Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert legvégéig jelentősebb külső változtatás és állagromlás nélkül vészelte át az oszmán foglalás utáni közel fél évszázadot. (18. kép) ADilich-könyvben közzétett veduta igazolhatja a késő középkori mezőváros központjának vásárterét és legjelentősebb épületét körvonalazó elméletünk realitását. Ezen ugyanis mind a vásárteret, mind egy ott álló, gótikus stílusjegyeket viselő, négy fiatomyos templomtornyot egyaránt megörökítettek. Jóllehet több probléma is felmerül, amelyek közül a legfontosabbak, hogy egyrészt a metszeten a toronyhoz kapcsolódó méretes épület egyáltalán nem hasonlít egy templomhajóhoz, másrészt a Gaballio-féle templomalaprajzról éppen a torony hiányzik. Ezt az ellentmondást pillanatnyilag nem tudjuk feloldani, hiszen Zay Ferenc prefektus fentebb idézett levelében csak a támpillérek kapcsán említi a tószegi templom hasonlóságát a szolnokival, ez azonban korántsem biztos, hogy a toronyra is igaz. Egy metszeten logikus, hogy a templomot toronnyal jelölnek, de kérdéses, ez mennyiben felel meg a valóságnak. A helyszíni vázlatrajz ennél sokkal hitelesebbnek tekinthető, azon pedig nincs torony. Mindent egybevetve viszont az sem zárható ki, hogy a két ábrázolás akár ki is egészítheti egymást. A hadmérnöki vázlat georeferálását követően megállapítást nyert, hogy a templomhajó hossza megközelíthette a 40 m-t. (15. kép) Fontos azonban megjegyeznünk, hogy az itáliai építőmester elnagyolt munkájából kirostált adatok távolról sem tekinthetőek egzaktnak, bár Zay Ferenc éppen a terjedelmesebb tószegi egyház kapcsán asszociált a szolnokira, ami alapján annak az átlagosnál biztosan nagyobbnak kellett lennie. Amennyiben egymáshoz illesztjük a részleteket: a Gaballio által felskicceit templomhajót (14-15. kép) és a Dilich-kötetben ábrázolt tornyot, (18. kép) akkor analógiák alapján elkészíthető a gótikus plébániatemplom virtuális rekonstrukciója. (15-17. kép) Az ősforrásnak tekinthető további két látképet elemezve pedig felvázolható egy további, egyelőre még ugyancsak hipotetikus koncepció. (19-20. kép) Eszerint némi kronológiai különbség feltételezhető az egyes ábrázolások között, és a megfelelő időrendi sorrend kialakítása esetén a vásártéren lezajlott változások viszonylag pontosan nyomon követhetők. így a Dilich könyvében megjelent metszet utáni Georg Hoefnagel-vedután már hiába keressük a szóban forgó négy fiatomyos tornyot.282 (19. kép) Eltűnt nyomtalanul, mintha a fold nyelte volna el. Ez minden bizonnyal nem a véletlen műve, hanem azzal magyarázható, hogy még a vázlat elkészítése előtt teljesen elbontották. A plébániatemplom az utolsó, a stockholmi Királyi Fladilevéltárban található színezett látképről ugyancsak hiányzik. (20. kép) A vásártéren keresztülhaladó, a jelenlegi Kossuth út nyomvonalában rekonstruálható egykori főút/országúttól délre eső részen ellenben már egy új muszlim imahelyre bukkanhatunk, amely az írott forrásokból jól ismert Bektas pasa-dzsámival azonosítható.283 A gótikus templom és a Bektas pasa-dzsámi esetleges kapcsolata a korábban már hivatkozott, Kaposvári Gyula által késő középkorinak tartott Kellner Gyula utcai temetkezésekkel, még további kutatásokat igényel. Konklúzió A garamszentbenedeki bencés apátság 1075. évi alapító oklevele szerint a szolnoki ispánsági székhely 11. századi léte egyértelműen igazolható. A Zagyva tiszai torkolatánál felhúzott erődítményt az első ispán, a névadó Szolnok comes építtette, feltehetően az 1020-1030-as években. A talajmechanikai fúrások adatai alapján készített őskömyezeti rekonstrukció azt valószínűsíti, hogy a szabálytalan háromszög alaprajzú erősség falainak hossza ~711 m, területe mintegy 27 500 m2 lehetett. Ugyanezen bizonyítékok azt a feltételezést támogatják, hogy a váralja település közvetlenül a vár szomszédságában, a Zagyva jobb oldali magaspartján, főként a későbbi Tabán elnevezésű városrész területére terjedt ki. Mivel a várszigeten alig volt ásatás, teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a középkor folyamán a várbelső rendelkezett-e egyházzal, ugyanakkor plébániatemplom itteni léte gyakorlatilag kizárható. A szórványosan előkerült régészeti leletanyag és a levéltári dokumentumok együttesen azt sugallják, hogy Szolnok legkorábbi, 11. század első felében téglából létesített, egyhajós, román stílusú plébániatemploma, valamint a tégla- kerítéssel övezett templom körüli temetője a várral szemben, a Zagyva túlpartján, a folyó Tiszába szakadásának közelében lokalizálható. A megyeközpont 1241-ben áldozatul esett a mongol inváziónak. Nem 282 BRAUN - HOGENBERG 1617. 283 KERTÉSZ 2010.; KERTÉSZ 2012a, 50. 370
