Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
Rosta Szabolcs mazható szintkövetéses feltárási technika eredményeképpen mutatkozó stratigráfiai viszonyok alakították ki azt a kronológiai felosztást, mely mindössze kisebb pontosításokkal azóta is érvényes a lelőhelyen. A kolostorépületnek eddig valamivel több, mint felét tudtuk feltárni, mely alkalmas az időrend és alaprajz pontos tisztázásához. A kolostort megelőző nagy kiterjedésű, all. század közepén nyitott temető a kolostor eddig feltárt felülete alatt egyöntetűen jelentkezett. E korai temető felhagyása az első épület felépítéséhez kapcsolódik, ekkor az építkezéshez elplanírozzák annak egy részét. A pontos rétegtani megfigyelésnek és némi szerencsének hála, e rétegben talált pénz segítségével tudjuk az első építési fázist - ily módon a temető ezen részének felhagyását - viszonylag pontosan, az 1130-1150 közötti időre meghatározni. A kolostor templomának agyagalapozásából egyébiránt szintén ezt az időpontot meghatározó érme jött elő, mely egyértelművé tette, hogy a templom és a későbbi keleti kolostorszámy épülete megközelítőleg egy időben, de mindenképp egy koncepció alapján épült. Az 1950-es évekbeli földhordás pont a keleti kolostorszámy és a templom találkozásánál okozott nagyobb károkat, mely a mellékkápolna legalább két ízben történő átépítése kapcsán nyitva hagy néhány kérdést. Úgy tűnik, hogy a két épület ekkor még vagy különálló volt, vagy a mellékkápolna helyén részben nyitott épületrésszel csatlakozott egymáshoz. Felmerül lehetőségként, hogy ez a 6*23 m alapterületű helység eleve talán nem is kolostornak épült, hanem ahogy az Szermonostor esetében is valószínű, egy udvarház lehetett.21 Az majd csak a további építkezések során épül bele a kolostorba, annak keleti szárnyaként. (6. kép) E keleti szárny egy átépítését biztosan ismeijük. Az épület későbbi, 14. századi visszabontása ellenére az alapfalak bennmaradtak, melyek szerint az épület alapozása valamikor jelentős erősítésen ment keresztül. A korai, 70-80 cm széles kőalapozás épületének a visszabontása során, az alapozás mellé ásott árokba töltött sárga, döngölt agyaggal erősítik meg azt, mely így megközelítőleg 1,3-1,5 m széles lesz. Mintegy agyagdugóval lezáiják a korai kőalapozást, mely így a későbbi falkitermelés során rejtve marad a követ kibányászók elől, meghagyva számunkra az átépítés fontos információ21 Vályi Katalin 2011. szeptember 20-án, a „Tatáijárás” konferencián elhangzott előadása alapján. ját. (7. kép) Mivel a falak helyzete nem változik, így az erősítés falszélesítést jelent, mely gyaníthatóan felfelé irányuló építkezéssel függ össze. A kolostor és az ekkor még különálló épület összekapcsolása, valamint az udvar kialakítása csak ezt követően történt. Ekkor a bazilika nyugati falával megegyező síkban, annak meghosszabbításában egyszerű kőfallal vették körbe azt, a temetkezések megszűntek ebben az irányban. Az így kialakított kolostorudvar szabályos téglalap alapterületű, 28x14 m nagyságú volt. Az épület és a kolostor találkozásánál félköríves szentélyzáródású mellékkápolnát építettek. Az udvar két, feltöltődési réteggel elválasztott, jól követhető járószintjének részleteit bontottuk ki eddig, mely hosszabb ideig tartó használatot mutat. E járószinteknek a bazilika irányába tartó erős emelkedése azt mutatja, hogy az udvar nem volt vízszintes, a templom dombon állt. Ajárószintek emelkedése a kolostor és a templom találkozásánál sajnálatos módon éppen egybeesik az 1950-es évek pusztításával, melynek következtében azok tovább már nem követhetők. Az így kialakított téglalap alapterületű udvar északi részén cölöphelyek és ülőgödrök mutatkoztak a járószintekbe mélyedve, melyek a falhoz épített színek, műhelyek nyomai. (6. kép b) A kolostornak valamikor a 13. század elején történt meg az nagy átépítése, mely monumentális méreteit és végső formáját megadta. Az északi kerítőfalat felhasználva, a nyugati kerítőfalat visszabontva felépül a szabályos kolostomégyszög. Az udvar jelentős mértékű feltöltésével kiegyenlítik a korábbi járószintek emelkedéséből adódó egyenetlenséget. Bár az újabb kori pusztítás ezt a késői, magasan fekvő udvari járószintet nem hagyta meg, a feltöltésbe mélyedő ekkor épített kerengőalapozás vízszintessége, egyértelműen mutatja ezt az akaratot. A feltöltés eredményeképpen az udvar északi részének jelentős emelkedése történt meg, ezzel együtt az udvaron kialakítják a kolostor temetőjét is. Az udvar szintjének jelentős megemelése következtében a keleti szárny bejáratánál lévő külső lépcsőt is megszűntetik, csak a belső térbe levezető lépcső marad meg. Ehhez az építkezéshez kapcsolhatjuk a teljes nyugati szárny és a korábbi északi kerítőfal nyomvonalán az északi szárny felépítését illetve a keleti kolostorszámy megerősítését, a mellékkápolna átépítését is. Emellett a templom nyugati előcsarnoka és a déli mellékkápolna felhúzása is ehhez a nagy építkezéshez köthető. (6. kép c) 198
