Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
Rosta Szabolcs vonására is alkalmat ad. A fémleletek változatossága és gazdagsága az Árpád-kori fémanyag tekintetében pedig különösen igaz. A kolostor-együttes területén két lelettípus dominanciája volt megfigyelhető. A15-16. századi feltöltésekben és a 14. századi bontási és pusztítási törmelék között ugyan némi kerámiatöredéket is találtunk, de az építőanyagok és a fémleletek mind mennyiségben, mind minőségben messze meghaladták azok jelentőségét. A kolostor és a templom területén talált kőfaragvá- nyok általános jellemzője, hogy azok egy esetben sem kerültek elő eredeti helyzetükben. Különösen kvalitásos darabok, a valószínűsíthetően a szentélyrekesz- tőt díszítő kisméretű oszlopfő töredékek. A csőrében szőlőt tartó madárfej-töredék és az akantuszleveles oszlopfő mindenképp a magyar románkori kőfaragás csúcstermékei. (14. kép a-b) Anyaguk homokkő, méretük és kialakításuk alapján biztosan ugyanannak a felépítménynek a díszítőelemei. A jobb állapotú akantuszleveles oszlopfő alján és tetején egyaránt olyan négyzetes furatok vannak, melyeket vörösmárvány oszloptörzsekben ólomcsapolással együtt leltünk meg. Az akantuszleveles oszlopfő a bontáshoz köthető cölöphely aljába volt rakva, valószínűleg a cölöp kitámasztását szolgálta. Mindkét faragvány és az ehhez tartozó vörösmárvány oszloptörzsek is a templom keleti felében voltak a törmelék közt. Nem tévedünk nagyot, ha a szentélyrekesztő díszítőelemeinek határozzuk meg őket. A budai tömött vörös mészkőből faragott nagy mennyiségű burkolat-töredékek mellett oltár és párkánytöredékek, különféle méretű oszloptörzsek is voltak a törmelék között. (15. kép) Valószínűsíthetően egy bejárat díszei lehettek azok a levéllel díszített töredékek, melynek motívuma többek közt az ercsi vállpárkány ívtöredékéről ismert. (16. kép) A faragott épületelemek közé tartozik az a sarokgumós oszloplábazat, mely tökéletes analógiája az almásmonostori és kapomaki daraboknak.23 (17. kép) A kőfaragványok érdekes csoportját alkotják a helyi anyagból, réti mészkőből faragott épületelemek. Bár az épület döntő többségében ebből az anyagból épült, de faragványként való felhasználása a legkevésbé sem nevezhető szokványosnak. Legérdekesebb az a rózsaablak töredék, mely művészi értékét tekintve ugyan nem kiemelkedő darab, de anyagában minden23 TÓTH 2001. http://paradisum.osb.hu/tan51_h.htm képp unikális, akárcsak a többi, helyi anyagból készült elem. (18. kép) A Pétermonostorán folytatott ásatások leletei közül, vitán felül a legkvalitásosabb darab az a két zománcozott bronzlemez és a hozzájuk tartozó aranyozott pánt, melyek példa nélküliek az eddig ismert korabeli magyar emlékanyagban. A bazilika bontása során a két külön, törmelékkel telített beásásba került tárgy, melyek közül az egyik súlyosan megégett, eredetileg bizonyosan összetartozott. Hátlapjukon a jobb (SIN) és bal (DES) feliratok jelzik helyüket, az ereklyetartó fedőlemezeiként meghatározható tárgyakon. Művészet- történeti kiértékelésük még folyamatban van, jelenleg a 12. század végén készült, limoges-i stílusjegyeket is magán viselő, a Rajna vidéken készített, jelenetsora alapján Szent Péter ereklyét őrző ereklyetartó tartozékaként magyarázható.24 (19-20. kép) A kolostorépületből előkerültek további zománcozott tárgyak, kisebb veretek és keresztszerelék is. A stra- tigráfiai helyzet szerint ezek, a nagyméretű aranyozott körmeneti keresztszárral és egy lefeszített, szép kialakítású aranyozott corpus-aljjal együtt a kolostor használatának legkésőbbi fázisához tartoznak. (21. kép a-b) Ugyanígy a bazilika bontási törmelékéből került elő egy vésett díszű bronztál is, mely a rávésett alakok és feliratok szerint bűntálnak határozható meg. (24. kép) A külső oltár mellett, a templom törmelékével megtöltött nagyméretű gödörben égették el a bontás során a templom felszerelési tárgyait, bútorzatát. Ennek félreérthetetlen nyoma a gödör erősen kiégett oldala, a nagy mennyiségű faszén, hamu és salak. Több berakásos, aranyozott könyv fedőlap töredék mellett egy Krisztus karcolatú, elvágott és másodlagosan felhasznált könyvveret mutatja, hogy a misekönyvek is itt égtek. Könyvszerelékek egyébként a kolostor más részéből és a település több, távolabbi pontjáról is előkerültek. (22. kép) A kolostor és a templom területén nagy mennyiségű vasszeget találtunk, főként a bontási törmelékrétegben, bár a kolostor keleti szárnyában a korábbi, spontán pusztulás rétegében is jelentős mennyiségű, a födém- szerkezetből származó szög volt. Ezek között a sok kisméretű zsindelyszög egyértelműen mutatja a tető burkolatát. A kolostor felhagyása utáni események fontos emlékanyaga a bontási törmelékből előkerült 4 darab 24 Az ereklyetartó művészettörténeti elemzését Kis Etele végzi. 204
