek megsemmisítő vereséget szenvedtek. Dolgozatomban nem elemzem részletesen az egész csatát, csak a következő kérdéseket vizsgálom: Mi a kunok szerepe a Kalka menti csata előzményeiben? Kik a csata kun résztvevői név szerint? Mit tudunk arról, hogy a kunok milyen stratégia pozíciót töltöttek be a csatában? Hogyan vélekednek a források a kunokról a csata kapcsán? Milyen következményekkel járt az összecsapás a szövetségesek, elsősorban a kunok számára? A kérdések megválaszolása előtt a csatával kapcsolatos forrásokat mutatom be röviden. A Kalka menti csata előzményeit, illetve részleteit két csoportba osztható kútfőkből ismerjük. Az elsőbe három muszlim szerző műve2 és a kínai Jüan-si sorolható, ezek a csatával kapcsolatosan viszonylag kevés információt tartalmaznak. A muszlim szerzők egyike a 12-13. században élt Ibn al-Aszír, akinek arab nyelvű müve, A legtökéletesebbnek nevezett krónika a hidzsra szerinti 617., vagyis az 1220—1221. év alatt számol be a rusz-kun sereg feletti tatár sikerről. A szövegben már a helyes 620. év szerepel, ami megfelel az 1223. február 4. és 1224. január 23. közötti időszaknak. Röviden összefoglalva mondandóját, lényegében annyit ír, hogy a ruszok és a kipcsak föld lakói, azaz a kunok (a forrásban <3— q.fgdq), közösen készültek a mongolok (a forrásban 1 Ezzel kapcsolatos legújabb magyar nyelvű tanulmány Zl- MONY1 2012, 167-189. 2 Mindhárom forrásban a kunok kipcsak néven szerepelnek. IJcjCjj al-t.t.r.) elleni harcra, de azok értesülvén a szövetségesek előkészületeiről, visszavonultak. A rusz- kun sereg vezetői abban a hiszemben, hogy ellenfeleik félelmükben hátrálnak előlük, 12 napon át üldözték őket. A mongolok azonban ekkor megfordultak, és váratlanul megtámadták a rusz-kun sereget, amely nem készült fel a csatára. A harc több napig tartott, míg végül a mongolok győztek.3 A második muszlim forrásunk a 13-14. századi történetíró, Rasídaddín perzsa nyelvű műve, amelynek címe A krónikák kompendiuma. Rasídaddín az előbbi szerzőéhez hasonló tömörséggel számol be az eseményekről. Ebben a munkában nem szerepel évszám a csata kapcsán, de a szövegkörnyezetből ki lehet következtetni, hogy 620-ban történteket beszél el a szerző. A ruszok és kunok (a forrásban kipcsakok) hatalmas sereget gyűjtöttek össze, és ezt látva a mongolok visszavonultak. A szövetségesek azt hitték, hogy félelmükben hátráltak meg, ezért tíz napig üldözték őket, majd a mongolok váratlanul megfordultak, és a harcra felkészületlen szövetségeseket megtámadták. Az egy hétig tartó csata a kunok és a rusz sereg megsemmisítésével ért véget.4 A harmadik muszlim forrás, amit még említeni szoktak a mongolok első kelet-európai hadjáratával kapcsolatosan — noha nincs benne semmi a rusz-kun szövetségesek vereségéről —, a 13. századi perzsa történetíró, Ata-Malik Dzsuvajni A világhódító története c. munkája. Ebben tulajdonképpen egyetlen mondat van, ez is csak közvetve utal a hadjáratra: Tusi, azaz Dzsocsi serege a Kipcsak pusztán (Dest-i Kipcsak) állomásozott, itt találkozott Dzsebe és Szübeetej-baatur seregével 1224 elején, és mindannyian csatlakoztak Dzsingisz kánhoz.5 Az 1370-ben, tehát a mongol Jüan-dinasztia bukása után íródott Jüan-siben a kor jelentős személyeinek életrajzaiban lehet még a Kalka menti csatával kapcsolatos adatokra bukkanni. Szübeetej két életrajzában olvashatók rövid leírások. Az első életrajzban a Kalka folyó neve is szerepel. Ennél a folyónál csatáztak a kínai forrás szerint a mongolok a túszokkal, a kunok azonban 3 IBN AL-ATHIR, X. 417.; vö. RICHARDS 2010, 223- 224.; Tatárjárás, 59-60. 4 THACKSTON 1999, 260. 5 BOYLE 1997, 149. 413
