Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta-Nyúli-dűlő lelőhelyen A templom és bővítménye pusztulását a 15. század utolsó harmadára - végére helyezhetjük. Erre mutat, hogy a templomból származó (s már a 15. századi bővítmény anyagát is magában foglaló) bontási törmelék képezi a cintermet övező és később ismertetendő hármas „belső” árokrendszer 15. századi periódusának betöltését, pontosabban ennek legfelső, Mátyás (1458-1490) pénzeivel keltezett zárórétegét (S-0119). Ugyanez a bontási kőanyag alkotja továbbá a szintén később tárgyalandó épített osszárium/kamer alapfalait (S-0086, S-0087), valamint a cinterem „külső” határoló-rendszerének sáncszerű, földbe rakott kőkerítését is (S-1904). Az épített osszárium vagy kamer A cinterem területén, a templomtól DK-re egy további, 4x4 m alapterületű, négyzetes alaprajzú kőépítmény falalapozása is feltárásra került (S-0086, S-0087, alapfal szélessége: 0,6 m, alapozási mélysége: -0,85 m, 4-5. kép). A felmenő fal csonkját sehol nem őrző épületalap szabálytalan törtköves falszövetében a templom területén feltárt mindhárom építési korszak kőanyaga jelen van, habarcsa viszont eltér az említett falak kötőanyagától. Az építmény korára nézve orientáló, hogy DNy-i sarka egy osszárium-gödörre épült rá (S-0214), falai számos esetben vágták-bolygatták a cinterem környező sírjait. Az egyikükre egyenesen ráépítették a falakat. Ez a temetkezés (S-0975) egy I. Lajos érmét is tartalmazott. Még későbbi építést valószínűsít azonban maga a falazat. Figyelembe véve a templom pusztulásának idejét és bontási kőanyagának a cinterem számos más pontján való feltűnését, az ugyanezen kőanyagból másodlagosan emelt négyzetes épület sem lehet korábbi a 15. század utolsó harmadánál - végénél, esetleg aló. század elejénél. Utóbbi lehetőséget veti fel az igen hasonló, sarkain támpibérekkel megerősített, feltárója által 16. század eleji osszáriumként meghatározott téglaépítmény a Kaposvár - 61. sz. úti templom körüli temetőből.23 E funkció merül fel a nyúli-dülői négyzetes kőépület esetében is a legnagyobb valószínűséggel: belső terében, az alapozás szintjén (s attól további 20 cm 23 A vele egykorú és azonos építésű, alig 8 m-re ÉK-re álló téglatemplom pusztulási rétegét 1526 és 1530 között kibocsátott érmek keltezik (BÁRDOS 1978, 187., 188., 201., 17. kép). mélységben lefelé, de kizárólag az épület falain belül) 5 halomban elhelyezett emberi csontok kerültek napvilágra. (S-0161, 13. kép) A gondos kiépítés azt is felvetheti, hogy egy szerény kamerrel állunk szemben.24 E lehetőségnek mindenesetre nem mondanak ellent a körülmények, a 15. század utolsó harmadában-végén elbontott templom egyes funkcióit talán ily módon kísérelték meg — reményeik szerint nyilván ideiglenesen - pótolni az építők. Használaton kívül kerülése minden bizonnyal összefügg a település pusztulásával és a temető felhagyásával, mely az írott források és a cinterem temetkezéseinek egybecsengő adatai alapján legkésőbb az 1540-es évek legelejére tehető.25 Az építészeti emlékek kérdéseit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a templom területén feltárt 2-3. periódus a kutatás jelenlegi szakaszában is többé-ke- vésbé megnyugtatóan értelmezhető. (14. kép) A 2. periódus a 12. század utolsó harmadában-negyedében emelt patkóíves záródású templom. A3, periódus e román-kori templomnak a 15. század első harmadában - felében megvalósult átépítése, melynek keretében sor került az É-i bővítmény hozzáépítésére is. E gótikus arculatot nyert templom pusztulása a 15. század utolsó harmadára - végére tehető. Hasonlóan jól körvona- lazhatóak az épített osszárium/kamer időrendi keretei is. A megépülés kora a 15. század vége - 16. század eleje, pusztulása pedig az 1540-es évek legelejére valószínűsíthető. Jóval problematikusabb egyelőre az 1. periódus megítélése. A kutatás jelen szakaszában nem rendelkezünk még olyan támpontokkal, hogy e kizárólag 2. századi római köveket tartalmazó alapozási árkot megnyugtatóan értelmezzük. Keltezése addig is a 3. század és 12. század utolsó harmada — negyede közötti, reménytelenül tág határok között mozog. A világos alaprajzot 24 LŐ VEI 2004, 177-178. 25 „Kétperkátát” első Ízben 1537-ben említik a források Perkátaként, jelezve, hogy a két résztelepülés egyike ekkor már nem létezett, vélhetően a Mohács után Buda felé vonuló törökök dúlása következtében. A teljes pusztulás 1541-1543 között jött el: az elnéptelenedés oly mértékű, hogy az elhagyott Perkátát 1546-ban a török adóössze- írók még csak nyilvántartásba sem veszik. 1559-ben a török defter újra két Perkátát említ, egyikük ráják nélküli lakatlan puszta, a másik falu, de mindössze csak 6 család lakja, melyek nevükből ítélve már nem kun eredetűek. Ugyanezen település 1562 és 1590 között ismét lakatlanná válik. ERDŐS - HATHÁZI 1996, 100-104.; HATHÁZI 2004, 174-176., 226-227. 247
