Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert akkoriban a legkorszerűbbnek tartott olasz várépítészeti rendszer elveinek számos elemét szem előtt tartva kivitelezett erősség kötőgátjai, illetőleg füles és fül nélküli bástyái, vagy például a 17. századi török források szerint a kőből épített, nyugat felé néző kaputorony,* 8 amelyek az Oszmán Birodalom terjeszkedését voltak hivatottak megakadályozni a Tisza vonalánál. Szolnok ugyan mintegy ezeréves múltra tekinthet vissza, de a 18. századot megelőző időszakának épített öröksége teljesen elpusztult. Komoly problémát jelent, hogy a történeti városmag napjainkban sűrűn beépített, és a középkor régészeti kutatása — egy 1995-ben elvégzett helyszíni szemlét, valamint néhány megfigyelést és szórványleletek gyűjtését leszámítva — tevőlegesen még nem indult meg. Sajnálatos módon az elmúlt évtizedekben sem kristályosodott ki annak gyakorlata, hogy nagyberuházások vagy lakó- házépítések megkezdése előtt ásatásokat végezzenek. Napjainkban azt tapasztalhatjuk — még az oly fontos várszigeten is (3. kép) —, hogy a vonatkozó törvényeket semmibe véve, kijátszva, megelőző régészeti feltárás és szakfelügyelet nélkül építkeznek, örökre elfedve, elpusztítva múltunk pótolhatatlan emlékeit.9 Ennek illusztrálására csupán egy-egy példát említek a közelmúltból, amelyek az erődítések nyomvonalát és a várbelsőt egyaránt érintették. Egyrészt 2006-ban úgy valósult meg a lényegében az 1550-1552-ben létesített palánkvár déli és nyugati falának jelentős részét, valamint a délnyugati sarkon állt füles félbástya csaknem teljes nyomvonalát magába foglaló Gutenberg téri árvízvédelmi támfal rekonstmkciója, hogy a régészeti kutatásokat teljes mértékben negligálták. 10 Másrészt nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a vár keleti felén található Szent István tér és a beszédes elnevezésű Bástya utca házsorai az elmúlt két-három évtizedben gyakorlatilag kicserélődtek, újjáépültek. Ennek ellenére csupán egyetlenegy(l) alkalommal, 2010-ben volt lehetőség régészeti ásatás elvégzésére (Bástya utca 9.). delegátusnak, Fazekas Istvánnak, hogy az iratot digitalizálta és elküldte a szolnoki Damjanich János Múzeumba. 8 BÁLINTH 1870, 306.; FEKETE 1930, 16.; KERTÉSZ et al. 2012, 110-111. 9 KERTÉSZ - BANA 2010, 86.; KERTÉSZ 2010. 10 A szolnoki várról másképp. Szolnok Cél - Civil Kurázsi. Városvédő újság, a Szolnokiak Szolnokért Egyesület lapja 3/6. 2009. november 17. Szolnok és Szolnok megye kialakulása All. századi szolnoki megyeközpont holléte, továbbá a megye kialakulása a közelmúltig viták kereszttüzében állt, amely a régészeti kutatások hiányának, valamint a rendelkezésre álló írott források csekély számának, terjedelmének és az egyes kifejezések gyakran helytelen értelmezésének rovására írható. A könyvtárnyira duzzadt szakirodalom ismertetésétől terjedelmi okok miatt eltekintve, az utóbbi negyed században két, markánsan szembenálló teória kristályosodott ki. A Kristó Gyula által felvázoltak szerint a település, illetőleg a megye (comitatus, provincia, districtus) névadója az első ispán volt. Szolnok (Zounuk, Zonuc) comes a várát a Zagyva tiszai torkolatánál építtette fel az 1030-1040-es években és 1046-ban vesztette életét a Vata-féle felkelés során. A várispánság tehát nem Szent István kori, hanem inkább Péter király uralkodása alatt keletkezett. A Váradi Regestrum a 13. század elején az ispán/várispán mellett a várszerkezet további tisztségviselői közül az udvarbíróra ( curialis comes), hadnagyra (dux exercitus, maior exercitus) és a király szolnoki billogosára (bilotus) szolgáltat adatokat. A várelemek közül a várjobbágyok, várhospesek, várnépek (castrenses, cives), továbbá a kenyérsütők (pistores castri) fordulnak elő a kútfőkben. Szolnok várának megyéje kezdetben csupán az erősség környezetére, a Tisza mindkét partjára korlátozódott. A későbbiek során a Ti- sza-vidéktől a Keleti-Kárpátokig húzódó, nagy kiterjedésű igazgatási egység létrejöttére a várelemek (cives) keleti expanziója következtében került sor, akik útjuk során gyér számban földeket, birtokokat szereztek, amelyek Szolnokvár ingatlanai lettek. A 12. század folyamán Szolnok megyévé alakult két tömb: a Tisza menti és az erdélyi azonban soha nem alkothatott összefüggő láncolatot, mivel az egymással határos Bihar és Szabolcs megye akkor már létezett. Ez a különállás abban is kifejezésre jutott, hogy az előbbi a váci egyházmegye - amelynek szolnoki főesperessége 1279 óta adatolható -, az utóbbi az erdélyi püspökség fennhatósága alá tartozott (ennek szolnoki főesperessége 1214 óta szerepel a forrásokban). A szolnoki ispán és az erdélyi vajda méltósága 1263-1441 között egybekapcsolódott. Az eredetileg egységes irányítás alatt álló megye a 14-15. század fordulóján kétfelé bomlott; a nyugati Külső-, míg a keleti Belső-Szolnokra. A 346
