Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
. .Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” - Szolnok ispán föld-fa vára csak hasonlót sem, így a kérdéses objektumok feltüntetése teljes mértékben illusztratív jellegűnek tartható. Következésképpen ez az egzakt adatokat nélkülöző feltevés nem tekinthető megalapozottnak. A szolnoki metszetek felhasználásánál korábban már felhívtuk a figyelmet a forráskritika szükségességére: „A helyes módszer az, ha első munkafázisban leszűkítjük a kört az ún. ősforrásokra, és kizárólag azokat vetjük elemzés aláM Ezt követően pedig az egyes részleteiket külön-külön vizsgáljuk meg tüzetesebben, viszont egyedül azokra építünk, melyek ellenőrizhetőéknek bizonyulnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy magán a metszeten megjelenített bármely mesterséges és természetes objektum valóságtartalma kizárólag akkor fogadható el, ha azt további direkt és/vagy indirekt, egymástól függetlenül keletkezett forrás megerősíti. ”65 E vélekedésünket Csorba Csaba már korábbi hasonló figyelmeztetései is megerősítik.66 Az a kérdés viszont nem igazán foglalkoztatta a kutatókat, hogy az ispánsági vár játszott/játszhatott-e valamilyen szerepet a kora újkori erődítések létesítésekor. Az üdítő kivételt egyrészt az olasz Leone Andrea Maggiorotti képviselte, aki konstatálta, hogy „ Szolnok középkori várát, még az 1552-i ostrom előtt, Gabel- li alakította át a bástyarendszerre, Speciecasa tervei szerint. A vár trapezoid alakú volt, négy sarokbástyával s a Tiszára néző homlokzat közepére tett ötödik, de a többinél kisebb, bástyával. ”67 Másrészt Bóna István - a spanyol Bemardo Villela de Áldana tábormester nevezetes naplójára, az Expedicióma68 hivatkozva - ugyancsak alapvető jelentőséget tulajdonított all. századi erősség „földvárszerü” maradványainak, amelynek 1550 őszén lényegében az „újjáépítése” kezdődött meg.69 Ezzel szemben a kutatók többségére főként Gorové László eredményei hatottak, aki szerint az ispáni várnak ekkor már nem látszottak a nyomai.70 Ezt a megállapítást - amellyel Palugyay Imre,71 Kar64 A másolatokkal szinte egyáltalán nem érdemes foglalkozni, hiszen azok az idő múlásával egyre távolabb kerültek előképeiktől. KERTÉSZ et al. 2007a, 154.; KERTÉSZ 2010 . 65 KERTÉSZ 2010.; KERTÉSZ 2012a, 42. 66 CSORBA 1985. 67 GYALOKAI 1936, 322. 68 SZAKÁLY-SCHOLZ 1986. 69 BÓNA 1998, 59. 70 GOROVÉ 1820, 18. 71 PALUGYAY 1854, 303. kecz Alajos,72 Somogyi Ignácz73 és Szendrei János74 is azonosult — sokáig megerősíteni látszott Niklas Graf zu Salm und Neuburg magyarországi főhadparancs- nok (1546—1550)75 egyik, 1550. szeptember 17-én kelt levele, amelyet a közelmúltig csak Illéssy János sajnos nem egészen világos szövegközléséből ismertünk: „Az erődítésnél azonban nagy nehézséget okoz, hogy nincsenek nyomok vagy jelek, melyek mutathatnák, hogy ott azelőtt valamely erősség állott volna ”.76 A későbbiek során - részben erre való hivatkozással - számosán hasonlóképpen foglaltak állást.77 A teljes pusztulással kapcsolatos vélekedés azonban úgy tűnik, hogy néhány 16. század közepére keltezhető történeti forrás tanúbizonysága szerint nem állja meg a helyét. Bemardo de Áldana tábormester leírása,78 Dobó István egri főkapitány levele,79 Salm főhadparancsnok tudósítása80 és az oszmánok 1552. évi ostromát túlélő nemes Ozla Miklós tanúvallomása81 alapján ugyanis éppen az ellenkezőjére következtethetünk. Az ispáni vár sáncai nemhogy nem enyésztek el, de létük egybefonódott az 1550-1552-ben emelt palánkváréval. így, amikor dón Bemardo a királyi hadvezetés megbízásából Szolnokot 1550-ben megszemlélte, majd az újabb 72 KARKECZ 1885,206. 73 SOMOGYI 1886b, 1. 74 SZENDREI 1889, 125. 75 PÁLFFY 1999, 229., 257-258. 76 19. század végi regeszta: ILLÉSSY 1893, 641. A levél teljes fordítását Benedek Gyula (2007, 146-147.) publikálta - a szóban forgó mondat a következő: „ Mindazáltal a végrehajtásnak hiányossága az, hogy egyetlen fennmaradt rommaradványt, vagy nyomot nem találtak, amelyek tanúsítanák, hogy azon a helyen korábban bármiféle erősség lett volna [tarnen commissioni ea difficultas quod solum Restant Vestigia seu signa que prebeunt Judicium antea fuisse in eo loco aliquod fortalicium] ". 77 BALOGH 1927, 166.; KOMÁROMY 1943, 79., 82.; KAPOSVÁRI 1956, 37.; KAPOSVÁRI 1971, 83.; SEL- MECZI 1974, 34.; SELMECZI 1975, 30.; KAPOSVÁRI 1983, 161.; SUGÁR 1985, 254.; NÉMETH 1995, 111.; SZABÓ 1996, 80.; SZABÓ 1998, 32.; SZIKSZAI 1998, 156.; BENEDEK 2007, 7., 151. 78 SZAKÁLY - SCHOLZ 1986, 111. 79 GYÁRFÁS 1885, 14.; KÁRFFY 1912, 306. 80 MNL GyMSM SL SVL, Collectio Oerteliana, Lad. VI. et F. História et alia. Fase. II. Nr. 65. Niklas Graf zu Salm und Neuburg főhadparancsnok német nyelvű, közöletlen jelentését Pálffy Géza fedezte fel. E helyen köszönöm meg a forrásról készített fotók rendelkezésemre bocsátását és a közlésének átengedését. 81 RÁTH 1865, 368. 351
