Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
Rosta Szabolcs A fentiek igazolására topográfiai adatokat tudunk segítségül hívni, hiszen Pétermonostora tágabb környékét tekintve a középkori templomos lelőhelyek kuta- tottsága viszonylag jónak mondható. Amennyiben az Árpád-kori és késő középkori települések elhelyezkedését nézzük, a felderítési nehézségekkel nem számolva is szembeötlő különbség mutatkozik a templomos lelőhelyek számában. Jelentősen kevesebb a 14-16. században is élő település, mint a korábbi időszakban, mely önmagában akár magyarázható is lenne egy településintegrációs folyamattal. Az Árpád-kori és a késő középkorban élő templomos helységek azonban csak részben fedik egymást. A kérdés boncolásához a kun betelepülés ténye nyújt lehetőséget, ugyanis a területen megjelennek előzmények nélküli, egyértelműen kun alapítású helységek. Ezek közül Bugacháza, valamint a Herke-tó melletti Jakab szállása közvetlen szomszédjai Pétermonostorának. A képet tovább árnyalja, hogy a késő középkorban létező, Árpád-kori előzménnyel is rendelkező települések sora bizonyíthatóan kun szállásként, kun néven éled újjá. Szánk szállása, Zömök szállása, Ferenc szállása/ Karacsór körbe ölelik Pétermonostorát, de a pontosan ugyan még nem beazonosított Köncsög szállása, valamint Kargala területe is szomszédos vele. Szintén közeli helyszín a Kalasok szállásterületének körbejárása során említett kun Otarhalma pontja, mely új adatok alapján a Bugac és Szánk határa közelében lévő, ma- gyarosodott nevű Oltár Hegyben jó eséllyel lokalizálható.31 (40. kép) Ezek a települések és környezetük hiába rendelkeznek Árpád-kori előzménnyel, kun nevük a bizonyíték arra, hogy nem kontinuitásról, hanem újratelepítésről van szó, akárcsak a jól ismert csen- gelei példa esetében.32 E helyeken kizárhatjuk az átörökítő lakosság fennmaradását, az ilyen települések a kun szállásterülethez tartoztak. A fentiek azt mutatják, hogy ha egy régészeti terepbejárással felderített 11— 16. századi templomos település életében ugyan nem is mutatkozik látványos törés, attól még megtörténhetett a település elpusztulása a 13. század során. Erre a Kunság területein egyértelmű bizonyítékot szolgáltat a magyartól eltérő kun település-névadás. A kunok történetének szempontjából kiemelt kérdésnek, a kun szállásterület folytonos változásának pontos leírásához a rendelkezésünkre álló adatoknál jóval 31 GYÁRFÁS 1883, 256-257., HATHÁZI 2000,212-213. 32 HORVÁTH 2001. többre volna szükség. Annyi biztos, hogy szállásterületüket megszakították kisebb-nagyobb magánföldesúri és egyházi birtoktestek melyekre nem települhettek, vagy melyek idővel kikerültek a kunok fennhatósága alól.33 Ilyen helyzet a kun szállásterületen belül éppen Pétermonostora környezetében mutatkozik. Feltűnő, hogy míg a tágabb térségben kizárólagosan kun nevű települések sorjáznak, addig dél-délkeleti irányban Pálmonostora, Móricgát és Szentlászló birtokok is megőrzik valószínűsíthetően Árpád-kori nevüket. Ez esetekben a névetimológia alapján éppen gondolhatnánk a települések folytonosságára, azonban éppen ezek a helységek azok, ahol - legalábbis eddig - nem volt kimutatható jelentős mértékű késő középkori továbbélés a templomok környezetében, így e településnevek fennmaradása sem feltétlenül átörökítő lakossághoz, mint inkább birtokosaik megmaradásához vagy esetleg a terület eleve kiemelt egyházi vagy világi státuszához köthető. A Homokhátság egyes területein, így Félegyháza és Bugac térségében a templomos települések 13. század közepére történt elpusztulása könnyen elérheti a 90-100%-os pusztulási mértéket is. Pétermonostora környezetében a 13. századi pusztásodás fő oka nem településintegrációs folyamat volt, a fenti okfejtés alapján ezt a nagyfokú pusztulást - legalábbis ebben a térségben - döntő részben a tatárjáráshoz kell kötnünk. A tatárjárás nyomai Pétermonostora térségében A tatáijárás pusztítása események sorozata, melyek kiváltó oka a mongol invázió volt. Arra választ adni, hogy a Kötöny kán felkoncolása miatt a Duna Ti- sza közét feldúló majd kivonuló kunok, vagy már a portyázó mongol csapatok gyilkolták-e le a település népességét, a régészeti nyomok alapján a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel lehetetlen. Mint ahogy a települési rendszerre gyakorolt hatását tekintve az is mellékes, hogy az előző események nyomán felbukkanó éhínség és járványok okozták-e egy település végső elnéptelenedését. A források által mutatott pusztulás képét a régészet sokáig nem tudta alátámasztani kézzel fogható bizonyítékokkal. A közelmúltban azonban egyre több olyan 33 TÁLAS1 1977, 16. 208
