Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Simon László: Egy 13. századi bronzcsat Nagykőrös–Ludasról – Adatok a Kiskunság északi peremterülete középkori településtörténetéhez
Simon László ismeretes az itáliai San Gimignano 1280 1292 között készült falfestményén is.38 Mint láthattuk, az említett ábrázolások egy része párbaj, vagy csatajelenetből származik, ezért nézetem szerint megengedhető eljárás a nagykőrös-ludasi lovas ábra párhuzamaként utalni azokra az ábrázolásokra is, amelyeken a páncélos lovasnak a jobb profilja látszik. Ilyent már nagyobb számban ismerünk pl. a 12. századi Itáliából, többnyire dombormüvekről (Ferrara, Parma, Apulia, Bari39), sőt egy fából készült püspöki trónról is (Montevirgine, Apátsági Múzeum).40 Földrajzilag az előbbiektől távol eső, de a keresztes hadjáratok révén Nyugat-Eu- rópához mégis közelálló, így történetileg-régészetileg szorosan összefüggő ábrázolási analógiákat ismerünk Konstantinápolyból I. Henrik, ill. I. Baldwin 12. század elejéről származó pecsétjein.41 Hosszan lehetne sorolni még a jobb profilból ábrázolt, kétélű karddal küzdő, gyakran háromszög alakú pajzs- zsal védekező, páncélos lovagábrázolásokat42, ehelyett azonban most néhány Biblia-ábrázolásra hívom fel a figyelmet. All. századi ún. Roda Biblia Katalóniából, Sancho király Bibliája a 12. század végi Navarrából, valamint a berlini Staatsbibliothek 1145-1210 között készített kézirata és a müncheni Staatsbibliothek 1250 körül készült kézirata, ill. ezek ábrázolásai43 érzékeltetik azt a tényt, hogy a földrajzilag széles körben elterjedt ábrázolási sémák hátterében a kéziratok illusztrátorai, a korabeli kőfaragók és ötvösök számára minden bizonnyal hozzáférhető mintakönyvek voltak. Ezek szerepét és jelentőségét hangsúlyozta Zsámbéky Mónika is a 13-14. századi kincsleletek tárgyalásakor, s a kígyóspusztai csat lovasjelenetének ábrázolása kapcsán erre hívta fel a figyelmet Pálóczi Horváth András is.44 Utóbbi lelet egyik párhuzamának tartja Gerevich László a pilisi ciszterci apátság kerengője környékén előkerült padlócsempét, melyen egy kivont karddal 38 NICOLLE 1988, 229., 472., Fig 614a-b. 39 NICOLLE 1988, 220., 256-258., 464., 488^189., Fig. 580., 581a., 680i„ 687. 40 NICOLLE 1988, 261., 492., Fig. 693. 41 NICOLLE 1988, 287., 508., Fig. 751-752. 42 Pl. I. Richard király (1159-1199) uralkodása utolsó évtizedében készült pecsétje, II. Lajos 1216-ban készült pecsétje (Alsó-Lotharingia): NICOLLE 1988,62-63., 184., 385., 443., Fig. 136., 478. 43 NICOLLE 1988, 128-129., 132-133., 176-177., 183., 437., 442., Fig. 321z, 337p, Fig. 438o-p, 472a-b. 44 ZSÁMBÉKY 1983, 117.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1993, 162-164. sárkányra támadó páncélos gyalogos vitézt ábrázol, feltételezvén egyúttal azt is, hogy a 13. század első feléből származó padlócsempe ábrája Villard de Hon- necourt műhelyéből származik.45 Ez utóbbi lelet kapcsán felmerülhet az a kérdés is, hogy a nagykőrös-ludasi veret ábrázolásában vajon nem Szent György ábrázolást kell-e látnunk? A kérdésre egyértelmű nemmel kell válaszolnunk a következő okok miatt. Először is a csatlemez jól kivehető mintázatán semmi nyoma nincs a lovas mellett másik szereplőnek. Másrészt, ha megvizsgáljuk az ismert korabeli Szent György-ábrázolásokat láthatjuk, hogy ritka kivételtől eltekintve a harcos szent mindig lándzsával küzd a sárkány ellen, nem pedig karddal, lova pedig általában ágaskodik, és nem vágtat.46 A lovagszent az övdíszről ismert ábrázolásokon ugyanakkor mindig gyalogosan küzd a sárkánnyal (Lüttich-Liege47, Csengele 33. sír, Makó-Mezőkopáncs, Temesvár, Kaszaper, Nagylak48). Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a nagykőrös-ludasi övcsatnak (és párhuzamainak) lovasábrázolása inkább kapcsolható a felsorolt analógiák alapján egy csatajelenetből kiragadott díszítő elemnek, mint az ugyancsak széles körben elterjedt, de a meglévő emlékek alapján inkább későbbi megformálásokból ismert Szent György ábrázolásnak. Ebben a tekintetben földrajzilag és kronológiailag, továbbá a mintázatot hordozó csat típusa alapján is közelebbi rokon leletnek tartható a 13. század harmadik negyedére keltezhető kiskunmajsa-kígyóspusztai arany övcsat, amelyet azonban nyilvánvalóan a korabeli társadalom egy másik - rangosabb - rétegéhez tartozó főúr viselhetett. A niello díszes tömör aranycsat ábrája egy lovagokkal vívott csatajelenet megformálása ill. annak analógiája is ugyanahhoz a fentebb már említett nyugat-európai (francia és itáliai) ötvösművészet felé mutat, mint a nagykőrös-ludasi övcsat mintázatának párhuzamai.49 A csatajelenetes kompozíció a kígyóspusztai csaton is éppen úgy túllép a csatlemez keretes mezőjén, mint a nagykőrösi leleten. 45 GEREVICH 1971, 64-65, 66., 8. kép; GEREVICH 1984, 8., 41^42. kép. 46 BALOGH 1929. 47 FINGERLIN 1971, 38., 407M08., Kát. 315., Abb. 471. 48 HORVÁTH 1978, 113-114., 17.kép. 49 A kígyóspusztai leletről a korábbi irodalom összefoglalásával együtt legutóbb Hatházi Gábor értekezett: HATHÁZI 2005, 56-59. 300
