Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Rosta Szabolcs: Pétermonostora pusztulása
PÉTERMONOSTORA PUSZTULÁSA mutatkozó jelenségek rajzolták ki a lelőhely kiterjedését. Egyes esetekben szétszántott épületekhez lehetett kötni a felszíni nyomokat, melyek leginkább nagyobb agyagos-paticsos foltokban jelentkeztek. Ezek többször hamus foltokban kisebb mennyiségű téglával, kővel együtt mutatták az egykori épületek kemencéinek, kályháinak nyomait. Ezek az egyértelműen házként azonosítható jelenségek a kerámiaanyag és pénzek alapján is a 14-16. század épületei voltak. Eddig 9 hasonló, egyértelműen a késői településhez tartozó házként azonosított jelenséget ismerünk, szinte egy vonalra felfűzve. A késő középkori Pétermonostora egy ENy—DK irányú dombháton elhelyezkedő, hosszanti elrendezésű, klasszikus egyutcás település lehetett a középkori út mentén. (4. kép b) Az Árpád-kori leletanyag szóródása jelentősen más képet mutat. A település sokkal nagyobb területen helyezkedik el, illeszkedve a domborzati viszonyokhoz, körbeveszi az egykori vízjárásos részeket, tavakat. A bizonyosan későközépkori házakon kívül egyéb objektumok is mutatkoztak a felszínen. Ezek közül kiemelkedik az a jelenségcsoport, mely a környező dombtetőkön, körülbelül 20 méteres körben szétszántott jelentősebb mennyiségű réti mészkővel, hamus és agyagos foltokkal jelentkezett. Ezek környezetében koncentráltan nagy mennyiségű, kiváló minőségű Árpád-kori fémanyagot és kerámiát találtunk. A kolostortól délre mintegy 100 méterre volt lehetőségünk egy, a mai dűlőút eróziós tevékenysége által nagyrészt elpusztított kőalapozású épület részletét feltárni. Bár a teljes jelenséget nem volt alkalmunk megkutatni, az kiderült, hogy az egy épület kőből rakott alapozása volt. Az eddigi terepbejárások ezen kívül 7 hasonló, kőalapozású épület létére engednek következtetni, melyek leginkább a kolostortól keleti irányban jelzik az Árpád-kori település központi részét. Úgy tűnik, hogy a kolostor-együttest körülölelő újabb erdősítések megelőző mélyszántása éppen a középkori lelőhely központi részében okozott maradandó károkat. A kolostortól északkeletre lévő szántón sok szürke agyagos folt jelentkezik a szántásban. Erre a részre a késő középkori település nem terjed ki, a kerámiaanyag és a minőségi Árpád-kori fémanyag koncentrálódása, ezeket a lelőhely egész területén megfigyelhető foltokat Árpád-kori objektumok, minden bizonnyal épületek nyomaiként engedi azonosítani. Közel 100 ilyen törmelékes foltot mértünk be, az aktuális talajviszonyoktól is függően igen egyenetlen eloszlásban. (4. kép a) A 2014—2015. években tervezett magnetométeres felmérések, remélhetőleg jól felhasználható adatokkal fogják kiegészíteni az eddigi megfigyeléseket. A terepbejárások során gyűjtött fémanyag többsége a településről került elő, egyenetlen szóródásban. Egyes lehatárolható részeken kiugróan magas a jelentősebb, aranyozott tárgyak aránya. Ilyen gócpont a kolostortól délkeleti irányban lévő domb környéke, valamint az északkeleti szántó. A valószínűsíthető településmag a sajnálatos erdősítés miatt csak csekély eredményekkel szolgált. A középkori lelőhelyen belül elkülöníthető jegyek azt mutatják, hogy a település legnagyobb kiterjedését és intenzitását a 12-13. század fordulójára érte el. Ekkor az egybefüggő település 1,6-1,8 km hosszú és 700-800 m széles volt, amit kisebb nagyobb szórtabb település- részek vettek körbe, főként az alsómonostori templom irányába, a középkori útra felfűződve. Az itt folytatott új vizsgálatok a jól rekonstruálható út mentében szinte folyamatos, a kolostor környéki központi településhez hasonló kiváló minőségű fémanyagot is szolgáltató megtelepedést mutatnak. (5. kép) Megválaszolandó kérdés a település indulása, annak a kolostor-együtteshez való viszonyulása. Az ásatások eredményei szerint a kolostor és a bazilika első fázisa az 1130-50 közötti időszakban épült, az ezt közvetlenül megelőző nagykiterjedésű temető területén. A nagy sírszámú korábbi temető annak bizonyítéka, hogy a település nem az újonnan alapított kolostor miatt alakul ki, hanem számolhatunk egy komoly alapnépességgel már az alapítást megelőző időben is. Az eddig feltárt részen a sírokban talált mellékletek bizonysága szerint all. század közepénél nem történik hamarabb a temető indítása. A településről gyűjtött fémanyagban is kimutatható egy 11. századi horizont. Bár vannak jelek, melyek Péteri település korábbi alapítására is utalhatnak, a jelenlegi álláspontunk szerint arra valamikor a 11. század elején kerülhetett sor. (8-9. kép) Kolostor Ezen a lelőhelyen, talán maga az egykori kolostor létének bizonyítása a legfontosabb eredmény. Az erősen roncsolt Monostordombtól kissé távolabb északi irányban, egy egyenletesnek és bolygatatlannak tűnő nagyobb felületen nyitottuk első szelvényeinket 2010 őszén, ahol vastag törmelékréteg alatt egy jelentős visszabontott kőépület - a kolostor keleti szárnya - belső helysége mutatkozott. Itt a kifogástalanul alkal197
