Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert domináns sárga felszínen kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú, fekete foltok észlelhetők. A töltés elkészülte után kerülhetett csak sor magának az 1. cölöpároknak a kiásására, majd a palánkkarók beállítására, valamint az árokból kidobott föld visszatöltésére és tömörítésére. Az árok betöltése kevert: sárga agyagból és fekete, apróra tört talajszemcsékből áll. ”97 A mesterséges töltés tehát lényegében egyhuzamban épült, és réteges szerkezetű, amelyek egyrészt a felszínen, másrészt pedig az 1. cölöpárok függőleges falában megfigyelhetőek voltak. Tényleges vastagságára a fentebb már bemutatott talajmechanikai fúrások szolgáltatnak adatokat, amelyek az ásatás helyszínén megközelítették az 5 m-t. Rendeltetése az volt, hogy az eredeti felszínt, amelybe később a kora újkori várfal cölöpárkát mélyítették, megemeljék. Ezáltal elkerülték, hogy áradás alkalmával az ártéren szétterülő víz alámossa a falat. Létrehozása minden bizonnyal Bernardo Áldana 1550. őszi tevékenységéhez köthető,98 aki ezt az Expediciónbm azzal indokolta, hogy „ kicsinek találta azt az erődítményt egy oly fontos várhoz, mint Szolnok, hozzávett még egy kisebb szigetet, mely a Zagyvában, a tiszai torkolat előtt feküdt, s a földsáncokhoz kapcsolván őket, valóságos citadellát épített, mellyel becsesebbé, szemrevalóbbá tette magát a várat is. ”99 Ehhez kapcsolódik még a tábormester 1550. november 9-ei levelének alábbi részlete: „Elkészült szintén egy meglehetősen vastag várfal, hogy a főbástyát összekösse a régi fallal, és mind a bástyákat, mind a falat a víz ellen is megerősítették. Fárasztó munka volt, de igen jól sikerült. ”100 Mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vársziget jelenlegi alakjából, felszíni viszonyaiból közvetlenül nem következtethetünk az ispáni vár alaprajzára. Eltekintve a mesterséges feltöltésektől, a talajmechanikai fúrások adatai alapján rekonstruált őskömyezeti 97 KERTÉSZ 2010. Köszönjük az ásatáson közreműködött önkéntes segítők: André Kinga, Demeter Orsolya, Gál Fanni, Gál Zoltán, Gedei Tibor, dr. Hanga Valéria, Kasza Csaba (Kapitány), Kertész Márton, Király Attila, Lázár Gréta, Németh Nándor, Raskó Gábor, Raskó Lóránd, Simon Dániel Benjámin, Sulyok Csaba, Sulyok Tamás, Szabovik Zoltán és Wolf Máté munkáját, valamint az ásatás konzulensének, Szörényi Gábor régésznek (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) a terepen nyújtott segítségét. 98 KERTÉSZ 2010. 99 SZAKÁLY-SCHOLZ 1986, 116. 100 KORPÁS 1999, 102. viszonyok elemzésekor a Tisza jobb oldalán, a Zagyva eredeti tiszai torkolatától közvetlenül nyugatra csupán egyetlen árvízmentes magaspart feleltethető meg a fentebb bemutatott írott forrásokban (Áldana, Dobó, Salm, Ozla) foglaltaknak.101 A világosan körülhatárolható, északnyugat-délkeleti tájolású félsziget alakjából kiindulva pedig kiszerkeszthető az erősség hozzávetőleges alaprajza. Sáncait ugyanis nagy valószínűséggel a magaspart szélén emelték, egy szabálytalan háromszöget kialakítva. (6/1., 7/1. kép) Minden bizonnyal két bejárattal rendelkezett, amelyek közül az egyik az észak- nyugati sarkon nyílt, míg a másik a Zagyvával párhuzamosan húzódó keleti falon.102 Az előbbi a vele akkor még összefüggő, erődítetlen váralja településsel,103 (6/2., 7/2. kép) az utóbbi a Zagyva túlpartján található kora Árpád-kori plébániatemplommal és templom körüli temetővel (6/3—4., 7/21. kép)104 biztosította az ösz- szeköttetést. Számításaink szerint a falak hossza ~711 m, belterülete pedig ~27 500 m2 lehetett, ami alapján a nagyobb magyarországi ispáni várak csoportjába tartozik. Amennyiben topográfiai helyzetét összevetjük a többiekével,105 megállapítható, előfordul ugyan, de csak igen szórványosan, hogy az erősség közvetlenül egy folyó menti magasparton áll.106 A várhely kiválasztása igazi telitalálatnak bizonyult. Egyrészt, a folyó- és állóvizek szinte teljesen körülölelték, és mindhárom oldala természetes védettséget élvezett: keleten a Zagyva, délen a Tisza, nyugat felől 101 KERTÉSZ et al. 2007b, 36-37., 35. kép. 102 KERTÉSZ - BANA 2010, 69.; KERTÉSZ 2010.; KERTÉSZ 2012a, 52., 10/1. ábra. 103 KERTÉSZ 2012a, 52., 10/2. ábra. 104 KERTÉSZ 2010.; KERTÉSZ 2012a, 52-53., 10/18. ábra. A temető területén beruházásokhoz kapcsolódóan több alkalommal figyelt meg melléklet nélküli sírokat Kaposvári Gyula és Kertész Róbert (Baranyi György: Átvágta a gép a sírokat. Új Néplap - Jász-Nagykun-Szolnok megyei napilap. 2011. április 22. 1. 3.). A temető tényleges kiterjedése a Zagyva bal oldalán, hozzávetőleg a tiszai torkolatnál található magaspartéval eshetett egybe. A 88 m-es tengerszint feletti magasságú, Zagyvával párhuzamos, északnyugat-délkeleti tájolású part eredeti morfológiája a város több mint 50 évvel ezelőtt készített, 1960. évi topográfiai térképén tanulmányozható. Lásd: KERTÉSZ et al. 2007b, 30., 29. kép. 105 BÓNA 1998.; MORDOVIN 2010. 106 Németh Péter (1995, 111.) azon megállapításai tehát nem helytállóak, hogy a régi erődítmény egyrészt „ nem nyúlt le a két folyó [ti. a Tisza és a Zagyva] összeszögelé- séig", másrészt „ kicsi" volt. Lásd: KERTÉSZ 2010. 354
