Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Vályi Katalin: A tatárjárás Szeren
A tatárjárás Szeren 3-4. helyiség nyugati hosszanti falszakaszán. Megválaszolhatatlan rejtély, hogy hová szállíthatták el ezt a rengeteg követ és téglát? Hiszen Szeren az újjáépítéshez a korábbinál jóval kevesebb építőanyagra volt szükségük. Úgy tudjuk, hogy nem épült újjá a templom nyugati előcsarnoka, a kolostor lakóépülettömbjéből nem épült újjá a nyugati szárny - ekkor zárták le az udvart egy észak-déli irányú fallal. És főleg nem épült újjá semmi sem a régi alaprajz megismétlésével a nemesi udvarház - majd gazdasági épületek teljes korábbi épületszámyaiból. Az erősen csökkentett méretű épületek kijavításához, vagy akár újjáépítéséhez is jóval kevesebb építőanyag kellett a korábbinál, tehát igen nagy mennyiségű tégla és kváderkő vált feleslegessé. Hová szállíthatták el? Hová építhették be? Talán a szegedi várban folyó építkezésekben? Mindenesetre ez a vastag omladékréteg további kérdéseket is felvet. A tatárjárás előtti és utáni világ gyökeresen különbözött egymástól Szeren. Izgalmas kérdés, hogy mi minden állhatott ennek a hatalmas változásnak a hátterében. Elsősorban nagyban befolyásolhatta a monostor sorsát, hogy 1218-ban Kalán püspök, a tehetős kegyúr meghalt.26 Tehát nem sokáig élvezhette hatalmas építkezése gyümölcsét, hiszen halála nem sokkal azután következett be, hogy a hatalmas épületegyüttes nagyjából az 1210-es évekre elkészült. Az újjáépítés felelősségteljes munkájával valamelyik utódjának kellett megbirkóznia. Kalán halála után a monostor patronálója I. Nána, azután Pósa, majd a tatárjárás utáni években II. Nána ispán lett.27 II. Ná- náról tudjuk, hogy birtokait Baranya megyében összpontosította, s hogy maga is a Baranya megyei Cselén lakott.28 Lakhelye közelében, a mai Bár és Doboka között egy pincét is építtetett, melyet még a 15. században is Nána pincéjének hívtak.29 Kérdés, hogy mennyi idő elteltével kerülhetett sor a romok elbontására és a területen a teljes tereprendezésre. A tatárjárás után először 1256-ban említik Szermonostort - pontosabban csak ez az említés maradt fenn. Ekkor a Kalán nemzetségből származó Pósa fia II. Nána Comes mint gyermektelen ember, a királytól engedélyt kapott, hogy vagyonát az ő monostorának, vagy rokonainak szabad akarata szerint hagyomá26 KARÁCSONYI 1897, 16. 27 KARÁCSONYI 1897, 18. 28 KARÁCSONYI 1897, 19. 29 Uo. nyozhassa.30 Vagyis 1256-ban működött a monostor. 1257-ben élve a lehetőséggel nejének, I. Majs nádor leányának adományozta Sámodot a hozzá tartozó 11 majorral együtt.31 Végül 1266-ban a feleségével együtt minden birtokát mégis a margitszigeti apáca- kolostorra hagyta, kivéve Baranya megyében Csele nevű helységben az ő szeri monostora illetményét.32 Soha nem tudjuk meg, miért részesítette előnyben a margitszigeti apácákat a saját monostora közösségével szemben. Valószínűen ekkor már olyan kevés szerzetes élt a monostorban, hogy a cselei birtok jövedelme bőségesen ellátta őket. Ezért nem lehetett szükség a kolostor lakóépülettömbjében a nyugati szárny felépítésére, valamint az egész hatalmas ún. gazdasági épületegyüttes felújítására sem. A túlélő, visszatérő, esetleg új szerzetesek először bizonyára a templomot és a kolostor redukált épületét hozták rendbe. Ezt a csökkentett méretű épületegyüttest a korábbihoz képest szélesebb és mélyebb árokkal kerítették be, a belső oldalán téglafallal. Az árok átvágta a korábbi úri. gazdasági épületek északi szárnyának a maradványait. Ezt követően kerülhetett sor a maradék épületektől délre egy teljes tereprendezésre: a falak gondos kiszedésére, a használható, nagy meny- nyiségű építőanyag elszállítására és a bontás során keletkezett vastag omladékréteg elegyengetésére. Úgy tűnik, a tatárjárás után a nemzetség tagjai már nem éltek folyamatosan Szeren, nem volt szükségük a korábbi hatalmas méretű épületegyüttesre. Az eddigre széttelepült nemzetségágak már nem tarthattak fenn állandó háztartást a monostor mellett. Az is elképzelhető, hogy máshol (pl. a monostortemplomtól nyugatra), általunk még nem ismert helyen építettek új, a kor szokásainak inkább megfelelő lakóházat maguknak. A szerzetesek száma is alaposan megfogyatkozhatott - az is kérdés, hogy a korábbi szerzetesek közül való túlélők, és visszatérők hozták rendbe az erősen megsérült kolostorépületet, vagy kis idő elteltével új szerzetesrend tagjai kapták meg a monostort? Az utóbbi mellett szól az építkezések teljes alaprajzi és technikai változása. Sajnos, erre nézve azonban nincs semmi forrásunk. Trogmayer Ottó feltevése szerint a kolostor lakóépülettömbjének leégett nyugati szárnyát, vagyis a refektóriumot és a konyhát nem építették 30 HORNYIK 1865, 113. 31 KARÁCSONYI 1897, 18. 32 HORNYIK 1865, 113. 187
