Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
V. Székely György: Tatárjárás és numizmatika – Egy történelmi katasztrófa pénzforgalmi aspektusai
Tatárjárás és numizmatika - Egy történelmi katasztrófa pénzforgalmi aspektusai- szándékosan vagy véletlenül - lett eltemetve, tehát a temetést közvetlenül megelőző időszak használatban lévő, azaz forgalmi pénzeit tartalmazta. Egy kisebb nagyságú pénzmennyiségnek a halottal történő, minden bizonnyal véletlen eltemetése nem példa nélküli, az Árpád-kor mindhárom századából van rá példa.44 A ceglédi és a szanki házban talált és számos tatárjáráskori éremleletben előforduló királyneves H. 69. dénár egy olyan sírleletben is jelen volt, ahol a temetkezés körülményei, illetve a sírban talált egyéb tárgyak alapján a temetkezés időpontja viszonylag jól leszűkíthető. Muhi (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) mezőváros feltárása során 2001-ben Pusztai Tamás régész által feltárt sírban a mellékletei (zabla, nyílhegy, vas buzogány, késtok merevítő, övcsat) alapján egy nomád harcos feküdt, tarsolyában vascsiholóval, tűzkővel, egy sodronypáncél töredékével és 8 db H. 69. dénárral.45 A sírban nyugvó férfi eltemetésére a lelet közlője szerint nagy valószínűséggel 1241-ben, a muhi csata után került sor.46 A Segesvár—Malomoldal (Sighi?oara, jud. Mure?, R) templomkörüli temető 28. síija esetében nem lehet az eltemetés időpontját konkrét dátumhoz kötni, de az itt talált legalább 35 db H. 69. dénár azt a feltételezést erősíti meg, hogy az eltemetés a tatárjáráshoz közeli időszakban történhetett. A sírban volt még egy H. 127. dénár is, melynek jelenléte csupán azt jelzi, hogy a királyneves H. 69. dénárok forgalmi idejében még időnként anonim dénárok is használatban voltak.47 Ez egyébként néhány 13. századi kincslelet esetében is megfigyelhető.48 44 Pl. Rezi-Gyöngyösi csárda: MÜLLER 1987, 75-77.; Kaposvár, 61. sz. út, 501. sír: BÁRDOS 1978, 192-193., 215.; Pécs-Jakabhegy: GÁL 1985-1986, 45-46. 45 A sírleletet említi KOVÁCS 2010, 172.; a pénzek adatait és a megjelenés előtt álló cikkébe való betekintést Pusztai Tamásnak ezúton is köszönöm. A tanulmány időközben megjelent: PUSZTAI 2011, 629-640. 46 A Műhibán talált sírhoz hasonlóan nomád - minden bizonnyal kun - temetkezés lehetett a 19. század középső harmadában a Kiskunhalas-Inoka, Pincehegyen előkerült temetkezés, melyben szintén volt egy ezüstpénz. Ennek pontosabb meghatározása nem ismert, de véleményem szerint nagyon valószínű, hogy ez a H. 69. dénár lehetett. Az adatot megőrző Révész-féle feljegyzések több változatban maradtak fenn és kerültek kiadásra: WICKER 1989; RÉVÉSZ 2004, 21-26.; a sírlelet ismertetése: PÁ- LÓCZI HORVÁTH 1989, 136-139.; Uö. 1994, 112-113. 47 KOVÁCS 1997, 305. és 2048. jegyzet. 48 V. SZÉKELY 1994, 117. A muhi sírlelet egyúttal azt a kérdést is felveti, isme- rünk-e még más, a tatárjárás időszakából és a 13. század közepéről származó nomád - elsősorban a kunokhoz köthető - pénzmellékletes sírleletet. Tudomásom szerint egyetlen ilyen van, a Pálóczi Horváth András által példaszerűen feldolgozott balotapusztai (ma Ba- lotaszállás) kun női temetkezés.49 Az első leletközlés a sírban talált pénzt II. Joannész Komnénosz bizánci császár (1118-1143) pénzének határozta meg, és ennek alapján a korábbi kutatás a 12. század közepére keltezte a leletegyüttest.50 A bizánci pénzverést feldolgozó korszerű numizmatikai katalógusok alapján az érme újrahatározása során III. Joannész Vatatzész nikaiai császár (1222-1254) hyperperoszának bizonyult.51 A pénz tehát a sírlelet korát a 13. század közepére vagy a harmadik negyedére keltezi, s minden bizonnyal még a betelepülés előtti szálláshelyen jutott hozzá egykori tulajdonosa. Még két másik 13. századi kun sírleletről maradt feljegyzés, melyekben pénzmelléklet is volt. Az első ilyen sír a 19. század elején a Kiskunmajsához tartozó Kígyóspusztán került elő. A kutatás által II. számúként nyilvántartott kígyóspusztai (ma Kiskunmajsa-Kí- gyós) sírlelet megmaradt tárgyait 1824-ben Jemey János fedezte fel a majsai levéltárban.52 A leleteket a Magyar Nemzeti Múzeum igyekezett megszerezni, ahova 1850-ben küldték el az akkor még meglévő tárgyakat. Ekkor történik említés 2 ezüst és 12 rézpénzről is, melyek összetartozása a sírlelet tárgyaival bizonyos fenntartással kezelendő. Pontosabb leírásuk nem maradt fenn, így a pénzeket ma már nem lehet beazonosítani. Nem sokkal vagyunk szerencsésebbek a 19. század közepe táján a Kiskunhalas-Inoka-Pincehegyen (ma Kunfehértó) sertések által kitúrt kun sír leletegyüttesével sem.53 Révész György kiskunhalasi műgyűjtő feljegyzései szerint a leletekkel együtt IV. Béla ezüstpénze is előkerült.54 * A pénz pontosabb meghatározá49 PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 95-148.; Uő 1994, 105- 107. 50 HAMPEL 1893, 368-370. 51 PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 111.; Uő 1994. 107. 52 PÁLÓCZI HORVÁTH 1994. 111-112.; HATHÁZI 2000. 179.; Uő 2005a. 59. 53 PÁLÓCZI HORVÁTH 1989. 136-139.; Uő 1994. 112- 113.; HATHÁZI 2000. 177.; Uő 2005. 59-60. 54 Révész György kéziratos feljegyzéseinek Nagy Czirok László által lemásolt változata: WICKER 1989. 22-39., (az inokai lelet említése uo. 24.). Időközben megjelent 337
