Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Lyublyanovics Kyra: A csanádpalotai ló archeozoológiai vizsgálata
Lyublyanovics Kyra feltárt kun vezéri sír lovának ágyéki gerincszakaszán volt hasonló, csontcsapos összenövésekkel járó elfajulás (az utolsó ágyékcsigolya és a keresztcsont között).10 A csanádpalotai példányon megfigyelt tünetek nem tekinthetők extrémnek, az állat használhatóságát nem feltétlenül befolyásolták jelentősen. A két utolsó ágyékcsigolya fuzionálása sem kifejezetten patológiás; ezek harántnyúlványai merev ízületet képeznek, amely az életkor előrehaladtával összecsontosodhat. Ez a jelenség azonban csak házi lovakban jelentkezik, vad példányokban nem, így nagy valószínűséggel összefügg az állatok hasznosításával.11 A kapocscsontok és a III. metapódium összecsonto- sodása szintén gyakori, és nem feltétlenül betegségre utaló elváltozás, amely régészeti anyagokban is sokszor megfigyelhető. Ez a csontok közötti szalagok elcsontosodásának következménye (desmoidis ossificans ligamentum interosseum), a terhelés miatt általában a mediális oldalon jelentkezik hangsúlyosan, és a testsúly nagyobb százalékát viselő, mellső végtagon gyakoribb.12 A csanádpalotai példánynál is ezt tapasztaljuk. Ennek a jelenségnek többféle oka lehet, függ az állat életkorától, nemétől, testsúlyától, környezeti tényezőktől (talaj keménysége) és genetikai hajlamoktól is.13 A metapódiumok és ujjpercek hasonló elváltozásait vadlovakban is megfigyelték, és kapcsolatba hozható a testsúly miatti természetes terheléssel.14 Mindazonáltal hasonló elváltozásokat regisztráltak olyan régészeti anyagok lovain is, ahol az egyértelműen munkavégzéshez köthető elváltozások nagyon gyakoriak voltak, és ennek kontextusában lovaglás vagy igavonás következményeként értelmezték ezeket a jelenségeket.15 A csanádpalotai példány a 134,3 cm-es marmagassággal az Árpád-kori lóállomány alacsony egyedei közé tartozik,16 de illeszkedik a korabeli lovak közé, melyek átlagos marmagasságát Vörös 140,6 cm-re becsülte.17 Az Árpád korban jelennek meg Magyaror10 VÖRÖS 2006, 168-170. Mojzes László ezt az elváltozást sérülés maradványának tartja: MOJZES 2001, 349. 11 STECHER-GOSS 1961. 12 BARTOSIEWICZ 2013, 120-121. 13 BENDREY 2007a, 212213. 14 DZIERZECKA - CHARUTA - KOBRYN 2008, 694; BENDREY 2007a. 15 DAUGNORA - THOMAS 2005.; BENDREY 2007b. 16 VÖRÖS 2000, 93. 17 VÖRÖS 2006, 175. szágon a póni jellegű, 128 cm-nél kisebb lovak is.18 A csanádpalotai példánynál a metacarpusok karcsúsági indexe19 azonban 16,9, ami - a kis méret ellenére is - masszív, erős mellső lábakkal rendelkező lóra utal. Ez, mivel az állat testsúlyát (és a lovasét is) nagyrészt a mellső lábak viselik, fontos tényező a lovaglásnál. Érdemes összevetni a csanádpalotai példányt a Csengéién feltárt 13. századi kun lovassír 7,5 éves ménlovával, amiről a vizsgálatok megállapították, hogy a korabeli arab típusú lovakhoz tartozott, és a Seg- lawi arab vérvonalhoz állt közel.20 Ennek az állatnak csontméretei a modem arab lóval mutattak feltűnő hasonlóságot.21 A kun vagy mongol kapcsolat a csanádpalotai egyed esetében is felvetődött.22 Amennyiben elfogadjuk, hogy a Csanádpalotán feltárt állat mellett talált veretek és lemezek egy díszes textíliára felvarr- va kerültek a sírba, amellyel esetleg a lovat borították be, valószínűnek tűnik, hogy ez a ló is a (katonai) elithez kapcsolható, akárcsak a csengelei példány. Az azonban bizonyos, hogy ez az állat méretében nem hasonlított a Csengéién feltárt, a kor kun katonai elitje által használt ménre. Sajnos a szétroncsolódott koponya és mandibula nem tett lehetővé kraniometri- ai vizsgálatokat. A végtagcsontok egymáshoz viszonyított hossza hasonlít a csengelei egyeden mértekhez (1. táblázat), bár a csanádpalotai állatnak a láb- középcsontjai rövidebbek, és a csánk közel lehetett a földhöz. A többi végtagcsont karcsú. (2. táblázat) A hátulsó szárcsont a mellsőnél 16%-kal hosszabb. Érdemes megjegyeznünk, hogy a hosszabb alkar és rövidebb elülső lábközépcsont a test gyorsabb elő- revitelét segíti, a gyors és agilis lovak jellemzője. (1. táblázat) A középkorban nagyra tartott „keleti” lovak csoportja nem volt egységes, sokszor a helyi lópopulációt javították fel import állatokkal.23 A forrásokból ismert „tatár lovak” illetve „kun lovak” először a 13. században jelennek meg magyarországi feljegyzésekben; az ezekre vonatkozó okleveles utalásokat Vörös István gyűjtötte össze.24 Matteo Villámnak a 14. század kö18 VÖRÖS 2000, 95. 19 BRAUNER 1916. 20 VÖRÖS 2006, 170.; VÖRÖS 2001.; PR1SKIN 2006. 21 VÖRÖS 2006, 170. 22 Gallina Zsolt szíves személyes közlése. 23 VÖRÖS 2006, 176,201. 24 VÖRÖS 2006, 193, 202. 176