Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert terpretációk többsége zárható ki, hanem egy lehetséges alternatíva is felvázolható. így evidens, hogy egyetlen templomi felszerelési tárgy alapján a kora újkori mezőváros szélén, illetőleg a városfalon kívül, semmi esetre sem szabad kora középkori egyházra gondolni. Már csak azért sem, mert Selmeczi Lászlóval ellentétben, az 1551-1552-ben kiásott városárok nyugati része nem a Táncsics Mihály utca, hanem attól keletebbre, a szomszédos Szigligeti utca nyomvonalában azonosítható, továbbá tiszai torkolata sem a Tisza Szálló mellett, hanem pontosan az épület alatt húzódott. (7/11. kép) Ennek ismeretében lehetővé vált, hogy a Tisza Szálló 1927-ben megkezdett építésekor az épület keleti fala és a szabadtéri sörkert kerítése közötti területen megtalált késő román kori körmeneti kereszt kontextusát több mint 80 év elteltével, 2010-ben végre rekonstruálhattuk.222 Kiderült, hogy a Kaposvári Gyula által az esperesi templom itteni létét bizonyítani hivatott feszület valójában a várost nyugatról övező sáncárok tiszai torkolatához közel eső szakaszának betöltéséből került elő, tehát másodlagos helyről származik. A várszigeten feltételezett egyházakra rátérve, megkérdőjelezhető Selmeczi Lászlónak az ispánsági (egyben főesperességi) templom helyére vonatkozó azonosítási kísérlete, amely a várban a 18. század közepén ábrázolt (Joseph Riemel, 1753) lőportomyot ennek a tatárjáráskor elpusztult egyháznak a megmaradt tornyával hozta volna összefüggésbe.223 A szóban forgó épület maradványai a jelenlegi Szent István tér északi végénél sejthetők, azonban ettől északabbra, egészen az északkeleti bástya alján található egy másik lőporraktár is, amelyet Giovanni Morando Visconti egy közel fél évszázaddal korábbi, 1706 őszén készült térképén örökítettek meg.224 Mivel a Riemel által jelölt hiányzik Visconti művéről, ámde egyiket sem tüntették fel a 17. századi hadmérnöki felméréseken, így több mint valószínű, hogy mindkettőt a 18. században emelték. Az ezeket megelőző, 16-17. századi lőporraktár helye nem ismert, csak a felépítéséhez igénybe vett építőanyag mennyisége, nyersanyaga és forrása. Az 1550. őszi várépítés első két hónapjának irányítását személyesen ellátó Bemardo de Áldana tábormester ezeket az 1550. október 23-án kelt levelében az alábbiak szerint nevesítette: ,,A lőport raktározó épületnél felhasználtak 5000 222 KERTÉSZ - BANA 2010, 72.; KERTÉSZ 2010. 223 SELMECZI 1975, 35-36., 42. jegyzet. 224 KERTÉSZ et al. 2007b, 17-18., 12. kép. téglát egy düledező kápolnából és a temető falából. ”225 Ennek kapcsán tehát minden kétséget kizáróan egy új épület emelésére következtethetünk, és nem egy régi templomtorony lőporraktárrá történő átalakítására. Bár meg kell jegyeznünk, hogy ehhez önmagában 5 000 tégla bizonyosan nem volt elegendő. Álmosdi Árpád építészmérnök226 számításai szerint: amennyiben 60 cm széles és 3 m magas falakkal kalkulálunk, akkor ebből csupán egy 2x3 m alapterületűre futotta volna, így azt feltételezzük, hogy az 5 000 tégla mellett máshonnan további alapanyagokat (pl. téglát, követ) vehettek igénybe, és valójában nagyobbat, vagy pedig - az építkezés második és harmadik szakaszában - 1551 és/ vagy 1552-ben még egy másikat is létesíthettek. Nem tekinthető megalapozottnak Szabó István és Szabó László azon állítása, mely szerint az 1973. évi ásatáson egy gótikus templom maradványaira bukkantak volna rá. Az 1973. augusztus-szeptemberi régészeti feltárás,227 valamint a 40 évvel később, 2013. augusztus 23-án folytatott geofizikai (földradar) kutatás eredményeinek együttes értékelése alapján ugyanis megállapítást nyert,228 hogy a helyszínen egyedül az 1550-es években emelt uralkodói dzsámi, hozzávetőleg négyzet alaprajzú kupolaterének alapárkai, és későbbi épületrészek azonosíthatók, ellenben középkori templom nyomai nem mutathatóak ki. Ugyancsak erős fenntartásokkal kezeljük Szabó Lászlónak a kizárólag vedutákra épülő következtetéseit. Tesszük ezt azért, mert közismert, hogy rajtuk számos valótlan részletet is feltüntethettek. A látképek nem használhatók fel automatikusan, kritika nélkül, mint ahogy erre a jelen tanulmányban korábban, Bagi Gábor álláspontjának ismertetésekor már rámutattunk, aki egy 17. század végi ábrázoláson vélte felfedezni az ispáni vár romjait. Amennyiben egyedül csak ezeket vesszük számításba, és nem társul hozzájuk további írott és/vagy képi forrás, akkor az érvelés ingatag talajon áll. Ráadásul a Szabó által elemzett Siebmacher- és Zimmermann-metszetek valójában másolatok, melyek előképéül az a Wilhelm 225 KORPÁS 1999,99. 226 Ártér Kft., Szolnok. 227 KERTÉSZ etal. 2012. 228 A geofizikai vizsgálatokat az 1820-1821-ben elbontott dzsámi teljes területén és annak környezetében Puszta Sándor (Fractal Bt., Budapest) végezte. E helyen is kö- szönetünket fejezzük ki Máthé György atyának, szolnoki kerületi esperes plébánosnak, hogy a Várplébánia kertjében is folytathattunk műszeres kutatásokat. 364
