Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Mordovin Maxim: Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből
Mordovin Maxim A legnagyobbak alárendelt, de városias központok lehettek, valamivel kisebb méretűek voltak a falusias települések vagy a nomádok refugiumai, a legkisebbek pedig erődített rezidenciákkal vagy karaván-szeráj okkal azonosíthatók.160 Az egész csoport a 9-13. század közé keltezhető, s ebbe a Tölebi határában található vár is tökéletesen beilleszthető; azon belül is a kisebb emlékek típusába, vagyis az erődített rezidenciák és karaván-szerájok közé. Összefoglalás A tölebi-i leletanyag határozott egy letelepült, városias életmódot folytató lakosság jelenlétét tükrözi. A régió kutatásai azt mutatják ki, hogy Zsetiszuban a városi kultúra a 8. századtól indult hirtelen látványos fejlődésnek és a 9-13. század között élte virágkorát, míg a mongol támadás hatására össze nem omlott. A leletanyag elemzése jól láthatóan a vár kialakulását legkorábban all. századra teszi. Ebben az időszak160 BAJPAKOV 1978, 80-96. ban - a 10. század közepétől - Zsetiszu a Karaháni- da állam szerves részét képezte.161 A történeti adatok megerősítik a régészeti keltezést, s egyben megadják a vár első korszakának felső határát. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a Tölebi határában fekvő, szabályos alaprajzú vár a balászáguni Karahánida kánok kisebb erődített rezidenciája lehetett all. század folyamán. A mázas kerámia nagyon tág kapcsolati hálózatot jelöl ki Szamarkandtól, Tarazon és Ferganán át a délkeleti Zetiszuig. Ez egyértelműen a Selyemút Csu-folyó völgyében haladó szakaszával kapcsolható össze. A rezidencia pusztulását még all. század folyamán, de legkésőbb a 12. század első felében ugyancsak egyszerre erősítik meg a régészeti és a történeti adatok. E folyamat nagy valószínűséggel a környék karakitaj megszállásával hozható összefüggésbe. Természetesen a vár életében ez ekkor csak funkcióváltást és az azzal járó anyagi kultúrában megfigyelhető változást jelentette, mert a végső pusztulás előtt még egy darabig nyomon tudjuk követni az életet a falakon belül. 161 BAJPAKOV - SZAVELJEVA - CSANG 2005, 115., 123. Irodalom AGAPOV — KADIRBAJEV 1979 Aranoß, IfaBeji BacnjibCBUH - Ka.ibipőaeB, Map KacwMOBHu: Cotcpoeuufa dpeenezo Ka3axcmaHa.TTaMHmHUKU MamepuwibHoü Kyjibmypbi. Treasures of Ancient Kazakhstan. Monuments of Material Culture. AaMa-Ara, 1979. AGEJEVA - PACEVICS 1956 AreeBa, EBrcnra HßaHOBHa - IlancBHH, l epoHHM Mocm(|h)bhh: Oner o paöoTax lOacHO-Ka3axcTaHCKOH apxeoaormecKoü aKcneanuHH 1953 roaa. In: Tpygbi HHCTHTyra HCTopHH, apxeojiorHH h 3THorpa(|mn. Tom I. Apxcoiioraa. AjiMa-Ara, 1956, 33-60. AKISEV — BAJPAKOV - JERZAKOVICS 1969 Akhuícb, KeMajib AramieBan - EaünaKOB, Kapa MoaaaxMeTOBHH - Ep3aKOBHH, JleB EopncoBHH: Hoeoe e cpedneeeKoeou apxeonozuu IOokhozo Kaiaxemana. Hh: KyabTypa apeBHux ckotoboaob h seMae/reabneB Ka3axcTaHa. Pea.: AionneB, KeMaab AKHmeBHB. AaMa-Ara, 1969,5-42. AKISEV — BAJPAKOV - JERZAKOVICS 1972 Akhujcb, KeMaab AKHineBHH - EaünaKOB, Kapa Mon/jaxmctobhh - EpsaKOBH'i, JleB EopucoBHM: lJpeenuü Ompap. (Tonozpatpuil, cmpamuzpaipUH, nepneicmu- ebi.) AaMa-Ara, 1972. AnböayM, JIa3apb M'ipanacBMH: O zomapnoM npou3eodcmee na Acppacuaóe e X-XI ee. A(J)pacHa6 1 (1969) 256-267. AaaaöeprcHOB, H. O.: TKujiuma ropoacair Ha paöane ropoauuia Airroöe. In: Hcropua Ma- TepHaabHofi KyabTypbi Ka3axcTaHa. Pea.: UlaaeKeHOB, Yaxm XaMiuuoBun. AnMa-ATa 1980, 39-48. Eaöaeß, A.: PacKonKu ua Jlpmbi-dene. In: HoBbie apxeoaorunecKHe oiKpbirua b TypKMe- HHCTaHe. Pea.: MaccoH, BaauM MuxaujiOBHu. Amxaöaa, 1982, 85-102. EaünaKOB, Kapa MoaaaxMeroBUii: KepaMUKa cpedueeemeozo Kyjiana. IIohckh h pacKon- kh b Ka3axcTaHe. Pea.: Akhuibb, KeMaab AKHUieBHH. AaMa-Ara, 1972, 77-97. ALBAUM 1969 ALDABERGENOV 1980 BABAJEV 1982 BAJPAKOV 1972 400
