Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Fodor István: A tatár pusztítás mértéke

Fodor István 380 hektár kiterjedésű volt, lakóinak becsült száma pedig 50 ezer körül lehetett.23 Biljár városa a tatár pusztítás után nem települt újra. Körülötte azonban számos új település keletkezett a korábban lakatlan helyeken, köztük némelyik pénzt is veretett a 13. sz. végén és a 14. sz. elején. Érdekes, hogy a romvárostól mindössze 1,5 km-re egy Biljár nevű település is létesült, ám semmi jele nincs a régi várossal való kontinuitásnak.24 A régi város környékén több városias település is létrejött a 13-15. században (az Arany Horda korában), amelyek fejlett kézműves­séggel rendelkeztek. E települési zónában migrációs folyamatok is megfigyelhetőek.25 A régi volgai bolgár területeken az Arany Horda korai városainak - az erős fejlődésnek indult Bulgárt kivéve - nincsenek régé­szetiig megfogható települési nyomai a 13. század második felében, mivel ekkor még e nomád városok sátrakból és szekerekből álltak.26 Ami a steppei nomád népesség tatároktól elszenvedett veszteségeit illeti, Ju. V. Zelenyejev, a korszak egyik legkiválóbb szakértő­je ezt minimálisra becsüli. Az Arany Horda steppei lakosságának temetkezési szokásai a 13. század kö­zepén nem változnak, bár jó néhányban Horda-beli 23 TOLOCSKO 1983,314. 24 VALIULINA 2000, 273, 284.; 2009, 200. 25 VALIULINA 2009a.; 2011, 119. 26 ZELENYEJEV 2009, 98-99. pénzek vannak. Ez szerinte azt jelenti, hogy a tatár­járás nem okozott lakosságcserét, s a helyi népesség tömegeinek kiirtásáról szóló történészi felvetések nem egyebek fantazmagóriánál.27 A tatárok tehát keleten is kegyetlenségükkel alapoz­ták meg hírüket a hadtörténetben, de mégsem visel­kedtek mindenütt egyformán. A magukat megadó, ellenállást nem tanúsító városokat és népcsoportokat csupán kirabolták, de életüket megkímélték, az ellen­állást azonban mindenütt kegyetlenül megbosszulták. (A magyar helyzet megítélésénél ne feledjük, hogy nálunk a tatárok igen nagy vérveszteséget szenvedtek. A mongol fővárosban járt ferences utazók arról szá­moltak be, hogy a Magyarországon meghalt mon­goloknak külön temetőjük volt. Nyilvánvalóan nem valódi, hanem jelképes sírokkal.)28 Nyilvánvalóan a hozzájuk önként csatlakozó nomádokkal bántak a leg­engedékenyebben. Hiszen ezek voltak hozzájuk min­den tekintetben a leghasonlóbbak. Talán azt is joggal tehetjük fel, hogy a mongol kán udvarában már eleve azt a célt tűzték maguk elé, hogy a nagy nyugati hadjá­rat során a steppei területeket olvasztják majd először birodalmukba. Az Arany Horda valóban gyorsan és zökkenőmentesen jött létre. 27 ZELENYEJEV 2007, 164. 28 FODOR 2004, 163. Irodalom ENGEL 2000 FODOR 2004 FODOR 2005 FODOR 2009 FODOR 2011 Engel Pál; A török dúlások hatása a népességre: Valkó megye példája. — The Influence of Ottoman Incursions ont he Population: the Example of Valkó County. Századok 134 (2000)267-321. Fodor István; A kalandozó hadjáratok néhány művelődéstörténeti tanulsága. In: „Qua­si liber et pictura.” Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. (Szerk. Ko­vács Gyöngyi.) Budapest 2004, 159-165. Fodor István: Árpád-kori templom körüli temetők Hajdúdorog határában. (Előzetes köz­lemény.) - Churchyards from the Arpadian Period (IIth-13th centuries) at Hajdúdorog. (Preliminary report.) In: A középkori templom körüli temetők kutatása. (Szerk. Ritoók Ágnes - Simonyi Erika.) (Opuscula Hungarica, VI.) Budapest 2005, 197-2012. Fodor István: Árpád-kori kovácsműhely Hajdúdorogon. - Smithy at Hajdúdorog from the Arpadian Period (Il'h-I3,h Century.) In: A vasmüvesség évezredei a Kárpát-medencében. (Szerk. Nagy Zoltán - Szulovszky János.) Szombathely 2009, 97-100. Fodor István: Még egyszer Julianus útjáról. In: Magyar történettudomány az ezredfordu­lón. Glatz Ferenc 70. születésnapjára. (Szerk. Gecsényi Lajos - Izsák Lajos.) Budapest 2011,91-98. 316

Next

/
Oldalképek
Tartalom