Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Simon László: Egy 13. századi bronzcsat Nagykőrös–Ludasról – Adatok a Kiskunság északi peremterülete középkori településtörténetéhez
Egy 13. századi bronzcsax Nagykörös-Ludasról veszett ill. megsemmisült, legtöbbször a csattüskével együtt. Az egyik kivételt képező kaszaperi csatnál viszont nemcsak a téglalap alakú - minden bizonnyal préselt - csatlemez és annak mérete, hanem annak mintája is hasonló a nagykőrös-ludasihoz.27 (3. kép 1.) Sajnos a csatlemez sérülten került elő, így a mára már elveszett lelet pontos díszítése nem ismeretes. Bár a középkori öveket feldolgozó monográfia szerzője feltételezi, hogy esetleg ez is lovasábrázolás, a megmaradt lemeztöredéken nem látszanak a nagykőrös-ludasi példányon felismerhető részletek: a ló fején a sörény, valamint a zabla szíjazata, s nem látszik a háttér poncolása és a poncolt mező keretelése sem.28 E részletek hiányát lehet a 70 évnél régebbi restaurálás vagy az akkori rajzoló hibájának is felróni (Bálint Alajos publikációja éppen 70 éve jelent meg!), összhatásában azonban látszik, hogy a kaszaperi lelet és a nagykőrös-ludasi csatlemez nem ugyanazon préselőmintán készült. Pl. a kaszaperi veret mintázatáról hiányzik a díszített mező keretezése, a ló szeme nagyobb, szája nyitva van stb. Ugyanez a csatforma a lehajló csattüske alatti karikarész erősebben hangsúlyozott bordázásával is előfordul (Szabadbattyán, Bohatá (Bagota) /Szlovákia/, Berlin - Spandau, Eschenau /Németország/) stb.29 Valamennyi analóg példány készítésének idejét a 13. század második felére helyezte a középkori öveket feldolgozó Ingrid Fingerlin. A leletünkhöz legközelebb álló kaszaperi csatról tudjuk, hogy olyan település temetőjében került elő, amelynek tatáijáráskori pusztulásáról Rogerius is megemlékezik, s nyilvánvalóan ehhez kapcsolódó égésnyomokat figyelt meg a falu templomának maradványain az ásató Bálint Alajos. Az elpusztult falu feltehetően nem sokkal a tatáijárás után újratelepült, a temetőjéből előkerült leletek tanúsága szerint azt a középkorban szinte folyamatosan használták.30 A nagykőrösi övcsat pontosabb keltezéséhez így a kaszaperi lelet nem nyújt közelebbi és biztos támpontot. A csatlemez ábrázolása (3. kép b) hosszú évszázadok alatt kialakult sémákat követ. A vágtató lovon ülő, kezében kétélű kardot tartó sisakos-páncélos lovag ábrázolása széles körben elterjedt 27 BÁLINT 1938, 21., XV.t.5. 28 FINGERLIN 1971,60. 29 FINGERLIN 1971, 58., Kát. Nr. 58., Abb.: 33., 351., Abb.: 32., 20., Abb.: 31.,106., Abb.: 30. 30 BÁLINT 1938, 32.; SZATMÁRI 2005. 130. motívum volt a középkori Európában: a 11—14. századot felölelő időszakban Angliától Kis-Ázsiáig különféle pecséteken és más ötvösműveken, elefántcsont sakkfigurán, dombormüveken, freskókon és kéziratok ábrázolásain látható.31 Az analógiák szempontjából számunkra főképpen a fémtárgyak érdekesek, továbbá azok a más anyagon megmaradt ábrázolások, amelyek vele egykorúak, esetleg korábbiak. (A nagykörös—hidasi csat keltezésénél munkahipotézisként az ugyanitt napvilágra került aranyozott bronz körmeneti kereszt földbekerülésének körülményeivel kapcsolatosan kifejtett tatárjárás kori időpontból indultam ki.32) Hasonlóan a nagykőrösi verethez, bal profilból ábrázolt, bal kezében kétélű, vércsatomás kardot tartó, csöbörsisakos páncélos lovast formázott meg az ötvös IV. Rog- emek, a dél-franciaországi Foix gróijának pecsétjén, amely 1241-ben készült.33 (4. kép a) Ugyancsak baloldalról ábrázolta a szobrász a kasztí- liai Salamona székesegyháza egyik oszlopfőjének 12. század végére datált domborművét is, ahol a sisakot viselő páncélos lovas jobb kezében kétélű, gombos markolatvégződésü kard látható, baljában pajzsot tart, lába kengyelben nyugszik.34 (4. kép d) Ehhez hasonló az olaszországi Parma székesegyházának oszlopfő ábrázolása is, amely 1150-1170 között készült (4. kép b)35, továbbá a portugáliai Vihar de Frodes-ban egy 12. század elejéről származó relief.36 (4. kép e) A földrajzilag széles körben elterjedt ábrázolási séma hátterét, ill. összefüggésrendszerét megvilágítja az angliai Cloverly All Saints templomának falfestménye, amelyen két páncélos, kardos, pajzzsal védekező lovas küzd egymással. (4. kép c) A 12. század végéről -13. század elejéről származó falfestményen, az egymással szembe forduló lovagok felszerelése (sisak, páncél, pajzs és kétélű kard) és védekező, ill. támadó testtartása pontosan megegyezik a nem harci jelenetben, hanem egyedül ábrázolt lovagok felszerelésével és testtartásával. 37 Hasonló csatajelenetes ábrázolás 31 NICOLLE 1988, passim. 32 Vö.: SIMON 1987. 89, 92. 33 NICOLLE 1988, 122., 412., Fig. 312. 34 NICOLLE 1988, 151-152., 426., Fig. 378b. 35 NICOLLE 1988, 220., 464-5., Fig. 581g, 581d. 36 NICOLLE 1988, 165., 433., Fig 409. 37 NICOLLE 1988, 63-64., 387., Fig 139e, i-j. - Itt szeretném megköszönni Hidán Csabának a segítségét, aki a lovagok testtartására vonatkozó részletekre hívta fel figyelmem. 299
