Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rózsa Zoltán–Sümegi Pál: Amiért 70 falu népének vére folyt II. – A peregi árokrendszer központi elemének környezetrégészeti vizsgálatai
Rózsa Zoltán - Sümegi Pál Ez utóbbi alapján fel kell tételeznünk egy olyan tényezőt, amely a Pereg (Kaszaper) határában a talajvíztükör relatíve magas helyzetéért, a talajvíz vissza- duzzasztásáért felelős, mivel a terület a Maros hordalékkúpján helyezkedik el, amely a tágabb (regionális) környezetéhez (Tisza völgye, Körösök völgye) képest kiemelt helyzetben van. (5. kép) Éppen ezért, a relatíve kiemelt helyzetű hordalékkúp-pozíció következtében, jóval alacsonyabb talajvíztükör szintnek, és sokkal erőteljesebb természetes talajvíz fluktuációnak kellene jelentkezni a területen. Mivel ennek nincsen nyoma, ezért feltételezzük, hogy a középkori árok közelében egy talaj vízvezető rendszer, valószínűleg egy feltöltődött folyómeder húzódott, amely stabilizálta a talajvíztükör magasságát a területen a 19. századi folyó- és talajvíz-szabályozás előtt. Ennek a feltöltődött folyóvízi rendszernek a nyomai ismerhetőek fel a területről készült digitális domborzati modellen. (5. kép) Karbonát- és szervesanyag vizsgálat eredményei A szervesanyag és a karbonáttartalom eloszlása (2. táblázat és 6. kép) rendkívül jelentős volt és bizonyos mértékig alátámasztotta a mágneses szuszceptibili- tás mérésének eredményeit. A szervesanyagtartalom a felszín felé növekedett és ez az árkok, kutak azon részeinél figyelhető meg, amelyeknél kezdetben tisztították ezeket az objektumokat, majd a tisztítást követően a feltöltődés, talajbemosódás, az objektum falának beomlása után a feltöltődési szintekben az üledék szervesanyag tartalma jelentős mértékben megemelkedett.29 A peregi (kaszaperi) árokban a 180 cm alatti szintek alacsony szervesanyagtartalma egyértelműen azt bizonyítja, hogy az árkot tisztították és talán azt is, hogy az árokban a kialakítás után mélyebb és lassan áramló víz lehetett, mivel ez a mozgó víz a lebegő szervesanyagot elszállíthatta. A felszín felé történő szervesanyag dúsulás azt jelzi, hogy az emberi megtelepedést, a települést, a régészeti objektumot övező árok, a település elpusztulását követően elmocsarasodhatott, és a kifejlődő hidromorf (mocsári) talaj és az egyre jelentősebb növényzeti borítás révén egyre erőteljesebb szervesanyag tartalom maradhatott fenn ebben a szintben. Az árok feltöltődése, elmocsarasodása és szerves29 SÜMEGI 2001; SÜMEGI 2003a; SÜMEGI 2003b. anyag tartalmának növekedése között így szoros ösz- szefüggés alakult ki. Az elmocsarasodást elősegíthette az árkot övező felszínt borító talaj anyag bemosódása, a bemosódott talaj anyag jelentős, elmocsarasodást (eutrofizációt) okozó szervesanyag és foszfát tartalma. Az elmocsarasodás mellett a bemosódó talaj anyag és a benne lévő szervesanyagtartalom felhalmozódása is okozhatta a szervesanyag-növekedést és valószínűsíthető, hogy az újkorinak tartott árokbetöltés is a felszínen található talaj anyag felhasználásával történhetett. A szervesanyagtartalom változása mellett kiemelkedő jelentőségű a karbonáttartalom változásának trendje, mert egyértelműen azt mutatja, hogy az árok alján az árok falából származó, a falból az árokba mosódó jelentősebb karbonáttartalmú infúziós lösz akkumulálódhatott, azaz a feltöltődés, az árok tisztítását követően az árok falát alkotó üledékanyag áthalmozódásával kezdődhetett el. (6. kép és 2. táblázat) A karbonáttartalom a felszín felé fokozatosan csökken, ez egyrészt magyarázható a felszíni talaj anyag és a szervesanyag bemosódásának növekedésével, de másrészről egyértelműen bizonyítja, hogy utólag egy erőteljes talajo- sodás játszódhatott le a feltöltődött és feltöltött árok felszínközeli részén. Ezek a talaj osodási folyamatok jelentős karbonát-átrendeződéssel járhattak és ennek nyomán a felszínközeli rétegek karbonátos anyaga a mélyebb szintre vándorolhatott és a mélyebb rétegekben válhatott ki. így a rétegsorban elsődleges karbonátos anyagfelhalmozódással és másodlagos, talajo- sodási folyamatok során a karbonát-átrendeződéssel, karbonátkiválásokkal egyaránt számolnunk kell. Ezen adatok azt bizonyítják, hogy az üledékakkumuláció során bekövetkező változások mellett számolnunk kell az utólagos kémiai átalakulásokkal, a kémiai anyagok másodlagos (posztgenetikus) mozgásával és kiválásával. Szemcseösszetételi vizsgálatok eredményei A lézerszedigráf méréseknél mindegyik mintán három ismételt elemzést végeztünk el, és ezek átlagát tekintettük mérési adatnak. (3a-3c táblázat és 6. kép) A mérések nyomán az árokban felhalmozódott üledék-, és talajanyag szemcseösszetételi alapon történő genetikai besorolását, a Troels-Smith-féle laza üledék kategóriát rekonstruálhattuk.30 Az árokban felhalmozódott 30 TROELS-SMITH 1955. 276
