Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Ájrpád-kori falu és kun szállás Perkáta-Nyúli-dűlő lelőhelyen ANyúli-dülő Árpád-kori (12-13. századi) cinterem-pe- riódusához visszatérve megállapítható, hogy annak szerény leletanyaga jellegében és összetételében, jelen ismereteink szerint, nem tér el a korszak más templom körüli temetőjében tapasztalható jellemzőktől. A részletekbe menő feldolgozásig most csak annyi összegezhető röviden, hogy a viseleti emlékek tekintetében itt is az S-végű karikák (20. kép), gyűrűk (21. kép) és gyöngyök különböző típusai dominálnak, egyes sírokból azonban aranyszállal átszőtt textilmaradványok is előkerültek (S-7406,22. kép). Az anyag többé-kevésbé jól beilleszthető a szűkebb környék egykorú emlékkörébe, felvetve esetlegesen néhány regionális jellemző későbbi kiszűrésének lehetőségét is. Az összevethetőségre 20 km-es sugarú körön belül több Árpád-kori templom körüli temető is alkalmat ad: így a Nyúli-dülő kun település-párjaként már említett Kőhalmi-dűlői cinterem Árpád-kori horizontja,60 és az ugyancsak kun szállászött - a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke által, Kovács László 70. születésnapja alkalmából kiadott tanulmánykötet bemutatójára. Az említett kötetben az ünnepelt maga is két tanulmánnyal szerepel, melyek egyikét - mondandója lényegét tekintve - éppen a „Gellértegyhá- za-probléma” feldolgozásának, újra érékelésének szentelte. Kovács László: Eremleletes kora Árpád-kori templom körüli temetőkről és templomukról a Magyar Királyságban (1000-1141). Függelék a kaukázusi hunok 7. századi megkereszteléséről. In: A Honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Tanulmányok Kovács László 70. születésnapjára. Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 3. (Szerk.: Révész L. - Wolf M.) Szeged, 2013, 227-295. Le kell szögeznünk: Kovács László tollából e témában is a lehető legszélesebb körű kutatásokon nyugvó (a történeti és régészeti megközelítés szempontjából egyaránt), s a jövőben megkerülhetetlen alapmű született, mely a leglényegesebb pontokon ugyanazon eredményekre jutott, mint fenti fejtegetéseink, óhatatlanul „oka fogyottá” téve így - a párhuzamos kutatásból táplálkozó - felvetéseink, érveink többségét. A „Gellértegyháza-jellegű” - pontosabban soros köznépi temetőből cinteremmé átfejlődő temetőtípus vonatkozásában, az anyaggyűjtés felső kronológiai határát 1141- nél húzva meg - Kovács László adattára 20 „biztos” előfordulást vesz számba (soros köznépi temető sírjaira épült templom, köztük 3 esetben pénzzel keltezett sír), s további 12 esetben jelez erre utaló, ám kevésbé biztos megfigyeléseket (korábbi, de közelebbről nem keltezhető sírokra épült templom). A temetőtípus elnevezésére új szakirodalmi terminológiát javasol: „falusi előzményű templom körüli temető”. 60 HATHÁZI 1991, 653-655.; uő 2004, 67-69., 71-75., 215-216. területre eső Sárosd-Pusztatemplom61 temető-részlete. A kun szállásterületen már kívül esnek, de ugyancsak a szűkebb környékhez sorolhatók az Árpád-kori emlékanyag szempontjából kiemelkedő jelentőségű Duna- újváros-Pusztaszentegyház62 és Baracs-Apátszállás63 templom körüli temetői. A Nyúli-dülő Árpád-kori cintermének éremviszonyai tekintetében figyelemre méltó, de - megint csak előre- bocsátva, hogy a numizmatikai szakvizsgálatok még előttünk állnak - csupán előzetes reményekre jogosító jeleink vannak a 12-13. századi magyar és a kun lakosságváltás idejéről és körülményeiről kialakult elképzelés ellenőrzése terén. A Kőhalmi-dűlői feltárások, s az ahhoz kapcsolódó településtörténeti kutatások során nyert megfogalmazást, hogy a Mezőfold e szűkebb térségének Árpád-kori lakossága túlnyomóan átvészelte a tatáijárást: a vidék magyar elnéptelenedése az 1270-es években köszöntött be, amit a kunok 1280/90-es évekre tehető beköltözése követett.64 * * A feltételezés létjogosultságát a Nyúli-dülő cintermének feltárt sírjaiban sajnos ritkábban, de a temető és település szórványleletei körében annál nagyobb gyakorisággal jelzik az e korszak lakottságára utaló pénzek. Ezek sorában nem csak a tatárjárás korához szorosabban kapcsolható típusok - így IV. Béla (1235-1270) brakteátája vagy friesachi dénárok - tűnnek fel, de mai ismereteink szerint jelen vannak V. István (1270- 1272), IV. (Kun) László (1272-1290) pénzei, továbbá szlavón báni veretek és bécsi fillérek is. A részletekről csak a leletanyag teljes körű feldolgozását követően tudunk számot adni, szerencsés esetben azt is tisztázva, hogy e veretek lelethorizontja az utolsó itt élő „Árpád-kori magyar” generáció, vagy már a „honfoglaló kun” nemzedék hagyatékához köthető-e. A kun szállástemető (4. számú temető) E tematikai egységet most sem tudjuk mással kezdeni, mint annak hangsúlyozásával, hogy a hazai kun emlékanyag kulcsfontosságú forráscsoportját alkotják a 13-16. századi templom körüli szálláste61 RégFüz Ser. I. 27 (1974); AReg 14 (1975) 367-369.; HATHÁZI 1988, 106-107.; uő. 2004, 133., 213. 62 BŐN A 1978,99-157. 63 KULCSÁR 1995,227-238. 64 HATHÁZI 1987, 34-41.; uő 1991, 653-657.; uő 1996, 48-50.; uő 2004, 155-156., 160-163.; uő 2005b, 106 109.; ERDŐS - HATHÁZI 1996, 87-88. 255
