Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
PÉTERMONOSTORA PUSZTULÁSA Bár a kolostornak nagyobb részei, végeredményben a teljes nyugati szárny feltáratlan még, az eddigiek is egy feltűnően nagyméretű kolostorépületet mutatnak. (10. kép) A réti mészkő és sárga agyag felhasználásával épített alapok mellett, a 14. századi falkitermelés rövidebb szakaszokon hagyott falcsonkokat is, melyek az épület-együttes felmenő falainak méreteiről adnak pontos képet. A keleti épületszámyban az udvarra kivezető lépcső mellett maradt meg egy rövidebb belső falszakasz, mely annak szerkezetére is utal. A 12. század végi járószint fölött 1,2 m szélességben indul a fal lábazata, majd egy sor kváderkő után 0,9 m szélességben beszűkül. Az épület északi főfala viszonylag magasan megmaradt, itt a három sor faragott kváderkő szerint 1,2 m széles felmenő fallal kell számolni, mely alatt 2,4 m széles alapozás van. A keleti szárny jegyei mindenképpen emeletes épületet engednek rekonstruálni, legkésőbb a kolostor utolsó periódusában. A kolostomégyzet alapterületét a feltárás és az 1950-es évekbeli légifotók georeferálása révén pontosan meghatározhatjuk, mely 36x29 m. A késői udvar belső méretei 22x21 m, melyet a 2013. évben egy 3 m széles szondával középtájon vágtunk át. Bizonyos, hogy a kolostor kútja nem esett ebbe a sávba, annak az udvar egy másik pontján kell lennie. A kolostor északi szárnyának külső részénél egy építmény indulása mutatkozik. Mivel a gyengébb alapozású párhuzamos falak az erdő alá futnak be, így a további feltárás nehézségekbe ütközik, melyet a 13 évvel ezelőtti mélyszántás tovább súlyosbíthat. Mindamellett valószínűnek látszik, hogy a késői időszakban egy külső épületegyüttes van az északi szárnyhoz építve, mely esetleg gazdasági részleg lehetett. További részeinek feltárása csak az erdő kivágása után lehetséges. A kolostor épületének nagyobb feltáratlan részei miatt, a helyiségek meghatározása jelen pillanatban merész vállalkozás lenne. A keleti kolostorszámy nagyméretű, osztatlan helyiségében az átépítés utáni időben egy kerek alapterületű, téglaalapozású egyszerű agyagkemence állt. Ezt a késői fázisban felváltja egy, a lépcső mellé a falhoz épített téglalap alapterületű, vörösmárvány borítású téglakemence, melynek füstelvezető kürtőjét is sikerült megfigyelni a megmaradt rövid, felmenő falszakaszban. Az északi szárny feltárt helyiségét a kolostor felhagyása utáni időszakban is használják, egy nagyméretű falhoz épített kemence tanúsága szerint egészen az épület lebontásáig. E helyiség stratigráfiai viszonyai teljesen eltérnek az eddig megismertektől, ennek biztos magyarázatát a további feltárások fogják megadni. Mivel a kolostor külső falához egy megszólalásig hasonló nagyméretű kemence van építve, így felmerül a gyanú, hogy az épület omlása során még használatban lévő északi helyiség kapcsolatban állt a kolostoron kívüli résszel. A jelen álláspont szerint az északi helyiség az épület egyéb részeitől eltérően másodlagos használatba kerül, egészen a 14. század elejéig, az épület-együttes lebontásáig. Templom 2010-ben a Monostordomb a környezetéből mintegy 4-5 m magasan kiemelkedő, 30x20 m alapterületű, láthatóan roncsolt halom volt. A 19-20. század fordulóján temetőként használt megszentelt helyet az 1950- es évek elején úttöltésnek kezdték elhordani. Mire a domb elszállítását felfüggesztették, a korábbi nagy alapterületű kiemelkedésből egy kisebb, meredek falú magaslat alakult ki. Az ettől északra 2010-ben azonosított kolostorépület valószínűvé tette, hogy a domb rejti a templomot, a kérdés csak az volt, hogy a nagyfokú pusztítás mit hagyott meg belőle. A templom teljes feltárása a 2013-as idényben történt meg. A dombelhordás szinte mindenhol érintette a főfalakat, de azokat a nyugati előcsarnokon kívül olyan mértékben nem károsította, hogy komolyabb kétségek merülhetnének fel a templom alaprajzát illetően. Az ásatás végére egy EK-DNy irányítású nagyméretű, bazilikás elrendezésű háromhajós templom képe rajzolódott ki. A szentély félköríves (patkóíves ?) záró- dású, a két mellékapszis egyenesen záródik. A teret 3 négyzet alapterületű oszloppár osztja fel, melyek egymással keresztben is sávalapozással vannak összekapcsolva. A templom külső hossza 22,5 méter, szélessége 14,8 méter. A bejárat mellett a nyugati főfalhoz 2 külső támpillér kapcsolódik. A templom átépítése után egy 2,5 méter széles masszív alapozású nyugati előcsarnokkal bővült, mely a tornyokat tartotta. Ezáltal, végső formájában a templom elérte a 29 méteres hosz- szúságot. A bazilikához északról csatlakozik a kolos- tomégyszög, valamint délről egy további épületrész, melyet mellékkápolnaként határozhatunk meg. A templom 14. századi módszeres elbontása és az újkori pusztítás miatt csak néhány esetben tudtunk álló falcsonkot kibontani. Főként az északi fal és mellékhajó nagyobb része maradt meg jobb állapotban, itt egy 199
