Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
V. Székely György: Tatárjárás és numizmatika – Egy történelmi katasztrófa pénzforgalmi aspektusai
V. Székely György keltezés. A tatárjárás kori leletek külföldi anyagának jelentős részét a ffiesachi dénárok alkotják, melyek kibocsátási sorrendjét és sok esetben verési idejét, tehát a relatív időrendet az osztrák kutatás az elmúlt évtizedekben már alapvetően tisztázta, finomítása pedig jelenleg is zajlik. Ennek eredményeként sok esetben 5-10, de bizonyos véreteknél 2-5 év időintervallumra szűkíthető egy-egy pénz kibocsátási idejének meghatározása. Ennek alapján pedig a hazai pénzforgalomba való bekerülés idejét - 2-5 évet - rászámolva megbecsülhető a lelet záródási ideje. Ezen a ponton viszont véleménykülönbség van a hazai és az osztrák kutatók között, mivel az utóbbiak számos, - a magyar kutatók által a tatárjárás idejére keltezett - lelet elrejtési idejét későbbre helyeznek.18 Ez a későbbi elrejtés történeti eseményekkel jelenleg nehezen magyarázható. Mai ismereteink szerint a mongol támadás előtt földbekerült éremleletek legkésőbbi vereteit a salzburgi érsek által Friesachban kibocsátott LFr. 28. (CNA. I. Ca22.) és LFr. 29. (CNA. I. Ca23.), a karintiai herceg által St. Veitben veretett LFr. 204. (CNA. 1. Cbl9.) és LFr. 214. (CNA. I. Cb20.), a Steinből származó LFr. 213. (CNA. I. Ci21.) és LFr. 215. (CNA. I. Ci25.), a Gutenwertben készült LFr. 337. (CNA. I. Cj57.), a Rannban vert LFr. 122. (CNA. I. Ck24.) és LFr. 350. (CNA. I. Ck28.), a Laibachban készített LFr. 163. (CNA. I. Cm4.) és LFr. 205. (CNA. 1. Cm5.) a landstrassi verdéből kikerült LFr. 336. (CNA. 1. Cn8.) és LFr. 165. (CNA. I. Cnl9.) dénárban, valamint ezek utánvereteiben határozhatjuk meg, melyek az 1230-as évek első felében és közepén kerültek forgalomba. (1. kép 8-9)19 Szerencsés esetben még a leletek záró veretéinek készítési ideje és így elrejtésük időpontja tovább szűkíthető, mégpedig a bennük előforduló bécsi dénárokkal.20 A mai Ausztria területén már a 12. század első harmadában, III. Lipót (1095-1136) őrgróf idejében kezdődött meg regensburgi mintára a széles dénárok verése 18 BAN 1992, 329-337. 19 BAN 1992,329-337.; KOCH 1994, ld. a hivatkozott katalógusszámokat (CNA. = KOCH 1994; LFr. = LUSCHIN 1922-1923) 20 Felmerülhetne még a kölni dénárokkal való keltezés lehetősége is, azonban ezeknek csak kisebb része származik a 13. század középső harmadából (HUSZÁR 1965, 183— 192.). Ilyen ritka kivétel pl. a szabadhelyi (Símbáteni, jud. Arad, RO) leletben talált érseki veret, melyet Conrad von Hochstaden (1238-1261) bocsátott ki 1238. júniusa és 1239. novembere között, ld. $TIRBU 1979, 58-59., 93. Kremsben. Ezt hamarosan a Formbach-i kolostor apátjainak, majd a Formbach-Pütten-i grófok pénzkibocsátása követte Neunkirchenben. Ezt a verdét az 1160-as években IV. Ottokár (1164-1192) stáj er herceg F ischau- ba helyezte át, aki emellett Ennsben is veretett pénzt. A klasszikus értelemben vett bécsi dénár - a „Wiener Pfennig” - kibocsátása a 12. század végétől indult meg. A Babenberg hercegek bécsi dénárverésének sorát V. Lipót (1177-1194) kezdte meg, aki az 1190-es évek első felében Bécsben nyitott új pénzverdét. Ezt követően minden bizonnyal a kedvező fogadtatás hatására II. Frigyes (1230-1246) herceg idejében indult meg a hasonló pénzláb szerint vert dénárok kibocsátása Enns és Bécsújhely (Wiener Neustadt) verdéjében is.21 A nem túl magas ezüsttartalmú, de állandó pénzláb alapján vert bécsi dénárok hamar népszerűek lettek Alsó- és Felső-Ausztria területén kívül is, főleg Stájerországban és kisebb mértékben Karintiában. Már a 12-13. század fordulóján feltűntek az osztrák tartományokkal szomszédos nyugat-magyarországi területeken, de a tatárjárás idejére eljutottak a keleti országrészekbe is.22 A bécsi dénárok a magyarországi pénzforgalomban a tatárjárás előtt még viszonylag szerény szerepet játszottak, igazi virágkoruk — főleg az ország dunántúli és felvidéki területein - a 13. század közepétől bontakozott ki.23 A tatárjárás idején földbekerült éremleletekben előforduló bécsi dénárokat az 1. táblázat mutatja.24 A táblázatból látható, hogy több lelet olyan bécsi típusú veretet tartalmaz, melyek kibocsátása az 1230- as évek második felére tehető. (1. kép 10-11) Ezek a leletek a tatárjárás kori lelethorizontba tartoznak, így a többi lelet keltezésénél is irányadók.25 * * * * Ugyanakkor az éremleletek elrejtési időpontját jelenleg nem tudjuk ennél jobban finomítani, így sem az 1241 tavaszán meggyilkolt királyuk miatt az országból dúlva-rabol- va kivonuló kunok, sem a röviddel később az alföldi területeket felégető mongol csapatok elől földbekerült 21 KOCH 1983, 11-15.; Uő 1994, 38. 22 A tatárjárás előtti időszak friesachi éremleleteiben talált bécsi dénárokat a Kecskemét-nyíri lelet feldolgozása során vettem számba (V. SZÉKELY 1992, 144-145.) 23 HÓMAN 1916, 353-386.; GEDAI 1969a, 131-135. 24 A táblázatban szereplő leletek adatai V. SZÉKELY 1992, 145. (27. j.) 25 A táblázatban nem szerepelnek a nagyszombati (Trnava, SK) leletben talált bécsi dénárok adatai, de ezek sem változtatják meg, sőt inkább erősítik a többi lelet alapján kirajzolódó képet. A lelet ismertetése: MÉSZÁROSOVÁ 1992, 141-170. 334
