Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Gulyás Gyöngyi: Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában
Gulyás Gyöngyi megszakadt, deszkákból készített láda és ajtó elszenesedett maradványait bontottuk ki. A maradvány D-i szélén ajtóvasalást, a középső részén láda alkatrészeket (pántok, zár) találtunk. A famaradványoktól É-ra, a padlón feküdt a 2. vaseszköz csoport, amelyek közül a feltáráskor egyedül egy nagyméretű vas ásóéi volt felismerhető. Az ásópapucstól É-ra 10 cm-re egy nagyobb méretű ácskapocs, egy ajtóretesz (?), egy hosz- szúkás két szélén derékszögben meghajlított vaspánt, egy zsanéros, trapéz alakú tárgy, esetleg vasalás és további vastöredékek kerültek elő. A ház É-i sarkában egy szabályos, lekerekített sarkú téglalap alaprajzú, egyenes meredek falú, egyenes aljú, paticsos, kormos, hamus betöltésű gödröt (átm.: 75x80 cm, m.: 96-102 cm) bontottunk ki. A gödör K-i és D-i szélénél faszénmaradványt figyeltünk meg. A gödörben, 66 cm mélységben egy erősen korrodálódott, kb. 14 cm hosszú vaspántot, az ÉK-i széle mellett pedig 2 db vas ácskapcsot találtunk. Valószínű, hogy a tárolásra használt gödör tetejét deszkából készült ajtóval fedték le. A használati eszközök felszedése és a famaradványok elbontása után, a nyesési szinttől 19-34 cm mélységben, mindenhol szépen megmaradt a keményre letaposott padló, amely helyenként vörösre égett.16 A bejárattól É-ra, egy nyolcas alakú, befelé rézsűs falú, ívelt aljú gödröt (h.: 97 cm, sz.: 40-60 cm, m.: 96-102 cm) bontottunk ki. A gödör É-i tagjának K-i fala az épület széle alá nyúlt. A betöltéséből kiégetlen orsógomb, állatcsont és egy-két edénytöredék került elő. A ház hosszanti, középső tengelyében, az ÉK-i rövidebb oldaltól 70 cm-rel bentebb egy, a DNy-i rövidebb fal előtt pedig egy újabb kerek alakú, befelé rézsűs falú, egyenes aljú cölöphely (átm.: 25x30 cm, m.: 47 cm) helyezkedett el. Az É-i cölöphelytől DNy-ra egy újabb kerek alakú, befelé rézsűs falú, egyenes aljú cölöphely (átm.: 20x25 cm, m.: 70 cm) volt. A kemence szájnyílása előtt egy kerekded alakú, befelé rézsűs falú, D-i irányba ferde aljú cölöplyukat (átm.: 18><23 cm, m.: 54 cm) ástak. Az épület K-i sarkában találtuk meg a legnagyobb méretű, kerek alakú oszlophelyet (átm.: 40x45 cm, m.: 104 cm), amelynek a K-i íve az épület fala alá nyúlt. Az elszenesedett famaradványok alatt két, az épület K-i szélétől Ny-ra, 20 és 30 cm-re egy16 A mélységek közötti eltérés a különböző mélységben történt humuszolás, így a két nyesési szinttől történő mérésből adódik. egy kerekded alakú cölöphelyet (átm.: 20x20 cm, m.: 69 cm; 15x20 cm, m.: 65 cm) ástak a ház aljába. Ezektől D-re, a K-i faltól 15 cm-re Ny-ra egy újabb cölöplyukat (átm.: 20 cm, m.: 68 cm) figyeltünk meg. A K-i fal mellett feltárt, ovális alakú cölöphely (átm.: 10x15 cm, m.: 66 cm) lehetett az ajtót tartó cölöp helye. A 4 cölöphely közül az É-i és a D-i tag külső szélei közötti távolság 110 cm volt. (2. kép) Az 1344. sz. lakóépület értékelése A lakóház az Árpád-korból ismerteknél az átlagosnál nagyobb, közel 17 m2 alapterületű volt. A lelőhelyen feltárt több mint 50 ház közül ez az épület volt a legnagyobb. (1. kép 4.) Tetőszerkezetét a két rövidebb oldalának közepén álló cölöpök tartották. Az É-i oldalon levő cölöphely a ház falától 70 cm-rel bentebb, míg a D-i cölöphely pont a fal előtt helyezkedett el. (5. kép) Középső ágasfa nem volt, azonban az épület ÉNy-i részén kibontott cölöphely alapján feltételezhető, hogy a nyeregtetőt az idők folyamán valamikor alá kellett támasztani. Valószínűleg a szelemengerendát alátámasztó szerepe lehetett a kemence előtti cölöphelynek is, amelynek alja ferde irányú volt. Az épület leégésekor itt álló cölöp Ny—ÉNy-i irányba dőlt, így rázuhant a kemence elé gurult edényekre. Aház K-i oldalának középső részén volt a bejárat, ahol a nyeséskor megszakadt az épület szélét jelző sárga agyagos sáv. Itt a bontás során elüszkösödött famaradványokat találtunk. Helyét az előkerült ajtózár pántja (14. kép 1.), illetve az ajtó tengelyét tartó cölöp jelezte. Az épületen kívül eső területen bejárati gádorra utaló cölöphelyek foltjai nem voltak. Éppen ezért érdekes és kérdéses a házon belül, mintegy 1,1 m hosszú tengely mentén elhelyezkedő további 3 kis méretű cölöphely szerepe, melyek közül a két északabbi pont a famaradványok alatt jelentkezett. A cölöplyukak a K-i faltól és egymástól is 20-30 cm-re helyezkedtek el. A bejáratnál sem lépcső, sem meneteles lejárat nem volt. A cölöphelyek helyzete alapján elképzelhető azonban, hogy olyan fagerendákból készített lépcső lehetett itt, ami leégett.17 17 Az MO-ás autóút nyomvonalán feltárt Árpád-kori veremház rekonstrukciója során - ahol ugyancsak nem találtak lejáratot - fából ácsolt lépcsőt, illetve a gádor külső cölöphelyeinek hiánya ellenére, gádoros épületet képzeltek el (SABJÁN 1999, 142., 35. kép). 32
