Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
Rosta Szabolcs Az új feltárások eredményeképpen az erősen roncsolt dombon egyértelműen elkülöníthető a nagykiterjedé- sű Árpád-kori temető, valamint egy komolyabb terep- rendezés és feltöltés után induló, klasszikus késő középkori temető. A késői temető az Árpád-kori temető szélét átvágó nagy árok belső ívére, egy később kőből épített falon belül rendeződött. Az árok fokozatos fel- töltődése jól nyomon követhető, a kőfal valószínűsíthetően a 16-17. században bekövetkezett leomlásakor már csak kevéssé volt érzékelhető. Ebben az esetben leginkább a kerítőárok mérete az, mely erődítési célt mutat. Az árok a domb oldalába volt vágva, eredetileg minimum 8-10 méter széles, 2,5-3 méter mély volt, mely a dombtetőt nézve, a domb erős emelkedése folytán ennél jelentősen nagyobb szintkülönbségben áll meg. A hatalmas munkával kiásott árok esetében gyaníthatjuk, hogy az Árpád-kori templom köré, még a 13. század folyamán építették, majd az objektumot a 14. századtól a nagy tereprendezés után is használatban tartották. Mivel Félegyháza a Pest Szegedi főút mentén helyezkedett el, nagy valószínűséggel nem kerülhette el a tatárjárás során a csapatmozgásokat. Az egyenként ugyan nem perdöntő bizonyítékok, mint a 14. századi tereprendezés, a kun elem jelenléte a temetőben vagy Félegyháza névmagyarázata, a nagyméretű erődítési árok létrejöttét összességében talán engedik a tatárjáráshoz kötni. A közeli Jászszentlászló-Csitári-hegy szintén középkori templomos lelőhely, ahol hiteles ásatások még nem történtek. Ezek hiányában a felszíni jegyek alapján alkothatunk véleményt környezetéről. A domb csonkjától nyugatra szántatlan legelő van, melyben koncentrikusan körárkok mutatkoznak az egykori templom körül. Mivel a templom dombja nagyfokú roncsolást szenvedett a foldhordások következtében, így csak egy hitelesítő ásatás döntheti azt el, hogy a mutatkozó árokrendszer egy esetleges erődítés máig megmaradt részlete-e, vagy csak gépi földhordás következtében mutatkozik ilyenformán e jelenség. Az, hogy a Csitári hegy környezetében, a forrásokban nem említett, de valószínűsíthetően Árpád-kori nevét megőrzött Szentlászló településén nem mutatkozik 13. század utáni továbbélés, erősíti a tatárjárás során történt elpusztulás gondolatát. A fent leírt templomokat kerítő árokrendszerekről mindenesetre azt bizonyossággal állíthatjuk, hogy eredetileg védelmi funkciójuk volt és többségében az Árpád-korhoz, pontosabban a 13. századhoz lehet őket kapcsolni. Különösen fontos, hogy ezen települések többsége biztosan elpusztul a 13. század közepén, hiszen mind Csengele, Szánk, Tázlár kun névvel, kun szállásokként települnek újra. Félegyházán és a jelentősebb későbbi továbbélést nem mutató Szentlászló esetében sejteni lehet a pusztulást. Ezek az összetett és nagyméretű templom körüli árokrendszerek mindezek alapján joggal köthetőek a tatárjárás eseményeihez. (38. kép) Mind a környéken ismert érem és kincsleletek, mind az erődített körárkok esetében feltételezhetjük, hogy ezeknél jelentősen többet is rejt a föld mélye. Az Árpád-kori templomok esetében a jövőbeli feltárásokon kívül a légi felvételek elemzése és a geofizikai vizsgálatok bizonnyal előrelépést fognak eredményezni. A légifotók alapján újabb egyértelmű templomkörüli körárok-rendszereket ismerünk Kunfehértó-Várhely és Aranyegyháza templomai körül is.41 (39. kép) Az kincs- és éremleletek további előkerülése az egyre gyakrabban alkalmazott fémdetektoros kutatás révén valószínűsíthető. A környéken előkerült kincs- és éremleletek és az erődített templomok elhelyezkedése még e jelenségek esetlegessége ellenére is érdekes képet mutat. Különösen Pétermonostorától délre feltűnő közelségben, többször átfedésben vannak egymással, míg más területeken nem ismert hasonló jelenség. Különösen érdekes, ha azt nézzük, hogy a fenti esetek a későbbi Tázlár, Csólyos, Majsa, Szánk, Halas térségében vannak, melyek egyértelmű kun vonatkozása elvitathatatlan. Az, hogy ezek a jelenségek feltétlen összefüggésben vannak-e egymással, vagy mindez csak a kutatott- ság viszonylagosságának vagy csak a véletlennek a műve, jelenlegi lehetőségeink szerint még nem megválaszolható kérdés. Amennyiben a kutatás a jövőben sem talál az üres területeken is hasonló jelenségeket, úgy felvethető a szoros összefüggés, mely a tatárjárás pusztításának lokális különbözőségeire mutathat rá. (42. kép) Pétermonostora pusztulása A tanulmány címe első ránézésre némileg talán félrevezetőnek tűnhet, hiszen a források szerint Pétermonostora sok szomszédos településsel ellentétben 41 Pánya István azonosítása, Otto Braasch légi felvételei alapján. 210
